Derrick és Harry, a projektmenedzsment Ilf-Petrovja egy sokakat izgató témáról, a korrupcióról foglalta írásba Bagoly Bácsi tanításait. A cikk a szerzőpáros Liebster Award díjas blogján megjelent poszt szerkesztett változata. (A szerzőpáros a Bitporton publikáta többek között a magyar projektmenedzsment-kultúra alapproblémáit személeletesen megfogalmazó, valamint a munkaidő és hatékonyság összefüggéseit körüljáró írását is.)

Jó reggelt, gyerekek! Remélem mindenki jól aludt, lefeküdtetek időben, és nem a valóságshowt bámultátok fél tizenkettőig a tévében az este. Nagyon fontos dologról fog ma nektek mesélni Bagoly Bácsi: a korrupcióról.

Bizony gyerekek már az elején le kell szögeznünk, hogy a korrupció csúnya dolog. De nem úgy csúnya ám, mint amikor a kis Bendegúz a tolltartójával úgy szájon vágja Marcikát, hogy annak elered az orra vére. Mert ilyenkor azért Bendegúz bizony csak elgondolkozik azon, mikor látja, mennyire bömböl a Marcika, meg taknya-nyála egyben, hogy nem volt szép dolog, amit csinált. Elszégyelli magát, tudja, hogy rosszat tett, sőt esetleg később még bocsánatot is kér.

Na, a korrupció nem ilyen, gyerekek. Tudjátok, a korrupció olyan, mint a fokhagymaszag: saját magán soha senki nem veszi észre az ember, bezzeg máson azonnal! Mert képzeljétek el, hogy aki csinálja, az mindig meg van arról győződve, hogy ő bizony semmi rosszat nem tesz. Sőt még büszke is rá, hogy milyen ügyesen kihasználta a helyzetet, vagy okosan elintézett valamit hipp-hopp!

Most először is elmondom, hogy mi a korrupció, hogy értsétek miről beszélek. A korrupció a kalendárium szerint olyan törvénybe vagy közerkölcsbe ütköző cselekedet, aminek során valaki pénzért vagy más juttatásért vagy juttatásra való kilátásért jogosulatlan előnyhöz juttat másokat. Na de mit is jelent ez gyerekek?

Hát képzeljétek el, hogy mondjuk Pistikének nem nagyon megy a környezetismeret, mert olyan hülye szegény, hogy simán beírja dolgozatba kistestű növényevő hüllőnek, hogy "Pokémon". Na most persze az anyukája nem szeretné, hogy környezetből kettessel végezzen imádott kisfia. Ezért süt egy nagy tál finom süteményt, és elviszi a környezetismeret tanárbácsinak, szépen néz rá, és megkérdezi tőle, hogy nem-e lehetne-e négyes a Pistike. Ha Pistike anyukája dögös harmincas kemény cicikkel, akkor már lehet, hogy meg is van a négyes! De ha medvealkatú ötvenes, akkor könnyen lehet, hogy a korrupció súlyosabb formájához kell nyúlnia: pénzzel tömött borítékot ad a tanárbácsinak. A tanárbácsi rosszul keres, Pistike apukája használt autó kereskedésből összeszedett millióinak meg se kottyan az a kis boríték. És hát miért is ne fogadná el a tanárbácsi a borítékot? Nem mindegy neki, hogy kettest vagy ötöst kap a Pistike? Hát sose látja többet az életben, a pénzből meg pont ki tudja csempéztetni a fürdőszobát.

Csakhogy, gyerekek, nagy bajok vannak ám ezzel a hozzáállással! Pistike gyorsan megtanulja, hogy soha semmiért nem kell megdolgoznia, és világéletében hülye marad. A megvett ötösével meg lehet, hogy a továbbtanulásnál pont egy arra sokkal érdemesebb, de szegény tanuló elől halássza majd el a helyet. És ez, gyerekek, a korrupció leggonoszabb oldala: az igazi tudás elértéktelenedik, a valós értékek, eredmények mellékessé válnak, ha azok értékelője megvásárolható. Minél többször kapnak így ötöst hülye gyerekek, annál kevesebben fognak tanulni, mert látják, hogy az ötösért nem érdemes tanulni. Így meg szépen lassan egyre hülyébb osztályok fognak az iskolában végezni, mert egyre kevesebben tanulnak.

Na, de mondhatjátok, hogy az informatikában ez meg hol fordulhat elő? Hát, gyerekek, nem is hinné az ember, mennyi helyen! Gondoljatok csak bele, hogy bácsik meg nénik egy nagy cégnél például új stücnikezelő rendszert szeretnének csináltatni. Kiírják a pályázatot, jelentkeznek is a pályázók bőszen: adnak be olcsó meg drága, jó meg rossz megoldásokat. De ha a bácsi, aki eldönti, ki nyert, korrupt, akkor egyszerűen azt hirdeti győztesnek, aki a legtöbb pénzt dugja titokban a zsebébe. És ezen, gyerekek, majdnem mindenki veszít ám! Veszít a megrendelő cég és az összes dolgozója, mert biztosan nem a legjobb ajánlat nyer majd. Veszít az is, aki jó megoldást kínál, és sokat dolgozott azon, hogy valódi értékeket adjon a megrendelőinek, mert üzlettől esik el.

Így az értékteremtés, a valódi verseny a háttérbe szorul, devalválódik (ez azt jelenti, gyerekek, hogy elértéktelenedik). A szakemberek kiégnek, a szaktudás, ötletek és becsületes munka helyett a mutyizással lehet csak sikereket elérni. Ezen hosszú távon az egész ország veszít, de ezeket a csúnya embereket ez sajnos, gyerekek, nem érdeklik. Nekik fontosabb az a doboz húszezres. Pedig nem kenyérre kell ám, vagy a halálos beteg gyerekük svájci műtétjére, hanem az új ikszhatosra, amit csatak részegen porrá törnek majd úgyis az M7-esen egy átmulatott balatoni éjszaka után.

Nekik fontosabb az a doboz húszezres. Pedig nem kenyérre kell ám...

De máshol is van ám sajnos korrupció az informatikában, gyerekek, nem csak a pályázatoknál! Például amikor már nagyon át kéne adni egy rendszert, de még mindig hemzseg a hibáktól. Hát nem egyszerűbb akkor is jól megkenni az átvevőt, hogy jó lesz már az a rendszer úgy, ahogy van. Kit érdekel az a néhány hiba, nem repülőgép ez, nem hal bele senki!

Vagy ott vannak az állásinterjúk, ahol bizony a vezérigazgató unokaöccsének szobatársa 3,4-es szorzóval indul alapból. Vagy a támogatásos pályázati pénzek odaítélése, meg végén a kifizetése, ahol a megfelelő zsebeket megdelejezve elég egy-két Paintben rajzolt screenshot-utánzat, meg egy rakás összetákolt dokumentációkezdemény, hogy késznek nyilvánítsák a támogatott rendszert.

Van ráadásul a korrupciónak egy önbeteljesítő formája is, gyerekek! Mit is értünk ez alatt? Hát képzeljétek például el, hogy egy pályázaton valaki csalás nélkül nyer, de a többiek dühösek meg irigyek, mert természetesen inkább ők szerettek volna nyerni. El is kezdik egymás között mondogatni: "Hájjáj, ez biztos le volt játszva előre!", pedig nem is volt. De annyit mondogatják, hogy mindenki elhiszi, hogy így van, és mindenkinek beeszi az agyába magát a gondolat, hogy márpedig itt minden és mindenki korrupt.

Úgyhogy gonosz dolog a korrupció, láthatjátok, gyerekek! Ne legyetek hát korruptak, mert egyrészt az nagyon csúnya dolog, másrészt meg szíjat hasítok a hátatokból, ha megtudom! Kicsöngettek, itt az óra vége!