Napjainkban már teljesen természetesnek vesszük, hogy bankkártyával fizetünk a boltokban, éttermekben. Mobiltelefonunkon keresztül tudunk banki műveleteket végezni, vagy éppen interneten keresztül fizetjük ki egy a tőlünk több ezer kilométerre lefoglalt szállásunkat.

Az informatika néhány évtized alatt észrevétlenül behálózta az életünket, kényelmesebbé, egyszerűbbé tette hétköznapjainkat. A fejlődés rohamos, figyelmünket folyamatosan az újabb technológiák és az újabb megoldások megismerése köti le. De most nem egy újabb technológiai újdonságot szeretnék bemutatni, hanem azt, hogy honnan is jutottunk ide, azaz hogyan született meg a bankinformatika.

Minden a csekkel kezdődött

A bankok világa és a pénzügyi szféra az 1900-as évek derekáig csak nagyon kevés ponton volt köthető a mérnöki tudományokhoz. A pénzügyi műveletek többnyire papíron, rengeteg kézi adminisztrációval történtek. A mai értelemben vett számlaszám, a folyószámla és az ezek köré köthető, napjaink banki működését meghatározó fogalmak nem léteztek sem a gyakorlatban, sem elméleti szinten. A pénzügyi műveletek nagy részét a csekkek kezelése tette ki.

A banki csekkel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy ez esetben nem a hazánkban jól ismert – már-már hungarikumnak tekinthető – postai "sárgacsekk" formátumot jelenti, hanem azt a 18. századi Angliában kialakult csekkformát, melyet a legtöbb állam mintának tekintett. A hivatalos definíció szerint a csekk egy olyan okirat, amely utalvány formájában a kibocsátónak arra szolgál, hogy saját vagy más számlája terhére az utalványon szereplő összeget a számlavezető bank kifizesse. Tehát valaki kiállított egy ilyen csekket, amit odaadott az ügyfelének. Ő bevitte azt a bankba, és megkapta a csekken szereplő összeget. A bank pedig a csekk kiállítójának számláján nyilvántartott összeget csökkentette a kifizetett pénzzel – természetesen mindezt papíron követve.

Ma már nehéz elképzelni, hogy egy bank így, tisztán papír alapon működjön. De mit is jelentett ez akkor? Ehhez nézzük meg a kor legnagyobb bankjának, a Bank of America-nak (BoA) a napi működését.

A lassú papír

A csekkeket banki ügyintézők dolgozták fel. Az 1950-es években egy tapasztalt banki ügyintéző óránként 245 csekket tudott kezelni, azaz nagyságrendileg 2000 darabot egy nyolc órás munkanap alatt és körülbelül 10 ezer darabot hetente. Abban az időben a BoA-nak elképesztő tempóban nőtt a számlaállománya: havonta 23 ezer új számlát nyitottak. Ahhoz, hogy ezt a mennyiséget a bank kezelni tudja, már délután három órakor be kellett zárniuk, hogy az addig beérkezett igényeket még aznap kezelni tudják.

A bank akkori alelnöke, az 1989-ben elhunyt S. Clark Beise arra jutott, hogy a számlakezelés folyamata gátolja a bank növekedési lehetőségeit, és a folyamatot valahogy automatizálni kell ahhoz, hogy a növekvő üzleti igényeket ki tudják szolgálni. Csakhogy a kor üzleti berendezéseinek gyártói nem akartak komolyabb összegeket fektetni ilyen irányú fejlesztésekbe.
 

Az ERMA projekten dolgozó SRI kutató csapat (forrás: sri.com)

Beise megkereste az egyik legjelentősebb amerikai kutatóintézetet, a Stanford Research Institute-ot (SRI), mert felismerte, hogy a banknak szüksége van egy kutatás-fejlesztési karra, amely támogatja a bankot az automatizálásban, és elkészíti a prototípusát egy elektronikus számlavezető rendszernek. Végül titkos együttműködés indult a kutatóintézettel, amely keretei között a bank iránymutatásai alapján öt év alatt megvalósították a rendszert. A projektet teljes titoktartás övezte, részleteit csak az abban részt vevő munkatársak ismerhették.

Az ERMA projekt

Ez volt az ERMA projekt, ami 1950 júliusában indult. A BoA először arra kérte az SRI-t, hogy készítse el egy elektronikus számlavezető rendszer megvalósíthatósági tanulmányát, amely racionalizálhatná a csekk kezelési folyamatot. A bank fogalmazta meg a követelményeket, melyben a hangsúlyt a teljesítményre és az azzal kapcsolatos jellemzőkre fektette. Tehát kulcsfontosságú volt a sebesség, a feldolgozáshoz és a nyomtatáshoz tárolt információk kezelése, valamint a felhasználóknak valós idejű információ nyújtása aktuális egyenlegükről.

Az SRI mérnökei és kutatói e követelmények alapján megvizsgálták, hogy az elérhető technológiákból mit tudnának használni a számlavezető rendszer kidolgozásához. Dolgukat nehezítette, hogy akkoriban még csak néhány számítógép létezett, amelyek nem voltak alkalmasak ilyen jellegű folyamatok kezelésére. Épp hogy megjelentek a tranzisztorok, de méretük és megbízhatóságuk koránt sem volt elégséges, különösen banki környezetben. A gyors mágneses adathordozókat pedig akkor még a mágneses dobok képviselték.

A mérnökök a munkát három fő fázisra bontották. Az első fázisban megvizsgálták azokat a banki folyamatokat, amelyek gépi automatizálása kivitelezhető, és ez alapján elkészítették a követelményspecifikációt. A másodikban az összegyűjtött követelmények alapján megtervezték a rendszert, és elkészítették a funkcionális specifikációkat. Az első két fázissal egy év alatt végeztek, az összköltség 20 ezer dollár volt (ez ma mintegy 200 ezer dollárral egyenértékű).

Amilyen gyorsan elkészültek a követelmények és a tervek, olyan lassan ment a BoA szempontjából igazán lényeges harmadik fázis, a gyakorlati megvalósítás. Az első működő, demonstrációra alkalmas rendszer csak négy év múlva, 1955 végére készült el, és a fázis összköltsége már 875 ezer dollárra rúgott (ez mai értéken közel 7,8 millió dollár).
 

Az ERMA a 60-as évek elején (forrás: Bank of America)

A rendszer az ERMA (Electronic Recording Machine, Accounting) nevet kapta. Az elkészült rendszer dimenzióit jól mutatják a paraméterei. Össztömege 22,7 tonna volt (nagyjából annyi, mint egy kamion maximális össztömege lehet rakottan). A gépet 24 tároló szekrénybe építették. Az alkatrészek összekötésére több mint 300 kilométer kábelt használtak fel. A gépben 8 ezer vákuumcső és 34 ezer dióda került. Két mágneses dobtároló, öt input konzol és a nagy sebességű nyomtató kapcsolódott még hozzá. A rendszer fogyasztása 80 kW volt, azaz egy kisebb erőmű kellett ahhoz, hogy biztosítsák az energiaellátását.

Óriási lépés volt...

A demonstráció sikeres volt. A feldolgozás sebessége két nagyságrenddel nőtt. A banki ügyintéző óránkénti 245 csekkjével szemben az ERMA 33 ezret dolgozott fel, azaz naponta 792 ezer, hetente pedig 5.5 millió csekk feldolgozására volt képes. És persze nem fáradt el, és a nap végén sem hibázott.

Kada Zsolt CIO,
GIRO Zrt.

Az ERMA megalkotása és bevezetése óta már több mint fél évszázad telt el. Azóta az információs és kommunikációs technológiák teljesen átszőtték a pénzügyi világot, a ropogós bankjegyek átalakultak láthatatlan nullák és egyesek sorozatává. A háttérben dolgozó gépek számítási teljesítménye a sokszorosára nőtt, az ERMA teljes funkcionalitását ma már akár egy okostelefon is bőven el tudná látni. Az új technológiai lehetőségek új banki csatornák és új banki termékek megjelenését eredményezték, amely a pénzügyi intézmények számára lehetővé tették, hogy kilépjenek intézményi kereteik közül, és észrevétlenül az emberek átlagos napjainak részévé váljanak.

Az alapelvek máig nem változtak

Bár a robbanásszerű technológiai fejlődés szinte a teljes banki működést átalakította, az alapokat továbbra is az ERMA megalkotásakor meghatározott gondolatok adják. Nem kérdés napjainkban, hogy a számlaszám adja a banki működés gerincét, nem kérdés, hogy a banki rendszerek működésének központi, legfontosabb eleme a számlavezető rendszer. Nem kérdés, hogy a banki folyamatok minél teljesebb körű automatizálása közvetve a bank sikerének egy fontos paramétere.

Ezek ismeretében pedig nem kérdés, hogy az SRI akkori kutatási igazgatójának, Thomas Morrinnak a mondatai közel hetven év távlatából is igazak: az ERMA megalkotásával a mérnökök lefektették korunk informatikájának egyik meghatározó szegmensének, a pénzügyi és banki informatikának az alapjait.