A robotizáció berúgta a Nagy Nemzetközi Parát, majd jött a mesterséges intelligencia, hogy turbófokozatra kapcsolja. A 2010-es évek közepétől egyre többen és többször teszik fel a kérdést: hol lesz az ember helye egy olyan világban, ahol MI irányította robotok bármit elvégeznek a kitalálástól a megvalósításig?

A Halálhörgés, siralom tábor, amelyhez Elon Musk és az MI egyik atyja, Geoffrey Hinton (pl. Google Brain) is tartozik, azt mondja, az emberi munka fölöslegessé válik. Hinton szerint még az jár a legjobban, aki átképezi magát vízvezeték-szerelőnek. De ez a közhangulat is: egy Gallup-felmérés szerint az amerikai felnőttek 75 százaléka úgy véli, hogy a mesterséges intelligencia miatt kevesebb munkahely lesz.

Ezzel a közvélekedéssel száll szembe a neves közgazdász professzor, David Autor, aki az MIT-n (Massachusetts Institute of Technology) a technológiai változások és a globalizáció munkavállalókra gyakorolt hatását vizsgálja. Szerinte az MI épp abban segíthet, hogy a középosztály (és ezáltal a társadalmak szövete) megerősödjön. Véleményét terjedelmes esszében fejtette ki a Berggruen Institute nevű kaliforniai think tank folyóiratában, a Noémában. Az MI valójában segíthet újraépíteni a középosztályt című esszéjében leszámol a disztópialovagokkal, hogy aztán kikössön egy utópiánál. Az alábbiakban írása gondolatmenetét követjük, de akinek van egy szabad órácskája, a mélyebb részletekért érdemes visszalapoznia az eredetihez.

Koronként változik, milyen tudás érték

"A mesterséges intelligencia megváltoztatja a munkaerőpiacot, de nem úgy, ahogy Musk és Hinton gondolja. Ehelyett az emberi szakértelem értékét és természetét formálja át" – írja Autor. Az iparosodott országokban jelenleg a munkaerő értékének elsődleges forrása a szakértelem. (A szakértelem – expertise – egy adott feladat elvégzéséhez szükséges tudás, kompetencia, amely akkor értékes, ha szükséges adott cél eléréséhez, és kellően ritka.) Ezért a kevés képzést vagy képesítést igénylő munkakörökben keveset keresnek. Távolról a gyalogátkelőhely-felügyelő (aki segít átkelni kereszteződésben a gyalogosoknak) és a légiforgalmi irányító ugyanazt csinálja – gyors döntéseket hoznak, hogy gyalogosok és járművek ne ütközzenek össze –, mégis az utóbbi munkakörben dolgozók négyszer többet keresnek. Légiforgalmi irányító ugyanis több év képzés és munkahelyi gyakorlat után lehet valaki, ellenben a másik munkához nem szükséges speciális szakértelem és képesítés. Egy légiforgalmi irányító bármikor el tudná látni egy gyalogátkelőhely-felügyelő munkáját, ám ez fordítva nem igaz.

A szakértelmek értéke azonban folyamatosan változik. Egyesek elavulnak (ma már nincsenek kovácsok, a nyomdában ólomszedők stb.), és születnek újak (onkológus, szoftvermérnök, filmsztár), amikor bizonyos technológiai vagy társadalmi innovációk megteremtik rájuk az igényt. A mesterséges intelligencia is egy ilyen változásgeneráló innováció.

Az információ korának a korai szakaszában volt egy utópisztikus vízió: a számítógépek az információ demokratizálásával ellaposítják a társadalmakban a gazdasági hirearchiát. Ehelyett kiderült, hogy "az információ csupán input egy sokkal fontosabb gazdasági funkcióhoz, a döntéshozatalhoz, amely az elit szakértők – jellemzően az amerikai felnőttek azon kisebbsége, akik főiskolai vagy egyetemi végzettséggel rendelkeznek – hatáskörébe tartozik. Azáltal, hogy az információ és a számítás olcsóvá váltak, és bőséggel állnak rendelkezésre, a számítógépesítés katalizálta a döntéshozatali hatalom és az ezzel járó erőforrások példátlan koncentrációját az elit szakértők körénél." Mivel ezzel egyidejűleg az adminisztratív támogatást is automatizálták, a középfokú végzettségűek 60 százaléka alacsony fizetésű szolgáltatói állásokba szorult.

Az MI viszont felkínálja a visszavágás lehetőségét, azaz visszaszerezhetjük mindazt, amit a számítógépesítés elvett tőlünk, állítja Autor. "Mivel a mesterséges intelligencia képes az információkat és szabályokat összekapcsolni a megszerzett tapasztalatokkal a döntéshozatal támogatásához, lehetővé teheti, hogy a szükséges alapképzéssel felvértezett munkavállalók szélesebb köre végezzen nagyobb téttel bíró döntésekkel járó olyan feladatokat, amelyeket jelenleg elit szakértők, például orvosok, ügyvédek, szoftvermérnökök és egyetemi professzorok látnak el." Magyarán: a jól alkalmazott mesterséges intelligenciával vissza lehet adni mindazt az (amerikai) középosztálynak, amit az automatizálás és a globalizáció elvett tőle.

A szakértelmet nem teszi fölöslegessé az MI

Az MI nem teszi feleslegessé a szakértelmet – bár bizonyos munkatípusokat igen –, és így a szakértőket sem. "A történelem és a gazdasági logika ennek ellenkezőjét sugallja." Az MI csak eszköz, tehát olyan, mint a számológép vagy a láncfűrész, és az "eszközök általában nem helyettesítik a szakértelmet, hanem inkább a szakértelem alkalmazásának eszközei". Az a feladatuk, hogy lerövidítsék a szándéktól az eredményig vezető utat, és lehetővé tegyék olyan feladatok elvégzését, amik korábban időigényesek, veszélyesek vagy kivitelezhetetlenek voltak. Használatukat meg kell tanulni, mert anélkül haszontalanok, sőt veszélyesek lehetnek. A pneumatikus szögbelövő pisztoly nélkülözhetetlen időmegtakarítás egy képzett tetőfedőnek, és balesetforrás egy otthoni barkácsolónak. (A hétvégi flexelőkről bizonyára sok magyar traumatológus tudna mesélni.)

Autor alaptézise, hogy nem a mesterséges intelligencia dönti el, hogy miként használják: konstruktív és destruktív alkalmazási lehetőségei egyaránt határtalanok. Nem ért egyet az erős technológiakritikai álláspontot képviselő Shoshana Zuboff-fal (The Age of Surveillance Capitalism), aki szerint a jövőt a technológiai elkerülhetetlenségek (inevitabilism) határozzák meg, és megfosztják a polgárokat attól, hogy a jövőt alakító kollektív döntéseket hozzanak, vagy akár csak felismerjék azokat. A mesterséges intelligencia eszköz, amelynek használatát el kell sajátítanunk, hogy hasznunkra fordíthassuk.

Itt is le kell zajlania annak a folyamatnak, amely a 18. században, az ipari forradalomban lezajlott. Akkor a kézműves tudást váltotta fel a tömeges szakértelem (mass expertise). Egy kézművesnek szüksége volt eljárási szakértelemre (egy produktum – cipő, ékszer, fegyver stb. – előállításának technológiai folyamata) és szakértő ítélőképességre, amellyel a procedurális szakértelmét a változó esetekhez igazítja.

A tömegtermelés-sorozatgyártás megjelenése, amelynél a gyártási folyamatot fázisokra bontották, szabványosították, gépesítették, fölöslegessé tette ezt a szaktudást, de megteremtette az igényt a szaktudás új formájára, a tömeges szakértelemre. Ez kellett a bonyolult összetett berendezések működtetéséhez, az iparági folyamatok (hogyan kell hegeszteni, vegyi anyagokkal dolgozni, textíliákat kezelni, precíziós műszereket kalibrálni stb.) megértéséhez. Egyre több munkatípus elsajátításának volt előfeltétele az írni-olvasni-számolni tudás.

Aztán megjelent a számítógép, és vele beköszöntött az Information Age, a tömeges szaktudás jelentős része pedig fölöslegessé vált. A számítógép ugyanis "olcsón, megbízhatóan és gyorsan képes explicit, determinisztikus szabályokba kódolt kognitív és manuális feladatokat végrehajtani, vagyis azt, amit a közgazdászok »rutinfeladatoknak«, a szoftvermérnökök pedig programoknak neveznek". Ráadásul végtelen számú feladatot képesek végrehajtani, feltéve, hogy a feladat lépések sorozataként (algoritmusként) kódolható, idézi Autor Alan Turing tételét.

Az alacsonyabb képzettségűeket ismét nehéz helyzetbe kerültek, mert munkájuk (részben) automatizálható vált. (Ez közvetve kihatott a szolgáltatói szektor nem automatizálható, de alacsony szakértelmet igénylő munkahelyeire is, amelyek értéke szintén csökkent.)

Inflexiós pont az emberi szakértelem gazdasági értékében

Ám vannak nem rutinszerű feladatok, melyek végrehajtását az ember intuitív módon érti meg, szabályait és eljárásait azonban nem tudja verbalizálni. Ezekhez a szabályok ismerete szükséges, de nem elégséges. (Autor itt a magyar-brit tudományfilozófusra, Polányi Mihályra hivatkozik, aki szerint "többet tudhatunk, mint amennyit el tudunk mondani", mert a tudás alapvető részei "a hagyomány, az öröklött gyakorlatok, a hallgatólagos értékek és előítéletek".) Miközben az Information Age eliminálta a tömeges szakértelem értékét, felértékelte a Polányi-féle személyes tudást, ezáltal nem demokratizált, hanem épp ellenkezőleg, növelte a jövedelmi és vagyoni különbségeket.

Az MI azonban "algoritmizálhatóvá" teszi ezt a személyes tudást. Ha a tényekkel-számokkal, szabályokkal tiszteletlenül is bánik (értsd: nem megbízható), példákra támaszkodva szerez meg olyan képességeket is, amikre nem tervezték. "Az MI képessége, hogy eltérjen a forgatókönyvtől, improvizáljon képzés és tapasztalat alapján, lehetővé teszi számára, hogy szakértői döntést hozzon – ez a képesség eddig az elit szakértők területe volt." Autor szerint ez már most "szupererő", még ha a legtöbb MI által hozott döntés tétje kicsi is – egyelőre.

Mi következik ebből? Autor szerint az, hogy gyengül az elit monopóliuma a döntéshozatalban. Az MI lenne az technológia, amely "támogatná és kiegészítené az ítélőképességet, és ezáltal lehetővé tenné, hogy a nem elit dolgozók szélesebb köre is részt vehessen a nagy tétekkel járó döntéshozatalban". Nem szüntetné meg, de csökkentené például az orvosok, az ügyvédek vagy épp a szoftvermérnökök döntéshozatalai hatalmát. Ezzel párhuzamosan csökkentené a jövedelmi egyenlőtlenségeket, illetve az olyan, a társadalom egésze szempontjából is létfontosságú szolgáltatások költségeit, mint az egészségügy, az oktatás vagy a jogszolgáltatás. (Mint a szerző írja, jelentős kihívás az alapvető szolgáltatások magas – és folyamatosan növekvő – költsége, amit arra vezet vissza, hogy ezeket a területeket a magasan képzett szakértők céhei monopolizálták. Emiatt az USA-ban az elmúlt négy évtizedben az egészségügy és az oktatás költségei körülbelül 200, illetve 600 százalékkal emelkedtek az amerikai háztartások jövedelméhez viszonyítva.)

Author hisz abban is, hogy a technológiai innováció, ahogy eddig is, sok új munkakört hoz létre. Olyan ez, mint a YouTube. Ha valaki szeret barkácsolni, sok mindent megtanulhat az ott lévő "hogyan kell..." típusú videókból. Ezek a videók nem a szakértőknek készülnek: ők készítik azokat amatőröknek, hogy az a tudás, amivel rendelkeznek, szélesebb körben hasznosuljon (és eközben ők némileg szakmát váltanak).

Mindazonáltal esszéje végén a szerző az utópiák magasságából leszáll a földre. Az, hogy az MI a társadalmi igazságosság eszközévé válik, nem az MI immanens eleme. "Technológiailag azonban elképzelhető, gazdaságilag koherens és erkölcsileg figyelemreméltó. Felismerve ezt a lehetőséget nem azt kell megkérdeznünk, hogy mit tesz velünk a mesterséges intelligencia, hanem: mit akarunk, hogy tegyen értünk."

David Autor esszéjét itt lehet elolvasni és/vagy meghallgatni. »