Jobb fizetést harcoltak ki maguknak a Google szerződéses dolgozói, jelent meg február végén egy hír a Bloombergen: mintegy ötezer munkavállaló órabérét emelték 15 dollárra (kb. 1 dolláros emelés). A hír akkor nagyjából-egészéből el is süllyedt a hírtengerben. Utólag azonban felfigyelt rá Andrew Ng. A neves mesterségeintelligencia-kutató blogjában foglalkozott vele – nem csak "munkásmozgalmi" szempontból. Bejegyzése felhívja a figyelmet arra, hogy emberek ezrei hordják össze csipesszel mindazt, amitől a ChatGPT szöveggenerátora vagy Google mesterséges intelligenciája, keresőmotorja, hirdetéscélzása működik.

Andrew Ng írását olvasva olyan érzésünk lehet, mint amikor a neves 18. századi magyar feltaláló, Kempelen Farkas talán legismertebb konstrukciójáról, a sakkautomatáról (lásd a fenti képen) hallunk: van egy látványos eszköz, amit a nagyközönség számára láthatatlan emberek hada mozgat pálcikákkal, akárcsak egy kínai árnyjátékban.

Maga a béremelés is fontos történés persze, mivel egyelőre ritka, hogy a technológiai cégeknél alakuló szakszervezetek eredményt tudjanak elérni (sőt a vállalatok minden eszközzel igyekeznek megakadályozni az ilyen szervezkedéseket). Az meg végképp csoda, hogy szerződéses munkavállalók munkakörülményeinek javításában ért el eredményt az Alphabet Workers Union (AWU). A szervezet nem csak az Alphabet, hanem leányvállalatai és beszállítói munkavállalóiért is kiáll. A mostani alku például elsősorban 5000 olyan dolgozót érint, akiknek a többsége távmunkában dolgozik a seattle-i RaterLabs vállalatnál (a vállalatnak meg egyetlen nagyobb ügyfele van, a Google).

Bár ezeknek a dolgozóknak a bérét januárban már átlagosan 14 dollár fölé emelték (korábban 10 dollárt kerestek!), az AWU azzal érvelt, hogy a Google 2019-ben 15 dollárban határozta meg a minimum órabért. A bérharcnak persze még nincs vége. A szerződéses dolgozókat ugyanis nem illeti meg fizetett szabadság és betegszabadság, de más egyéb juttatás sem (pl. egészségbiztosítás).

Na de a lényeg!

A hír egy nagyon fontos tényre hívja fel a figyelmet, amit az MI-fejlesztéssel foglalkozó vállalatok nem szeretnek kitenni az ablakba: a fejlesztés mögött hatalmas mennyiségű mechanikus, csak kézzel elvégezhető munka áll, amiket igyekeznek kiszervezni szerződéses munkavállalóknak. Akiket természetesen erősen alulfizetnek. A RaterLabs anyavállalata, az Appent, amely például a Metának dolgozik, amerikai alkalmazottainak általában 10 dollár körüli órabért fizet – ez a szövetségi államok felében még a minimálbért sem éri el.

Egyes vállalatok (Ng példaként többek között a Lyftet, a Microsoftot és az OpenAI-t említi) olyan céggel szerződnek, amely ugyanezt a munkát valamelyik dél-amerikai vagy afrikai országba szervezi ki. Az OpenAI állítólag egy kenyai céget, a Samát szerződtette, hogy értékelje ki a ChatGPT szöveggenerátorának kimenetét. (Erre azért van szükség, hogy lehessen javítani a modell használhatóságát, pl. csökkenteni az előítéletességét, a hibás, akár káros válaszok valószínűségét.) A Sama ezért dolgozóinak 1,32 és 2 dollár közötti órabért fizet – ennyi Nairobiban a szolgáltatási szektorban dolgozók minimálbére.

Összességében tehát lehet csodálni az MI legújabb eredményeit, de jó, ha tisztában vagyunk azzal is, hogy a hatékony keresőmotorok, nyelvi modellek és autonóm járművek fejlődéséhez egyelőre még alacsony bérért dolgozó emberek ezreinek munkája kell. Azért azonban a technológiai szektornak tennie kellene, hogy ne hozzon létre globálisan egy új alacsony helyzetű társadalmi osztályt, ajánlja olvasói figyelmébe Andrew Ng a Ghost Work: How to Stop Silicon Valley from Building a New Global Underclass című munkát. A könyvet Mary L. Gray antropológus, médiakutató, valamint Siddharth Suri MI-kutató jegyezi – mindketten a Microsoft Research alkalmazottai. Onnan belülről vajon pontosabban látszik a probléma?