Megjelent a 17. State of Agile [PDF], amely közel két évtizede követi nyomon az agilis módszertan sikereit-kudarcait. Bár az elmúlt években szakértők és tanácsadók hada beszélt úgy a módszertanról, mint a vállalati megújulás és üzleti siker egyik kulcseleméről, a gyakorlati szakemberek válaszaiból valami más rajzolódik ki. A válaszadóknak mindössze a 44 százaléka számolt be arról, hogy az agilis módszertan bevált (némileg jól/nagyon jól működik). Több mint negyedük (26 százalék) szerint viszont nem működik.

Bár a felmérés globális, alapvetően amerikai hangsúlyú. A megkérdezettek közel fele dolgozik Észak-Amerikában, negyedük európai. 30 százalékuk 20 ezer főnél többet, és kb. ugyanennyi válaszadó 1000 főnél kevesebbet foglalkoztató szervezet alkalmazottja. Jelentős az agiltásban érdekeltek aránya: harmaduk agilis coach, 14 százalékuk Scrum Master.

Két évtizede pörögnek ugyanazon

A nehézségek nagyjából ugyanazok, melyek az Agilis Kiáltvány 2001-es közzététele óta terítéken vannak, és amelyek azt eredményezik, hogy kis szervezetben jól működik a módszertan, nagyobb szervezetre azonban nehéz kiterjeszteni. Ezt a friss State of Agile most – többedszer – megerősítette: kisvállalatok munkatársai nagyobb valószínűséggel mondták, hogy elégedettek az agilis megoldásokkal, mint a közepes és nagyvállalatoknál dolgozók. Ez a produktivitásban is megmutatkozik: a kis szervezeteknél dolgozók 74 százaléka állította, hogy alkalmazásaiknak legalább az 50 százalékát időben és az elvárt minőségben szállították le. Ezzel szemben nagyvállalatoknál dolgozóknak csak a 62 százaléka mondta ezt.

A probléma azonban nem feltétlenül magában a módszertanban gyökerezik. A legnagyobb gond a megkérdezettek szerint, hogy vállalatoknál valamiféle általános (főleg az üzleti oldalt jellemző) ellenállás van az agilis megoldásokkal szemben – melyek bevezetése rendre a szervezeti működés és kultúra átalakításával is járna. A felmérésben résztvevők közel fele panaszkodott erre az általános ellenállásra, elutasító belső kultúrára (47 százalék), ami látványosan, 7 százalékponttal emelkedett a 2022-es felméréshez képest.
 

Az agilitás sikerének főbb akadályai

(Forrás: The 17th State of Agile Report)

Az Agilis Kiáltvány egyik legfontosabb alapelve, hogy a szoftverfejlesztésben a változás iránti készséget kell értékelni a tervek szolgai követésével szemben. És bár alapvetően a szoftverfejlesztésre kívánt egy jó és univerzális módszertant adni, az agilitás elsősorban együttműködésről, és nem technológiáról szól. Emígyen előnyben részesíti az egyént és az interakciókat a merev módszertanokkal, folyamatokkal és eszközökkel szemben. Könnyen belátható azonban, hogy ezek az elvek egy nagy, hierarchikus szervezetben pillanatok alatt feloldódnak a szervezetet működtető mechanizmusokban vagy azokban a szervezeti struktúrákban, melyekből hiányzik a nyitott és kommunikatív kollaborációs kultúra, hívják fel a figyelmet a tanulmány szerzői.

A tanulság: újra kell gondolni az agilitást

A kutatásból az is kiderül, hogy az agilis világ annak ellenére töredezett, hogy a csapatok 63 százaléka a Scrum módszertant alkalmazza – 2006 óta az összes kutatás szerint ez a módszertan a legnépszerűbb. A válaszolók 22 százaléka azonban azt mondta, hogy nem követnek semmiféle módszertant, 12 százalék pedig saját vállalati agilis keretrendszert alakított ki – illetve magának a Scrumnak is rengeteg változata létezik már.

Az agilitástól elválaszthatatlan a DevOps, a felmérés ezért rákérdezett: a válaszadók hogyan tudnák javítani a DevOps-folyamatokat a szervezetben. 44 százalékuk szerint legfontosabb feltétele a végponttól végpontig tartó átláthatóság és nyomon követhetőség lenne. Azaz legyen transzparens az üzleti kezdeményezéstől a fejlesztésen és a tesztelésen át a végfelhasználókig történő telepítésig a teljes folyamat. Ebből a kutatók arra következtettek, hogy a legtöbb szervezetből épp az hiányzik, ami történetesen az agilis módszertan leglényege lenne: az együttműködés kultúrája. A szervezetek egyfelől szeretnék elérni az agilitás ígérte üzleti előnyöket, ám nem képesek átlépni saját árnyékukat, azaz nem tudják megteremteni az agilis működési modell minden szükséges feltételét.

A kutatók egyébként nem foglalnak állást abban, hogy kinek kellene változnia. Helyette az agilitás modern szoftverfejlesztésben betöltött szerepének újragondolását javasolják, amihez szükség lesz a hívők és a szkeptikusok (illetve a két szélsőséges csoport között állók) véleményére egyaránt.