Az IBM még 2010-ben vezette be "hozd az eszközöd" (bring your own device) házirendjét, amelynek értelmében az alkalmazottak az irodán kívül nem csak céges, de otthoni mobil eszközeiken is dolgozhattak. A vállalat  egyes munkatársainak továbbra is biztosít valamilyen oksotelefont, így 40 ezer ember, vagyis tízből egy IBM-es ma is "szolgálati" BlackBerryt használ. Kétszer ennyien azonban már másféle készülékekkel csatlakoznak a belső hálózatra, ezek nagy részét pedig a saját tulajdonukban lévő telefonok és táblagépek teszik ki.

Zárul Miki mókatára ■ A héten számos csatorna idézte az IBM informatikai vezetője, Jeanette Horan nyilatkozatát, amely szerint a BYOD koncepcióval a vállalatnak egy fillért sem sikerült spórolnia, ezzel szemben az IT-részleg új kihívásokkal volt kénytelen szembenézni, mivel a dolgozók készülékei tele vannak olyan szoftverekkel, amelyek felett az IBM semmiféle ellenőrzést nem gyakorol. Egy házon belüli felmérésből az is kiderült, hogy sokan boldog tudatlanságban élnek, ami a népszerű appok biztonsági kockázatait illeti.

Nem véletlen, hogy a cégnél új irányelveket fogalmaztak meg az mobilos szoftverek alkalamzásával kapcsolatban. A tiltólistára olyan nevek kerültek fel, mint a fájlok tárolására és megosztására szolgáló Dropbox és iCloud, vagy az iPhone-on elérhető Siri személyi asszisztens. A különböző felhőszolgáltatásokkal kapcsolatban az IBM a bizalmas dokumentumok elvesztésétől tart, míg a Siri esetében aggályosnak tartja, hogy az Apple szervereire továbbított kérdésekkel ugyancsak érzékeny információk kerülhetnek a vállalaton kívülre.

Szigorú rendszer ■ Az említett felmérés azt is nyilvánvalóvá tette, hogy a dolgozók egy része az előírások ellenére publikus webmail-szolgáltatásokra irányítja át benti levelezését, vagy okostelefonjával nyilvános Wi-Fi hálózatokra csatlakozik, ami szintén komoly biztonsági kockázatot jelent a készüléken tárolt adatokra nézve. Mindez olyan szabályok bevezetésére sarkallta az IBM-et, amelyek a vállalat saját CIO-jának meghatározása szerint is szokatlanul konzervatívak, ám ezen az üzleti területen mindenképpen szükség van rájuk.

Mielőtt egy IBM-alkalmazott csatlakozhatna mobiljával a belső hálózatra, az IT-részleg elvégzi rajta a megfelelő beállításokat, hogy memóriája távolról is törölhető legyen, amennyiben a készüléket elveszítenék. A listán szereplő appok letiltása után mindenkinek a cég saját megoldásait kell használnia a megfelelő feladatok elvégzésére – a Dropbox helyett például az IBM által hosztolt MyMobileHub áll rendelkezésükre. A mobilok konfigurációját, frissítését és a munkakörrel összefüggő jogosultságok beállítását vagy a fájlok titkosítását is távolról végzik el.

Másokon is múlik ■ A fenti problémák természetesen nem csak az IBM háza táján merülnek fel, ahogy egyre több nagyvállalat próbálja meg kielégíteni az alkalmazottak igényeit az otthoni mobil eszközök használatát illetően. Bár a BYOD bevezetéseket gyakran a költségcsökkentéssel vagy a produktivitás növelésével indokolják, a projekt sokszor nincs olyan jól megalapozva, mint elsőre gondolhatnánk. A támogatás drágább lehet, mint amennyi behoz a remélt termelékenység-növekedés, és az is hibás feltételezés, hogy a végfelhasználók jól értenek saját eszközeikhez.


Az informatika konzumerizációjának egyik legújabb trendje, hogy az adott szolgáltatásokat professzionális változatban is elérhetővé teszik, vagyis beépített menedzsmentfunkciókkal látják el azokat. Erre jó példa a Box.com alkalmazása, de a jövőben a "személyes" appok is egyre nagyobb számban jelennek majd meg úgy, hogy biztosítani tudják a megfelelő vállalati készségeket. Persze már az is előrelépés lenne, ha mindenki teljesen világossá tenné, mihez kezd a magán- vagy céges felhasználóktól befolyó adatokkal. Erre azonban még az Apple sem hajlandó a Siri kapcsán, így – bár a konzumerizáció áramlatai alól senki sem vonhatja ki magát– az IBM és más szervezetek korlátozásai egyelőre tökéletesen indokoltnak tűnnek.