Vasárnap rövid üzenet jelent meg Dömölki Bálint Facebook-oldalán: „Ma hajnalban csendesen elaludt.” Így tudatta a család a neves matematikus halálhírét, aki a "magyar számítástechnika egyik nagy formátumú megalapozója, integratív egyénisége, sokunk mestere. Az NJSZT alapító tagja, majd 1985 és 1990 között elnöke, 1994 óta tiszteletbeli elnöke. Az NJSZT Informatikatörténeti Fórumának (iTF) alapító elnöke, Neumann-díjasunk és Életműdíjasunk. Kimagasló vezető egyéniség volt – és egy szerény, segítőkész barát, akire mindig számíthattunk" – olvasható a Neumann János Számítógéptudományi Társaság Facebook-bejegyzésében.

Dömölki 1935-ben Budapesten született. Az ELTE matematika szakán szerzett diplomát 1957-ben. De már ekkor is a kibernetika érdekelte. 1957-től az MTA Kibernetikai Kutató Csoportjában dolgozott, részt vett az első magyarországi számítógép, az M-3 megépítésében. Kandidátusi fokozatát 1966-ban Moszkvában szerezte a formális nyelvek szintaktikai elemzésből.

A kutatás mellett aktív szerepet vállalt a hazai informatikai stratégiai tervek kidolgozásában, és az egyik alapítója a Neumann János Számítógép-tudományi Társaságnak, amelynek mintegy fél évtizeden át volt az elnöke. Elméleti és stratégiai tudását az iparban is igyekezett kamatoztatni. 1965 és 1990 között több szoftverfejlesztő cégnél dolgozott vezető beosztásban. 1990-ben alapította munkatársaival az IQSOFT nevű cégét, melynek 1997-ig ügyvezető igazgatója, majd 2003-ig igazgatósági elnöke volt.

Szívügye volt az informatikai kultúra terjesztése. 2009-ben az ő kezdeményezésére jön létre az NJSZT keretein belül az Informatikatörténeti Fórum. Emellett aktívan segítette a társszervezetek hasonló kezdeményezéseit is, például a Vezető Informatikus Szövetsége által alapított az Év Informatikai Oktatója pályázatot.

Munkásságát 1983-ban Akadémiai Díjjal, 1988-ban Állami Díjjal, Neumann János-díjjal, és Gábor Dénes-díjjal is elismerték. 2005-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2011-ben pedig a Kozma László-emlékérmet.

Havass Miklós, aki az 1960-as évek óta együtt dolgozott Dömölkivel, az alábbi szavakkal búcsúzott barátjától: "Nem szólista volt – mester. Mester, akinek tanítványai voltak. Kitűnő embereket gyűjtött maga köré, s iskolákat alapítva közösségeket épített. Mester volt, aki önzetlen, mélyreható gondolataival sokakat segített kutató- és fejlesztő munkájukban. Mester volt, aki tudását nem csak saját csapatával osztotta meg. A versengéssel szemben híve volt a kooperációnak."

_{(Fotó: Facebook)}