A német munkaügyi minisztérium (Bundesmisiterium für Arbeit und Soziales) még tavaly ősszel adott ki egy direktívát, mely szerint a minisztériumi vezetők munkaidő után nem zaklathatják a dolgozókat sem telefonon, sem e-mailben. Az intézkedés célja az, hogy csökkentsék a munkatársakra nehezedő nyomást és a stresszt.

Az intézkedés szerint a dolgozó nem kötelezhető arra, hogy munkaidő után felvegye a telefonját, ha munkaügyben hívják, illetve arra sem, hogy megnézze a leveleit. És emiatt nem is büntethető.

Mára egy sor német nagyvállalat, köztük a Volkswagen és a BMW is csatlakozott a kezdeményezéshez. A Volkswagen egészen egyszerűen leállítja az e-mail továbbítását a munkaidő lejárta után fél órával. Míg más cégek úgy nyilatkoztak, hogy nem kérhető számon az alkalmazotton, hogy szabadidejében vagy hétvégén megnézze a munkahelyi postafiókját.

Az élet persze nem áll meg 5 óra után

A szabályozás azonban közel sem ennyire rigorózus. Azokban az esetekben ugyanis, amikor egy ügynek az elintézése nem halasztható a következő napra, a munkahelyi vezetők kivételt tehetnek. Azonban mindenképpen a minimális beavatkozás elvét kellene követniük, azaz a lehető legalacsonyabban kellene tartani azoknak a dolgozóknak a létszámát, akiket munkaidőn túl is lehetne kötelezni az intézkedésre.

Ursula von der Leyen, aki tavaly még a német munkaügyi minisztériumot vezette, úgy nyilatkozott a Sueddeutsche Zeitungnak, hogy ez a korlátozás része egy a távmunkát érintő szélesebb körű szabályozásnak. Ahhoz, hogy a távmunkában dolgozók mentális egészségét (érts: kizsákmányolásának korlátozását) biztosítani lehessen, feketén-fehéren tisztázni kell, hogy a munkavállalónak milyen időkeretben kell rendelkezésre állnia a távmunkahelyén.

A szabályozás a globalizált gazdaságban persze meglehetősen problémás lehet. Ez ugyanis ellene hathat az Európai Unió versenyképesség-javító törekvéseinek. A hazai piacaikon ugyanis különböző korlátozásokat vezetnek be a dolgozók javára. Ennek egyenes következménye azonban, hogy amit nem tudnak otthon érvényesíteni, azt megpróbálják olyan piacokra vinni, ahol a dolgozók kevesebb védelmet élveznek. Így aztán Indiában, Kínában, de akár már a kelet-európai országokban is kevésbé lesz érvényes ugyanaz a szabályozás, melyet a nagy vállalatok például a német piacon vállalnak.