Bármilyen előrehaladott már a tudomány, bizonyos egyszerűnek tűnő dolgok azonban még most is komoly fejtörést okoznak az emberiségnek. Egy ilyen terület a tengeralattjárók és a felettük elhaladó légi járművek közvetlen kommunikciójának a kialakítása is. Az MIT Media Lab kutatói azonban most forradalminak tűnő megoldással rukkoltak elő.

Ott a víz, amott a levegő az úr

A probléma ott keresendő, hogy a két közeg teljesen más típusú adattovábítási módszert igényel. Míg a levegőben kiválóan terjed például a rádióhullám vagy jól alkalmazható a GPS, addig ugyanez gyorsan értékelhetetlenné válik a vízfelszín alatt. Lentről nézve pedig hasonló történik a hanghullámokkal, amelyek a felszínről verődnek vissza, ami "ketrecbe zárja" a kommunikációt. A témában eddig csak részmegoldások születtek, mindenféle közvetítő elem, mint például a tengeren úszó bóják felhasználásával. Ezek azonban több szempontból sem jelentenek tökéletes, végleges megoldást, így valóban van mit kutatni a területen.

Az MIT szakértői csapatának nemrégiben publikált projektje reményteli eredményeket hozott. A kutatók a víz alatt generált hanghullámok gerjesztette, mikrométer nagyságrendű felszíni rezgéseket kapják el a különlegesen érzékeny, saját fejlesztésű apró radarjukkal. Utóbbi képes a 0-t és az 1-et jelentő rezdüléseket megkülönböztetni és így dekódolni a víz alól érkező üzenetet.

A munka ugyanakkor még csak kezdeti fázisban tart, így például arra mindenképpen megoldást kell találniuk, hogy valódi környezetben, mondjuk erősen viharos körülmények között mindezt hogy tudják implementálni. Meglepő módon egyébként a vízfelület kisebb, természetes vagy egyéb mozgásait már képes kiszűrni a rendszer. Az alábbi bemutató videóban is látszik, hogy az egyik teszt során használatban lévő medencében sikerült az adatátvitel.     

És hogy mindez mire lehet jó? Kapásból mindenkinek a haditengerészet juthat az eszébe, de a katonai célú felhasználás mellett a tudósok felhoztak pár békésebb bevetési területet is. Ezek egyike lehet a tengeri élővilág folyamatos megfigyelése, ahol a búvárdrónoknak nem szükséges állandóan a felszínre jönnie ahhoz, hogy adatokat cseréljenek a külvilággal. De a szerencsétlenül járt repülőgépek felkutatását is megkönnyítheti a technológia, amennyiben a fekete doboz mellé egy szonár jeladót is tesznek, amivel lényegesen egyszerűbbé válhatna a roncsok lokalizálása.

_{(Illusztráció: Christine Daniloff/MIT)}