A fejlődés elkerülhetetlen, de ugyanígy elkerülhetetlenül problémás is, ha az üzleti oldal valamilyen csodaszerként tekint a technológiára, ami kockázatok nélkül ígér hatékonyságot és költségmegtakarítást. Erre a legjobb példa az invazív megoldásokkal szembeni fogadókészség, amit természetesen nagyon könnyű megindolokni a biztonsági feltételek javításával, de arra a kérdésre nem mindig kapnak kielégítő választ az ügyfelek, hogy ki őrzi az őröket.

A ZDNet a hétvégén számolt be egy San Franciscó-i butikhotelről, amely ugyancsak a technológiát hívta segítségül házirendjének érvényesítésében, de ezzel egyes vendégeiből inkább csak borzongást sikerült kiváltania. A házirend egyik pontja ugyanis meghatározza, hogy a hotelben este 9 és reggel 8 óra közé esik a csendes órák ideje, amikor tilos zajongani és ezzel megzavarni a többi vendég nyugalmát, a szálloda pedig úgy döntött, hogy ezt újszerű módon kényszeríti ki.

Az ottani megfogalmazás szerint "proaktívan ellenőrzik az apartmanokat": ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy zajszintmérőket helyeznek el a szobákban, amelyek automatikusan értesítik az üzemeltetőt a 75 decibelt meghaladó hangerősségről. Az így begyűjtött adatokat a rendszer automatikusan értékeli, és a házirend megsértésekor először egy figyelmeztető üzenetet küld az adott szoba lakójának, majd második alkalommal 500 dolláros büntetést akasztanak az ügyfelekre, esetleg ki is teszik őket a hotelből.
 

Aki a szálloda szolgáltatásait igénybe akarja venni, annak a zajszintméréshez való hozzájárulást is alá kell írnia a többi beleegyező nyilatkozattal együtt. Összehasonlításképpen: egy átlagos beszélgetés hangerejét 60 decibelre teszik, egy irodában már 70 decibel az alapzaj, a rádióhallgatás vagy a porszívózás pedig eléri a 75 decibelt, ami a hotel szabályzata szerint a csendháborítás határa.

Nyilvánvaló, hogy ez a megoldás a vendégek egy részének tökéletesen megfelel, sőt azok kifejezetten üdvözölhetik, akiknek a hotelekben rendszeresen problémát okoznak a vékony falak és a zajos szomszédok. Ők mostantól egy objektív rendszerben szerezhetnek érvényt a jogaiknak, ráadásul anélkül, hogy ezért le kellene slattyogniuk a recepcióhoz. Mások viszont nem kérnek a megfigyelésből, és megkérdőjelezik, hogy a technológia egyáltalán mennyire képes értékelni a zajok tényleges hatását, vagyis azt, hogy a 75+ decibelt elérő ricsaj ténylegesen zavart-e valakit a környéken.

A szabályozásnak és az ügyfeleknek is érdemes megfelelni

A szállodák szempontjából persze minden olyan megoldás csábító, amelyik nem épít az emberi intervencióra, hiszen ezekhez szükségszerűen embereket kell alkalmaznia (a szóban forgó kaliforniai hotel is virtuális recepcióval működik). Az viszont tanulságos, hogy a digitalizálódó világban olyan helyen is találkozunk a távoli megfigyeléssel, ahol nem feltétlenül számítunk rá: ahogy a ZDNet cikkében is megjegyzik, mostantól már nem csak az Airbnb-s vendégeknek érdemes tisztázniuk, hogy a háztulajdonos milyen aktív kamerarendszerekkel rendelkezik.

A szállodai vendégek is elkezdhetnek kérdezősködni, hogy pontosan milyen módon tervezik őket megfigyelni, és nem egyértelmű, hogy mindenki a szomszédban zajló bulitól alszik rosszul – lesznek, akiknek a folyamatosan figyelő szenzorok rontják el a pihenését. A mostani példánál maradva, a hangvezérlés a vendéglátásban is az egyik legfontosabb technológiai trendnek számít, de ennél is lényegesebb a biztonság és az intruzivitás korlátozása.

Az adatbiztonság és az adatkezelés megfelelősége az adatalapú gazdaság kulcskérdése, és amennyit nyerni lehet a folyamatok hatékonyabbá tételével, legalább annyit lehet veszíteni a biztonsági incidensekkel. Hasonló a helyzet azzal a sok tekintetben tolakodó irányzattal, amelybe a szállodai technológia is halad: egyre fontosabb, hogy a technológiai fejlesztések is egy olyan koncepcióba illeszkedjenek, amelyikből a vendégekre elsősorban az emlékezetes, zökkenőmentes és magas szintű szolgáltatási élmény csapódik le.