Az Európai Bizottság kereskedelmi főigazgatóságának vezetője, Sabine Weyand egy múlt pénteken rendezett online fórumon számolt be róla, hogy az Európai Unió februárban terjesztene egy reformjavaslatot a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) elé, amelynek elsődleges célja, hogy rendezze (praktikusan visszafogja) a multilaterális szervezet vitarendezési testületének hatáskörét. A kezdeményezés az ahhoz hasonló esetekre próbálna megoldást találni, mint az Egyesült Államok által évek óta fenntartott patthelyzet, amelyben az amerikaiak folyamatosan számukra kedvezőtlen, egyoldalú döntésekkel vádolják a fellebbviteli testületet, és az új bírók kinevezésének bojkottálásával tartják fenn annak határozatképtelenségét.

Weyland szerint az EU gyors megállapodásora törekszik majd a nemsokára munkába álló Biden-adminisztrációval, hogy rövid úton rendezzék az olyan régi problémákat, mint amilyen az az Airbus és a Boeing repülőgépgyártók közti kereskedelmi vita, illetve a nemzetközi kereskedelmi szabályokat sértő állami támogatások és az ezek kapcsán kivetett büntetővámok. A listán ugyancsak előkelő helyen szerepel a digitális szolgáltatások egységes adóztatásának ügye, ami szintén egy hosszú évek óta húzódó konfliktus, és ami az előzőhöz hasonlóan már a büntetővámokkal való fenyegetőzés szintjére márgesedett.

A nemzetközi internetes platformok adóztatásának kérdése az utóbbi időben esetenként már egy transzatlanti kereskedelmi háború kirobbanásával fenyegetett, amit tavaly ilyenkor is csak Emmanuel Macron francia és Donald Trump amerikai elnök utolsó pillanatban összehozott megbeszélésén sikerült elkerülni. Az összetűzés apropója, hogy az internetes óriáscégek Európában és a világ más térségeiben is jóval kevesebb közterhet viselnek a normális adószintekhez viszonyítva, köszönhetően speciális helyzetüknek és az általuk bevetett trükköknek. A szóban forgó cégek azonban jellemzően amerikai vállalkozások, így az amerikai fél rendre diszkriminációnak és tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak minősíti, amikor partnerei ilyen-olyan módon megpróbálják behajtani a szerintük méltányos adókat a náluk termelt bevételek után.

A vonatkozó tárgyalások elsődleges fóruma a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezeten (OECD) és a Kereskedelmi Világszervezet, ahol azonban semmilyen gyakorlati eredményt nem sikerült elérni mindennek kapcsán. Több európai ország, élükön a franciákkal, már különadókat vetettek ki az amerikai online platformszolgáltatókra, mire válaszul az amerikaiak több milliárd dollár értékű francia importra vetettek ki büntetővámokat. Az intézkedések végrehajtását egyelőre mindkét fél felfüggesztette, de érdemi nemzetközi megállapodás hiányában mindez csak tűzszünetnek tekinthető, ami legkésőbb az amerikai választásokig, illetve a győztes elnökjelölt beiktatásáig tartott.

Most megint, de most tényleg

Washington már a múlt héten közölte, hogy a franciákhoz hasonlóan az osztrák, brit, olasz, spanyol, török vagy indiai importcikkekre kivetett extra vámok lehetőségét vizsgálja, válaszul az ott tervezett vagy már el is fogadott, a helyben szerzett bevételek után fizetendő különadókra. Az Európai Unió a maga részéről már korábban is többször egyértelművé tette, hogy nem fog egy újabb adóévet kiszórni a kukába, így 2021-ben már tényleg egyoldalú lépéseket fog tenni, ha a kérdést nem sikerül rendezni valamilyen egységes nemzetközi szabályozás keretei között. A helyzet egyébként annál bonyolultabb, mivel a megállapodásoknak elvileg nem csak a digitális piac, hanem például az állami beszerzések vagy a mezőgazdasági cikkek is a tárgyát képezik.

Sabine Weyand most jó jelnek nevezte, hogy a múlt héten az amerikai fél (vagyis még a Trump-kormányzat) meghosszabbította az európai büntetővámok érvényeesítésének felfüggesztését. Szerinte a WTO elé terjesztett európai javaslat időzítése jól igazodik az OECD keretei között zajló folyamathoz; mivel azonban a digitális adóztatás súj szabályainak mindenképpen meg kell felelniük a WTO által lefektetett kereteknek, a Kereskedelmi Világszervezettel kapcsolatos kompatibilitási problémákat azon belül kell minél gyorsabban megoldani.

Az EB kereskedelmi főigazgatóságának vezetője mindehhez azt is hozzátette, hogy az Unió szándékosan nem tett válaszlépéseket a francia és német repülőgép-alkatrészek vámtételeinek emelésére, amit az amerikaiak az előző év legutolsó napján jelentettek be; az EU mostani célja az lenne, hogy az új amerikai kormány közreműködésével legfeljebb hat hónapon belül lezárja a vitás kérdéseket, amelyek a fenti esetben már meglepően régen, 2004 óta tartanak. Weyland itt meglehetősen határozottan fogalmazott, amikor arról beszélt, hogy az EU képes még néhány hetet várni az új elnöki adminisztráció munkába állására, de ennél sokkal tovább már nem tartaná magát a tűzszünethez: a cél mindenképpen tárgyalások megfelelő kereteinek villámgyors megteremtése és a büntetővámok kölcsönös megszüntetése lesz.

Korábban persze időről időre elhangzottak olyan nyilatkozatok, amelyek értelmében a felek csak néhány napra voltak a végleges megállapodástől, hogy aztán ismét fél éveket kelljen várni a következő bejelentésre. Bizonyos várakozások szerint Joe Biden elnöksége meglepő fordulatokat hozhat az európai-amerikai viszonyba, akár amiatt is, hogy a protekcionizmus hívei sokan éppen a transzatlanti szövetségi rendszerből kiábrándultak közül kerülnek ki; ebben más logika érvényesülne, mint a kínai-amerikai kereskedelmi háborúban, ahol kevésbé valószínű, hogy az új elnök a megörökölt helyzetben a Kínának adott látványos engedményekkel akarna majd villogni.