A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, azaz az OECD most hozta nyilvánosságra a világ munkaerőpiaci helyzetét taglaló felmérését. Az adatok sok szempontból szokatlan folyamatokat írnak le, amelyekért a szervezet értelmezése szerint legalább részben azok a vállalatok a felelősek, amelyek élenjárnak a digitális transzformációban.

Minden a bérnövekedést segíti, mégsem kapunk többet

A 35, jellemzően fejlett államot magában foglaló OECD-régióban a foglalkoztatottsági ráta (a 15-74 évesek körében) 2017 végén 61,7 százalékot ért el. Ez a szint azért különösen érdekes, mert most sikerült meghaladni azt az arányt, amelyet a 2008-2009-es gazdasági válságot közvetlenül megelőző időszakban mértek. A foglalkoztatottsági szint az előrejelzések szerint tovább fog emelkedni és jövő év végére elérheti a 62,5 százalékot.

Ezzel párhuzamosan a munkanélküliség is kezdi elérni a krízis előtti értékeket, miközben a betöltetlen állások száma rekordmagasságokba ér például Japánban, az eurózónában, az USA-ban és Ausztráliában. A munkanélküliségi ráta idén átlag 5,3 százalék körül alakulhat, 2019-ben pedig 5,1 százalékra csökkenhet.

A fenti folyamatok "normális esetben" bérnövekedést (és áttételesen inflációt) gerjesztenek, hiszen a munkaadóknak kell versenyezniük a megfelelő munkaerőért. Most azonban ez a hatás szinte egyáltalán nem érhető tetten. A nominális béremelkedés alig haladja meg a felét a tíz évvel ezelőtti dinamikának. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy miközben a gazdaság kilábalni látszik a válság okozta gyomrosból, a társadalmi egyenlőtlenségek nem mutatnak javulást. Sőt, a munkaképes lakosság körében érezhetően nőtt a szegények aránya (9,6-ról 10,6 százalékra).

A robotok elveszik a munkát (és a pénzt is)

Az OECD más faktorokkal együtt egy érdekes okot is felhoz arra, miért nem jelenik meg kellő mértékben a munkabérekben a termelékenység növekedése. A medián reálbér-növekedés az OECD-országok zömében nem tartott lépést a munkatermelékenység növekedésével az elmúlt két évtizedben, ami részben a munkára jutó hozzáadott érték arányának, azaz a munka részesedésének csökkenését tükrözi. Egyszerűen fogalmazva: a termékek, szolgáltatások előállításában egyre kevesebb szerepet kap az emberi munka, így utóbbi extra honorálása sem feltétlenül indokolt a cégek részéről.

Ez a folyamat különösen gyorsan megy végbe azokban a szektorokban, ahol könnyű hatékonyabbá válni az automatizáció, a robotika és egyéb technológiai újításoknak köszönhetően. A tanulmány szerint azokon a területeken jelentkezik mindez erősen, amelyekben magas az alacsony képzettséget igénylő és az erősen rutinjellegü munkák aránya. Az ilyen iparágakban a digitalizációban élen járó szereplők jobb helyzetbe kerülnek, és arányuk is meghatározóbb lesz az egész országot megjelenítő statisztikákban. Az OECD által szupersztár cégeknek aposztrofált, magas technológiai szinten működő vállalkozások így óhatatlanul rontják a munkavállalók általános helyzetét.

Géprombolás helyett

Az OECD ugyanakkor a probléma kezelésére nem a robotok elpusztítását és a mesterséges intelligencián alapuló algoritmusok törlését javasolja tagállamainak. "A munkavállalókat hatékony készségfejlesztéssel lehet hozzásegíteni ahhoz, hogy a legtöbbet hozhassák ki a folyamatosan zajló technológiai fejlesztésekből. Rendkívül fontos ezért, hogy az országok magas színvonalú oktatási és képzési szolgáltatásokat fejlesszenek ki, továbbá elérhető tanulási lehetőségeket biztosítsanak a készségek iránti keresletet előrejelző rendszerek kifejlesztése mellett" - olvasható a tanulmány összefoglalójában.