Az adatvezérelt innovációnak is rendesen odacsapna, ha átmenne az Európai Unió adatvédelmi biztosának, Giovanni Butarellinek (a fenti képen) a javaslata: az Unió adatvédelmi szabályait megsértő vállalatoknak globális bevételeik 5 százalékát kellene befizetniük büntetésként.

Nem új ötlet, de eddig csak beszéltek róla

Az eredeti javaslat, melynek kidolgozását tavaly kezdte meg a brüsszeli adminisztráció, 1 millió euróról vagy a globális bevételek 2 százalékról szólt. (A büntetések persze ennél árnyaltabbak, lásd a hivatkozott cikket.)

A Európai Parlament egyes képviselői azonban túl enyhének tartották a büntetési tételek maximumát, és közülük sokan az emelése mellett kardoskodtak. Most Giovanni Butarelli nekik is adott némi muníciót azzal, hogy a július 27-én közzétett javaslattervezet szerint a magasabb büntetési tételek mellett állt ki. Összegszerűen 100 millió, százalékban a globális bevételek 2 százaléka lenne a büntetés.

Ha elfogadják, az adatpiacnak annyi

Bár még sok víz lefolyik a Dunán, mire a javaslatból EU-s direktíva lesz, a biztos új javaslata nyomán azonban ismét fellángolt a vita a büntetési tételeknek az adatgazdaságra gyakorolt hatásáról.

Butarelli terve különösen annak fényében érdekes, hogy tavaly októberben született egy megállapodás az iparág fontosabb szereplőit tömörítő Big Data Value Association (BDVA) és a Európai Bizottság között, hogy PPP (public-private partnership) konstrukcióban az Unió 2,5 milliárd eurót költ 2020-ig az európai adatpiac fejlesztésére. A megállapodásnak az lenne a célja, hogy Európa legyen a globális adatpiac legfontosabb szereplője.

Az adatvédelmi biztos azzal indokolta a The Wall Street Journalnak a magasabb büntetési tételeket, hogy az eredeti javaslat (1 millió euró, 2 százalék) nem elég visszatartó erejű. Butarelli másik indoka az, hogy ez egy olyan piac, ami óriási profitot képes termelni. Mivel pedig itt sok esetben személyes adatok kezeléséről van szó, a legmagasabb büntetési tételeket csak minősített esetben kellene alkalmazni, akkor, amikor nagy mennyiségű személyes adattal történik visszaélés.

Hogy ez így is legyen, a javaslat megengedőbb a visszaélések súlyosságának megítélésében, ami ellensúlyozná a büntetések súlyosságát.

Nőnek a kockázatok

Az adatiparban érdekelt cégek véleménye közel azonos: egy ilyen szabályozás nagymértékben megnövelné az adatiparba történő befektetések kockázatát. Liam Benham, az IBM alelnöke, aki az EU-s kormányzati programokért felel Brüsszelben, egyenes úgy látja, ha átmenne az új javaslat, az sokkal inkább elriasztaná, mint ösztönözné a piaci szereplőket, hogy belépjenek az európai piacnak ebbe a szegmensébe (az IBM egyébként izraeli kutatócégén keresztül szintén érdekelt a BDVA és az EU közötti megállapodásban). Ráadásul a növekvő kockázatok miatt az igazi innovációt képviselő startupok piacra lépése is sokkal nehezebbé válna. A törvényi megfelelés – governance – fontos tényező, hogy reálisan lehessen értékelni egy vállalakozás az üzleti kockázatát. Ezzel gyakorlatilag megnövekedne az adatiparba belépni kívánó stratupok finanszírozási igénye is.

A cégek és a biztos véleménykülönbsége összességében jól tükrözi azt az ellentmondást, ami az adatiparban jó ideje létezik: össze lehet-e hozni a személyes adatok védelmét az adatipar gazdaságélénkítő szerepével?

A Google, a Facebook, a Twitter – hogy csak a legnagyobbakat említsük – ugyanis sok pénzt keres azon, hogy felhasználóik önként osztják meg személyes életük elemeit (házasság, gyerekszületés, haláleset; vagy munkahelyváltás, költözés, politikai nézetek, vásárlás stb.) egymással – és egyben az adott szolgáltatást nyújtó céggel. Mindeközben egyáltalán nem gondolnak arra, hogy gyakorlatilag így áruvá váltak.