A technológiai ipar hatalmas lehetőséget lát az egyes területeken az általános modelleknél jobban teljesítő, összetett feladatok önálló végrehajtásra is képes MI-ügynökökben, amelyek szükség szerint kódolnak, böngésznek és vásárolnak az interneten, fájlokat olvasnak, e-maileket írnak, sőt még egymással is tárgyalnak olyan privát terekben, ahonnan az emberek ki vannak zárva. Ez utóbbit sokan minősítik kiberbiztonsági rémálomnak, egyedül a fizikai világgal való interakció szorítja nagyon határozott korlátok közé a mesterséges intelligenciát: az MI-robotok nem képesek ténylegesen átvenni a megrendelt csomagokat, nem tudják ellenőrizni, hogy a valóságban is létezik-e egy üzlethelyiség és így tovább.

A mesterséges intelligencia összekapcsolása a fizikai valósággal a fejlesztők legnagyobb álma és kihívása, de egyelőre igen távolinak tűnik az ilyen "világmodellek" megvalósítása. Hajózni azonban muszáj (különösen, hogy az iparág mára több száz milliárd dollárnyi hitelállományt halmozott fel a megtérülés bizonyossága nélkül), így marad az a kézenfekvő megoldás, hogy az MI-ügynökök valódi embereket használjanak az offline feladatok elvégzésére. Az emberek API-já változtatása ezzel új megvilágításba helyezné az MI-re hivatkozva megszüntetett állásokat is, bár nem biztos, hogy az MI munkahelyteremtő képességeiről hamukázó cégvezetőknek pont ilyesmivel sikerülne lenyűgözniük az elégedetlenkedőket.

Nemcsak a munkánkat, a testünket is elvennék

A RentAHuman.ai nevű vállalkozás mindenesetre beleállt a dologba, és platformján az MI-ágenseknek adna lehetőséget valódi emberek alkalmazására azokhoz a feladatokhoz, amelyek fizikai jelenlétet igényelnek a való világban. A fejlesztők és autonóm eszközöket tesztelő cégek által létrehozott MI-rendszerek megbízásokat tehetnek közzé, válogathatnak a munkavállalók közül, és fizethetnek is nekik olyan dolgokért, amelyeket a szoftverrobotok nem tudnak egyedül elvégezni. A RentAHuman persze a legtöbb gig platformtól eltérően nem céloz hosszabb interakciót, vagyis a szokásos szabadúszó vagy szerződéses munkákkal szemben nem kínál folyamatos kommunikációt és ismétlődő megbízásokat.

A beszámolók alapján a RentAHuman szándékosan nem az emberi kényelmet, hanem a gépek hatékonyságát tartja szem előtt, az embereket lényegében a digitális tervezés és a fizikai végrehajtás közötti, igény szerint lehívható rétegként kezeli. A vállalkozást alapító Alexander Liteplo szoftvermérnök hétfői indulását követően több mint 130 jelentkezőről számolt be, két nappal később azonban állítólag már több mint 73 ezer bérelhető felhasználó szerepelt az oldalon (más kérdés, hogy ezeknek ténylegesen csak a töredéke böngészhető). A kifizetések az egyszerű, 1 dolláros feladatoktól (mondjuk egy X-es feliratkozás) egészen a 100 dolláros, bonyolultabb vagy megalázó tevékenységekig terjednek, mint amilyen például egy olyan fotó közzététele, amelyen "az MI fizetett nekem, hogy ezt a táblát tartsam" feliratú táblát kell feltartani.

Az természetesen nem világos, hogy a RentAHuman mennyire lehet hatékony az MI-ügynökök és az emberi munkaerő összekapcsolásában: a hírek szerint egyelőre az olyan feladatok sem mentek simán, mint egy csomag átvétele a USPS-től San Franciscóban. Másrészt az egész elképzelés leegyszerűsíthető arra, hogy a megfelelő anyagi forrásokkal rendelkező felhasználók úgy bérelhessenek alkalmi munkásokat, hogy azokkal kapcsolatba kerülnének, ami végül is az OnlyFans és más kizsákmányoló munkamodellek egy újabb iterációja: ugyanaz a szürke zóna, ahol lebontják a megszokott munkakörnyezetek szabályait, ehhez pedig az új technológia pedig nem sokat ad hozzá a felelősség elkenésén túl.