Az úgynevezett "thank you e-mail" szó szerint köszönőlevelet jelent, de a kifejezést direkt azokra az elektronikus levelekre szokták használni, amelyek semmit nem tesznek hozzá egy üzenetváltáshoz, csak teljesen szükségtelen reakciót vagy megerősítést adnak valamilyen korábbi közlésre, mint például "köszi", "megkaptam", "haha" vagy "jó hétvégét". A bristoli székhelyű OVO Energy nemrég kiszámolta, hogy az ilyen e-mailek önmagukban mekkora környezeti terhelést jelentenek, és elhagyásukkal milyen mértékben lehetne csökkenteni a széndioxid-kibocsátást. Bár egy-egy elektronikus levél elküldése alig számszerűsíthető emisszióval jár, az már szabad szemmel is látható energia-felhasználáshoz vezet, ha a sok millió felhasználó naponta küldözgeti őket.

Az energiaszolgáltató nemrég közzétett, félig vicces-félig komoly kalkulációjában azzal számolnak, hogy az Egyesült Királyságban naponta több mint 64 millió "thank you" levelet küldenek egymásnak a felhasználók. Feltételezve, hogy minden ilyen egy-két szavas, teljesen indifferens üzenet egyetlen grammnyi széndioxid-kibocsátásnak megfelelő szennyezést termel, továbbá feltételezve, hogy minden felhasználó naponta csak eggyel kevesebb "thank you" e-mailt küldene el, egészen hihetetlen mennyiségeket kapunk. Az önként vállalt korlátozás ugyanis körülbelül 16 433 tonnával csökkentené az ország karbonlábnyomát éves szinten.

Összehasonlításképpen, ez több mint 81 ezer London-Madrid repülés kibocsátásának felelne meg, vagy egyenértékű lenne azzal, mint ha egyik pillanatról a másikra kivonnának több mint 3300 darab dízelautót a brit közutakról. Mindehhez hozzáadhatjuk a közleményben idézett olyan adatokat, hogy az Egyesült Királyságban a számítógép-használók majdnem fele elismeri, hogy napi rendszerességgel küld elektronikus üzeneteket a tőle hallótávolságra ülő munkatáraknak vagy ismerősöknek, hozzájárulva a felesleges üzenetek összességének közel 23,5 ezer tonnára becsült éves energiaigényéhez és széndioxid-kibocsátásához.

Nem a pontos számok az érdekesek

Az OVO Energy részletesen leírja, milyen feltételezések és számítások nyomán jutott a fenti eredményekre, amelyek természetesen több szempontból is vitathatók, és maga a társaság sem nevezi őket egzakt adatoknak. Ennek ellenére már a dokumentumban szereplő nagyságrendek is ijesztőnek tűnhetnek, különösen, hogy a cég szerint a brit felhasználók majdnem háromnegyed része, 72 százaléka azzal sincs tisztában, hogy az elektronikus levelezés, a kliensek vagy a levelezést lebonyolító szerverek egyáltalán bármiben is hozzájárulnak a környezeti terheléshez.

A Guardian ezzel kapcsolatban egy valódi egyetemi professzort idéz, aki szájbarágósan elmagyarázza az olvasóknak a folyamatot. A számítógép már akkor is áramot fogyaszt, amikor valaki begépeli a levelek szövegét, ahhoz is áramra van szükség, hogy az üzeneteket elküldjük a hálózatokon keresztül, sőt a hálózat működtetése önmagában is energiaigényes dolog. Az üzeneteket aztán a felhőben, vagyis távoli szervereken tárolják, a szervereket adatközpontok pedig ugyancsak rengeteget  fogyasztanak. Erre persze csak kevesen gondolnak, hiszen nem látják a számítógépükből gomolygó füstöt, de az informatika karbonlábnyoma ettől még hatalmas, és egyre csak növekszik.

A levelezés kapcsán érdemes megjegyezni, hogy az adatközpontok helyzete különösen érdekes, mert az előrejelzések szerint belátható időn belül ez a szegmens lesz az egyik legnagyobb szennyező az összes iparág között – feltéve, hogy időközben nem sikerül a megfelelő tempóban fejleszteni benne a megújuló energia arányát. Ahogy arról mi is beszámoltunk, már 2017-ben megjelent olyan figyelmeztetés, amely szerint az adatközpontok 2020-ra az összes szennyezés 3,5 százalékát, 2030-ra pedig már 14 százalékát termelhetik közvetlen vagy közvetett módon.