Gondoljuk csak végig, mi volt a jó a televíziózásban már fél évszázadnál is több ideje. Ott figyelt egy doboz a nappaliban, amelyhez jó esetben tartozott egy távirányító is, így a napi munkában elfáradt honpolgár akár egész délután és este megszakítás nélkül ülhetett a kanapén. Komolyabb agymunkát sem jelentett a kezelés, hiszen csak váltogatta a csatornákat, néha halkított vagy hangosított a készüléken, miközben kapta a készre csomagolt műsorokat.

Évtizedekig ez a használati metódus határozta meg a televíziók fejlődését: a képernyők minősége vagy épp a hangrendszer egyre jobbá vált, de a kezelés alapelveihez és a funkcionalitáshoz alig nyúltak a gyártók. A Samsung 2012-es okostévé-kínálatának hazai bemutatóján azonban kiderült, hogy bár az okostévék már néhány éve már megjelent, az idei évben minden eddiginél komolyabb támadás vár a hagyományos tévézésre.



Hatalmas svájcibicskák ■ A Samsung hazai képviselete szerint tavaly mind világszerte, mind Magyarországon sikeresen honosodott meg az okostévék fogalma. Egy fókuszcsoportos felmérés szerint ráadásul a felhasználók nagy százaléka a koreai gyártó nevéhez köti a netre kapcsolt, sokfunkciós televíziókat. Épp ezért az idei kínálat minden tekintetben felülmúlja a tavalyi modellek tudásszintjét - az új modellekben már alaptulajdonságnak számítanak olyan funkciók is, amelyek a tavalyiakban még extrának számítottak, például a tévén futtatható alkalmazások, a böngésző vagy a videókommunikáció.

Megjelent viszont egy rakás még újabb funkció, amelytől már-már úgy érezheti az egyszeri tévénéző, hogy a nagyra nőtt lapostévé egy személyben szeretne számítógép, telefon, játékkonzol, vagy épp személyi edző is lenni. A képernyő szinte tömve van különféle funkciókkal, szolgáltatásokkal és alkalmazásokkal - mostantól egyértelműen vége annak a korszaknak, amikor apu egy gombnyomással bekapcsolja a tévét, hátradől és már megy is a meccs.

Csúcskészülékből tömegtermék ■ Ahogy a nemzetközi trendek alakulásán is láthatjuk, a hagyományos LCD lassan eltűnik a lapostévé-kínálatból, így a Samsung is kivezeti ezt a technológiát. Ezzel együtt a LED-tévék válnak tömegcikké, a koreai gyártó külön termékcsaládot indít az olcsó(bb) ledes készülékeknek. Ezek fogyasztása ráadásul jóval kedvezőbb az LCD alapú készülékeknél, egy új, gazdaságos okostévé akár mindössze 40 wattal is megelégszik.



A prémium kategória Slim LED néven folytatja, itt tobzódhatunk igazán a hardveres és szoftveres újításokban. Egyes modellekben kétmagos processzorral megtámogatott, multitasking környezetet kapunk, amelyek az emberi interakció terén sem ragadnak le többé a távirányítóknál. Persze lesznek továbbra is távvezérlők, de abból is akad már érintős, okos fajta, amelybe akár bele is mondhatjuk parancsainkat. Igen, mondhatjuk, ugyanis a Samsung egyes tévéiben megjelenik a hangvezérlés is - az okostelefonokban megismert technológiákhoz hasonlóan még itt se várjunk mindent azonnal megértő, lokalizált megoldást, ám a tiszta angol kiejtéssel rendelkezők utasításait viszonylag jó hatásfokkal érti meg a rendszer.

Emellett a Kinect játékvezérlő nagy sikerét meglovagolva, a tévékbe beépített kamerákra támaszkodva már arra is lehetőségünk van, hogy gesztusokkal, "kézzel-lábbal mutogatva" irányítsuk a készüléket. A kamera egyébként más kényelmi funkciót is támogat: a tévé rendszerébe ugyanis akár arcfelismeréssel is bejelentkezhetünk, így személyre szabott szoftverkörnyezetet és beállításokat kapunk.

A műsorok forrása is egyre több eszköz lehet: a tévékábelen kívül internetről, felhő alapú tárhelyünkről, WiFi-vel kapcsolódó számítógépekről vagy okostelefonokról is átvehetünk képeket vagy videós tartalmakat - egy androidos okostelefon akár szintén fullextrás távirányítóvá válhat, amelyen akár a tévéképernyő kicsinyített változatát is megjeleníthetjük, ha pár percnyi sürgős dolgunk akad a lakás egyéb helyiségeiben.