Az internet kikapcsoló gombjának (kill switch) nevezett koncepció hosszú ideje borzolja a szolgáltatók, biztonsági szakemberek, nem utolsó sorban pedig a felhasználók kedélyét. Ez tulajdonképpen az egyes országok hálózatának teljes vagy részleges lekapcsolását jelenti a világhálóról, méghozzá egyetlen, központi kontrollponton keresztül, amelyet a felhatalmazással rendelkező szervezet vagy személy felügyel.

Mióta a kiberháború kézzel fogható valósággá vált, és a kritikus infrastruktúra elleni támadások valós kockázatot jelentenek, a kill switch elképzelése is létjogosultságot nyert. Ezzel együtt a megoldás olyan technikai és jogi kérdéseket vet fel, amelyekre eddig nem sikerült megnyugtató választ találni, sőt maga az internet sem annyira stabil és decentralizált rendszer, mint amilyennek eredetileg elképzelték.

Diktatúra-import ■ Kínában a kormányzat már rendelkezik hasonló, bár nem teljeskörű eszközökkel. Az Egyesült Államokban a nagy nyomás ellenére is lassabban halad a dolog: bár Obama elnök júliusi rendelete az USA valamennyi kommunikációs rendszerének irányítására szóló felhatalmazást is tartalmaz, ami formailag még mindig nem a főkapcsoló megkaparintását, hanem katasztrófahelyzetek esetén a kommunikációs csatornák biztosítását célozza.

Más kérdés, hogy sokak szerint a tágan értelmezhető meghatározások miatt az elnök így is megadta magának az ország internethálózata feletti ellenőrzés lehetőségét. Ez nemcsak aztért aggályos, mert a szóban forgó rendszerek négyötödét magáncégek üzemeltetik, hanem azért is, mert az amerikai szerverek működése alapvető hatással van a világháló egészére, ami kívülről nézve is érdekessé teszi a kérdést.

Lokális változat ■ Legutóbb egy friss németországi tanulmány is vitát robbantott ki hasonló, bár másmilyen célú felvetésével. A Darmstadti Műszaki Egyetem kutatóinak publikációja hangzatos címmel támad (A vezeték nélküli routered életeket menthet), és a balesetek, természeti csapások vagy terrorcselekmények esetében adna különleges jogosítványokat a megfelelő kormányzati szervek kezébe.

Mivel ezekben a helyzetekben a mobilhálózatok gyorsan túlterheltté válhatnak, a javaslat szerint biztosítani kell, hogy központilag ki lehessen iktatni a környéken található, irodai vagy otthoni útválasztók biztonsági funkcióit. Az eszközöket ezzel szabadon igénybe vehetnék az először helyszínre érkező alakulatok, stabilizálva vagy megnövelve a rendelkezésükre álló mesh hálózatok teljesítményét.

Ez sem népszerű ötlet ■ Természetesen a megoldást technikai oldalról nem a routerek cseréjével, hanem azok vezérlőinek (firmware) frissítésével képzelik el, Aachenben pedig önkéntes cégek és magánszemélyek segítségével már demózták is, mindez hogyan festene a gyakorlatban. Élesben viszont az egésznek csak igen nagy számú router bevonásával lenne értelme, ami praktikusan kizárja az önkéntességre alapuló részvételt.


A kritikusok ebben az esetben is a bevezetéshez szükséges, intruzív szabályozást kifogásolják, a hardvergyártóknak pedig – bár hivatalosan egyikük sem véleményezte a javaslatot – olyan frissítéseket kellene ügyfeleikre erőszakolniuk, amelyek megfosztják őket felügyeleti jogaiktól. Az Ars Technica által megkérdezett biztonsági szakember szerint egy ilyen rendszert mindenképpen úgy kell kialakítani, hogy csak a "jó fiúk" férhessenek hozzá. Mivel ez hihetetlenül kockázatos feladat volna, a legjobb megoldás, ha bele sem kezdenek a dologba.