Akár csak a hagyományos adatközpontok, a szoftveresen meghatározott datacenterek (software-defined data center, SDDC) is szerverekből, tárolókból, hálózati eszközökből és más IT-s, távközlési hardverekből állnak össze. Lényeges különbség azonban, hogy az infrastruktúraelemek virtualizáltak és szolgáltatásként vehetők igénybe. A hardvertől elvonatkoztatva lehetővé teszik a számítási teljesítmény, storage és hálózati erőforrások virtuális gyűjteményként való kezelését. Ahelyett tehát, hogy manuálisan kellene hardvert konfigurálni, a felügyelet egy központi, szoftveres kezelőfelületről érhető el.

Ez az architektúra nem csupán időt takarít meg, de nagyobb rugalmasságot is kínál. Ráadásul megkönnyíti a költséghatékony hardverek felhasználását, ahelyett, hogy integrált, gyártóhoz kötött megoldásokat kellene alkalmazni.

Összetett, integrált megoldás

Az évtized elején bukkant fel az SDDC kifejezés, de felfutására csak az elmúlt egy-két évben került sor. 2015-ben a Gartner azt állította, hogy a jövő a szoftveresen összerakott adatközpontokban van. A piackutató vélekedése szerint az évtized végére a világ kétezer legnagyobb cégének 75 százaléka követelményként fogja megfogalmazni az SDDC rugalmas, szoftveres változtathatóságát a DevOps megközelítés és a hibridfelhő felkarolása kapcsán.

Nem létezik ugyanakkor egyetlen olyan hardver- vagy szoftvereszköz, melynek telepítésével elérhető lenne a szoftveresen meghatározott adatközpont. Az SDDC architektúra inkább az adatközpont-felügyelet összetett, számos különálló megoldás integrációját igénylő megközelítését fedi le. Ebből adódóan minden SDDC eltér némileg egymástól, de általánosságban három alapvető szintet tartalmaz: a fizikai, a virtuális és a felügyeleti réteget.

Az első jelenti magát a hardvert, a virtuális réteg pedig tulajdonképpen ezeknek az erőforrásoknak a szoftveres összefogása, mely lehetővé teszi szolgáltatásként való használatukat. Többek között tartalmazhat szoftveresen meghatározott tárolókat (software-defined storage, SDS) és hálózatot (software-defined networking, SDN), illetve emellett egyéb virtualizált szolgáltatásokat, például virtualizált biztonsági megoldásokat. Mindezek tetejére kerül a központosított kezelőfelületről elérhető felügyeleti réteg.

Előnyök szinte minden területen

Számos előnnyel rendelkezik az SDDC megközelítés alkalmazása a hagyományos adatközponti felügyelettel szemben. Egyrészt időt lehet megtakarítani vele, mivel egyetlen központi felületről - fizikai bejárást szükségtelenné tevő módon - történik a konfigurálás, a felügyelet és a karbantartás. Az automatizáció révén számos, korábban emberi beavatkozást igénylő feladat lezajlik magától.

Másrészt a beruházási és működési költségek is csökkenthetők. Amint azt már említettük, az SDDC bárki számára elérhető, extra költségeket nem jelentő hardvereken is elfut. Ráadásul az erőforrások hatékonyabban használhatók ebben a formában, mintha minden egyes feladatra dedikált (túlbiztosított) hardvert alkalmaznának. A működési költséget pedig a nagyfokú automatizmus képes lefaragni. Ráadásul, mivel számos szervezet konvergens vagy hiperkonvergens infrastruktúrát telepít SDDC-ibe, ezért gyakran az ingatlan- és energiaköltségeken is spórolni tudnak. Egyes kutatások szerint ennek köszönhetően a szoftveresen meghatározott adatközpontokba való költözés akár 220 százalékkal is megdobhatja a beruházások megtérülésének (ROI) tempóját.

A fentieken túl szintén említésre érdemes, hogy az SDDC révén elkerülhető az úgynevezett vendor-lock, vagyis a platformok közötti migrációt megnehezítő vagy egyenesen ellehetetlenítő gyártóhoz kötöttség. A gyorsan reagáló szervezetek számára ez további költségbeli előnyöket jelent. És nem csak azt: rugalmas IT-t is biztosít, ami az egyre gyorsabban változó piacon mind inkább létfontosságú. Így hetekig, hónapokig tartó szervertelepítések és –konfigurálások helyett alig pár perc alatt lehet alkalmazkodni a megváltozott viszonyokhoz.

Jobb megbízhatóságot is társítanak az SDDC-khez. Az erőforrások központilag elérhetők, a terhelés pedig rugalmasan elosztható, vagyis egy hardverhiba esetén a kezelőszoftver egyszerűen képes az infrastruktúra más részeire átterhelni az igényeket. Az automatizálás magas foka miatt ez ráadásul önműködően történhet. A legfejlettebb SDDC menedzsmenteszközök olyan elemzői képességekkel is bírnak, melyek még a problémák kialakulása előtt, azok várható bekövetkeztét megelőzően, proaktívan képesek figyelmeztetni az üzemeltetést.

Végül pedig nem lehet elmenni amellett a tény mellett sem, hogy a modern analitikai eszközöknek és a folyamatos megfigyelésnek köszönhetően a különböző rendszerek teljesítménye állandó jelleggel figyelemmel követhető. Ez pedig megnyitja az utat a még hatékonyabb, költségoptimalizáltabb üzemeltetés irányába.

Összetettség és biztonság – a megoldandó kihívások

Akad azért néhány kihívás is, ami megnehezíti az SDDC-re való egyszerű átállást. A különböző megoldások integrálása például csak leírva tűnik könnyen kivitelezhető feladatnak, a valóságban azonban ez okozza a legnagyobb fejfájást egy szoftveresen meghatározott adatközpont létrehozásakor. A migráció ezért többnyire lassú, komplikált folyamat, amihez gyakran külső segítséget – szakértőket, integrátorokat – vesznek igénybe a cégek.

A hibrid és multifelhős környezetek sem segítenek a komplexitás csökkentésén. Az SDDC-t használók többsége saját és több nyilvános felhőszolgáltatást is használ. A hibrid megoldások kialakítása így tovább növeli az összetettséget, ami természetesen kihatással van az egymástól eltérő rendszerek integrálására és kezelésére.

A másik legnagyobb aggályt a biztonság jelenti, állítja a HyTrust felmérése. A bonyolult kialakítás nehezebben védhetővé teszi az SDDC-ket a hagyományos infrastruktúrákhoz képest, hangzik el leggyakrabban az ellene felhozott érvek között. Azonban ugyanez a kutatás állítja, hogy a felmérésben részt vettek zöme megfelelőnek tartotta az SDDC biztonsági eszközök működését.

Emellett még a már meglevő hardverek felhasználhatóságának kérdése is megtorpanásra szokta késztetni a migrációval kacérkodókat. A régi rendszerek integrálását több szervezet is időrablónak tartotta, ami ellenkezést vált ki belőlük.

Merre vezet a jövő?

Általában az SDDC architektúrát alkalmazni kezdő szervezetek nem egyszerre mozgatják át saját rendszereiket az adatközpontokba. Ehelyett szakaszokra bontva végzik az átállást, gyakran igazodva a megszokott hardverfrissítési ciklushoz.

Ennek során elkezdik megtapasztalni a szoftveresen meghatározott adatközpontok előnyeit, ez pedig felgyorsítja az átállási folyamatokat. Általánosságban is ez a trend figyelhető meg: a cloud computing és a DevOps trendek kibontakozása szintén az SDDC-k minél hamarabbi alkalmazásba vétele felé mutat. Az Allied Market Research szerint éves szinten átlagosan 32 százalékos növekedés figyelhető meg a piacon, ami öt év alatt közel 140 milliárd dollárosra fogja növeli annak értékét.

Az SDDC-k fejlődésére emellett egyre nagyobb hatással van a konténertechnológia és a mesterséges intelligencia. Ez a terület szintén az utóbbi egy-két évben kezdett igazán látványos kibontakozásba; a felügyelet automatizáltságnak további hatékonyságnövelésében is kulcsfontosságú szerepet fog játszani. Azaz a technológia közeljövőjét pozitívan látják a szakértők, akik szerint további lendületes növekedés és fejlődés fogja kísérni az előttünk álló fél évtizedet.