A Waymo egyértelmű vezető erő az autonóm járművek világában: kereskedelmi szolgáltatásait már több piacon is sikeresen bevezette, járművei pedig heti szinten 150 ezer sofőr nélküli fuvart teljesítenek több mint 1,5 millió megtett kilométeren. A társaság legutóbb egy 5,6 milliárd dollár értékű finanszírozási kört vezényelt le gond nélkül, ami azt jelzi, hogy további növekedési kilátásai is zavartalanok, bár a tömegpiaci siker így sem feltétlenül borítékolható.

A Forbes oldalán ezzel kapcsolatban a J.D. Power tavalyi adatait idézik, amelyek értelmében a fogyasztók mindössze 37 százaléka minősítette kényelmesnek az utazást a teljesen automatizált járművekben, ami nem csak önmagában tűnik alacsony rátának, hanem még a két évvel korábbi 42 százalékhoz képest is visszaesést is jelent. Eközben San Franciscóban például már valóságos mozgalomhoz kezd hasonlítani az önvezető taxik szabotálása.

A cikkben felvetik, hogy a telekocsi-szolgáltatás ehhez képest már teljesen magától értetődővé vált a felhasználók szemében, az évi 75 ezer dollárnál többet kereső felnőttek már 2019-ben is 71 százalékban vették igénybe az Uber vagy a Lyft autóit. A két modell összehasonlítása tehát magától értetődő, ahogy a Waymo ugyanezeket az utasokat próbálja átterelni saját platfomjára különböző ígéretekkel, többek között a szállítási költségek csökkenésével.

A tömegeket nem ezzel fogják lenyűgözni

Az nyilván később derül majd ki, hogy a marketingüzenetek mennyire voltak hatásosak, de a Forbes addig is megvizsgálta, hogy az autonóm taxik tényleg megfizethetőbb szolgáltatást kínálnak-e a car-sharing szolgáltatásoknál. Ennek során 50 Los Angeles-i utazást hasonlítottak össze a Waymo, az UberX és a Lyft között a foglaláskor kínált ár, a várakozási idő és a várható érkezési idő függvényében, különféle felvételi és célpontokkal az egyes napszakokban.

A szerzők azt találták, hogy a Waymo járműveivel a telekocsik átlagos 28,14 dolláros díjának harmadával, 9,5 dollárral kerültek többe a kiruccanások. Ezt akár döntetlenközeli eredménynek is beírhatták volna az olyan utasok esetében, akik szoktak borravalót adni az emberi sofőröknek, de maga az utazás is sokkal tovább tartott a robotaxikkal, kezdve a több mint kétszer olyan hosszú várakozási idővel a megrendelés és a járművek felbukkanása között.

A Waymo ugyanis egyáltalán nem közlekedik autópályán, és más utakon is konzervatívabban vezet, így értelemszerűen később ér ki a címekre, és lassabban juttatja el az utasokat a célállomásra is. A becsült érkezési idő összességében 121 százalékkal volt hosszabb a telekocsi-szolgáltatásokhoz képest, ráadásul a Waymo nem is mindig tudta ott kitenni az ügyfeleket, ahol kérték – így időnként egy kellemes sétát is hozzá lehetett adni a hosszabb menetidőhöz.

A cikkben természetesen egyértelművé teszik, hogy a helyzet pontos értékeléséhez ennél sokkal több információra lenne szükség, de azt azért megkockáztatják, hogy a költség- és időérzékeny ügyfelek egyelőre inkább a car-sharing szogáltatókat fogják favorizálni. A földrajzilag is korlátok közé szorított Waymo közben prémium élményként próbálja pozícionálni magát, de a lassúság talán annál is szempont lesz, akit az ár önmagában nem érdekelne.

a kép forrása: waymo.com/blog