Mennyi áram kell ahhoz, hogy működjön a bitcoin-ökoszisztéma? Mindjárt az elején lelőjük a poént: rengeteg. Egy digitális valutákkal foglalkozó elemző, Alex de Vries kiszámolta, hogy egy tranzakcióhoz annyi kell, amennyit egy átlagos amerikai háztartás egy hét alatt fogyaszt el, a teljes rendszer annyi villamos energiát fogyasztanak egy év alatt, amekkora Nigéria teljes éves villamosenergia-szükséglete.

Valóban brutális az ökológiai lábnyom

A bitcoin naponta dönt rekordot, jelenleg már hétezer dollár körül mozog az árfolyama, és bár sokan aggodalmaskodnak, hogy voltaképpen csak egy veszélyes lufi fúvódik itt felfelé egyre nagyobbra és nagyobbra, egyelőre töretlen a minden kriptovaluták őse körüli optimizmus. A kereslet egyre nagyobb, a bányászok pedig egyre több erőforrást kapcsolnak be a valuta előállításába.

Eközben azonban egyre többen teszik fel azt a kérdést is, hogy mibe kerül magának a rendszernek a fenntartása, és ez a költség hogyan viszonyul például más elektronikus fizetési rendszerek üzemeltetésének a költségeihez. Míg azonban egy bankkártya-tranzakció vagy egy NFC-s fizetés energiaköltségeinek számítása viszonylag egyszerű, hiszen a folyamatban közreműködők többnyire transzparensek, a bitcoinra vonatkozó adatokra vonatkozóan legfeljebb becsléseink lehetnek, hiszen még azt sem tudni pontosan, hány szereplője is van az ökoszisztémának, hány farmon mekkora erőforrással bányásszák, és azoknak mekkora a villanyszámlája.

Azt persze feltételezhetjük, hogy ez a számla magas, már csak a bányászathoz használt hardverek fogyasztásának ismeretében is.

Elképesztő számok...

Vries elképesztő számokat közölt a teljes ökoszisztémáról. A bitcoinhoz köthető tevékenységek (bányászat, tranzakciók) teljes éves energiaigénye 24,5 TWh (ez megközelítőleg egyezik Nigéria felhasználásával). Ez nagyjából a globális villamosenergia-igény 0,12 százaléka. Ami kicsi, de ne feledjük, azért egy meglehetősen szűk és még mindig nagyon keveseket érintő szubkultúráról van szó.

A bányászat maga egyébként jelenleg pozitív szaldójú, évi 5,8 milliárd dollárt termel, és ennek mindössze 1,23 milliárd dollár a költsége. A szakértők szerint Vries modelljének pontossága kétséges, mivel a bányászatnak épp az az egyik lényeges eleme, hogy egy bitcoin előállításának költsége folyamatosan növekszik, ahogy egyre bonyolultabb és bonyolultabb számításokat kell végezni. Ugyanakkor alkalmas arra, hogy hozzávetőleges becsléseket tegyünk arra vonatkozóan, hogy mekkora széndioxid-kibocsátásért felel a rendszer.

Vries megviszgálta a távol-keleti térségben működő – jellemzően szénerőművekből nyert energiával működő – bányák emissziós értékét. Számításai szerint ott egy bitcoin előállítása jelenleg 8-13 ezer kg széndioxid-kibocsátás generál, a bányák óránként mintegy 24-40 tonnát termelnek. Összehasonlításképpen: egy belső égésű motorral hajtott autó átlagosan 0,12 kg széndioxidot enged ki a levegőbe 1 km út megtételével. Egy órányi bányászat így több mint 200 ezer kilométernyi autózással egyenértékű.

A rendszer lényegéből eredően nem hatékony

De mi az oka annak, hogy az egész rendszer ennyire rossz hatékonysági fokkal működik? Vries szerint az alacsony hatékonyság kódolva van a rendszerben: a zavartalan működéshez szükséges bizalmat. A hivatalos fizetőeszközöknél az államok vállalnak garanciát, ők teremtik meg a bizalmat, ami ahhoz szükséges, hogy a pénz univerzális csereszközként tudjon működni.

A kriptovaluták esetében azonban nincs ilyen validáló felsőbb hatóság, a rendszer arra épül, hogy a felek csak magukban bíznak, és egy előre rögzített szabályrendszerben működnek, amelynek minden elemét folyamatosan validálni kell. Ezt biztosítja az elosztott főkönyvi rendszer, amely révén az anonimitás ellenére is minden fél számára teljesen transzparens minden egyes tranzakció, amely a rendszerben történik.