A légiközlekedéssel kapcsolatos egyik legnagyobb kérdőjel manapság, hogy vajon van-e valós alapja az elektronikus eszközök tilalmának repülés közben. Az utasok egy részét bosszantja, hogy egyes eszközeiket fel- és leszállás közben, másokat akár a repülés teljes időtartama alatt ki kell kapcsolniuk, mások viszont már egy bekapcsolva felejtett médialejátszó láttán is pánikolni kezdenek. A Boeing most gyakorlati tesztekkel igyekszik bizonyítani az óvatosság létjogosultságát, vagy annak ellenkezőjét.

Mr. Krump Lee, a vezető ■ Annak, hogy az elektronikus eszközök valóban problémát okoznak-e repülés közben, néhány műszaki hiba és pár komolyabb baleset is alapot szolgáltatott a nyolcvanas és kilencvenes években. Az esetek kapcsán olyan általános vélekedés alakult ki, melyek szerint a berendezések által sugárzott hullámok befolyásolják a repülő kifejezetten érzékeny műszereinek működését - az egyetlen probléma, hogy bármikor is történt a teóriát erősítő eset, másodszorra sosem sikerült reprodukálni. Maradt tehát a "jobb félni, mint megijedni" elv, és a kütyük kikapcsolását sasszemekkel ellenőrző légikísérők szigorúsága, akár szükséges ez, akár nem.

A teóriát bizonyító teszteket azért halogatták folyamatosan, mivel a valós repülés összes körülményét a lehető legjobban szimuláló környezetet kell teremteni. Ehhez egyrészt ténylegesen repülni kell, és persze nem üres gépeken, hanem utasokkal teletömve, ahogy a valóságban is történik. Azt a rizikót azonban egy légitársaság vagy repülőgép-gyártó sem merte bevállalni, ha valamelyik elmélet igaznak bizonyul, és egy tesztalanyokkal teli gép jár szerencsétlenül a kísérlet következtében. A Boeing mérnökei végül egy elsőre mulatságosnak ható ötlettel álltak elő.


A repülőgép-gyártó a kabinban engedélyezett WiFi-rendszerek veszélyeit szerette volna éles helyzetben kipróbálni, ám itt is nagy szükség lett volna arra, hogy a gép tele legyen utasokkal, akiknek a hullámokat részben átvezető, részben azoknak ellenálló teste teszi valóságossá a kísérlet eredményét. Végül egy úgynevezett SPUDS megoldást alkalmaztak: a mozaikszó a Synthetic Personnel Using Dielectric Substitution, azaz "szintetikus személyzet dielektromos helyettesítők használatával" rövidítése. A helyettesítő pedig nem más volt, mint sok száz zsáknyi burgonya.

A krumpliszsákok ugyanis az emberi testhez nagyon hasonlóan szórják szét és eresztik át a rádióhullámokat. Épp ezért a Boeing mérnökei a tesztidőszakban összesen kilenc tonnányi krumplit helyeztek el nagyjából emberi alakban a kísérlethez használt repülőgépek és szimulátorok üléseiben. Céljuk egyrészt az eletronikus eszközök valós biztonsági kockázatának felmérése, de reményeik szerint az aggályok megszüntetése mellett olyan fedélzeti adatszolgáltató rendszereket is kifejleszthetnek, amelyek vezeték nélküli adatkapcsolattal láthatják el egy teljes repülő összes ülését.