A Megújuló Energiák Nemzetközi Ügynöksége (IRENA) nemrég tette elérhetővé friss összeállítását a szektor foglalkoztatási statisztikáival kapcsolatban. Ez viszonylag ritkán tárgyalt, de egyáltalán nem lényegtelen kérdés a klímacélok és az alacsony kibocsátású gazdasági rendszerekre való átállás kapcsán, mivel – hasonlóan a robotizációhoz, a mesterséges intelligenciához és más technológiai trendekhez – a megújulók adaptációjának sem csak környezeti, de gazdasági és szociális hatásai is vannak, amelyeket szintén érdemes figyelembe venni a folyamatok értékelésekor.

A 2019-estanulmány egyik fő megállapítása, hogy az előző év végén már több mint 11 millió ember dolgozott valamilyen módon a megújuló energiatermelésben világszerte, szemben a 2017 végi 10,3 millióval (itt nyilvánvalóan a publikus adatszolgáltatásból kivonatolt statisztikáról beszélünk). Bár az iparág földrajzi szempontból is rendkívül változatos jelenléttel rendelkezik, a munkaerő legnagyobb része mégis néhány országban koncentrálódik.

A legnagyobb hal éppen visszafelé úszik

Ehhez már annyi is elég lenne, hogy Kínában alkalmazzák a teljes globális munkaerő 39 százalékát, 4,1 millió embert, de a folyamatok szempontjából még érdekesebb, hogy a kínai álláshelyek száma – köszönhetően egyebek mellett a hazai kereslet visszaesésének – éppenséggel csökkent 2017 óta. Brazília a maga 1,1 munkavállalójával csak távoli második helyezettnek jó Kína mögé, viszont folyamatosan növekszik a foglalkoztatottság a megújuló energiák területén, és a növekedés az idén sem lassul: a bioüzemanyagok előálltása már most is több mint 800 ezer embernek ad munkát, a szél- és napenergia-ipar felfutása pedig biztosítja a további fejlődést.

A lista harmadik helyén álló Egyesült Államokban annak ellenére regisztráltak 70 ezerrel több munkahelyet ezen a piacon, hogy a Trump-adminisztráció nagyon ráfeküdt a fosszilis energiahordozókra, és a szolár technológiák is már második éve egyre szűkülő foglalkoztatottságot biztosítanak, részben a szövetségi és állami szintű szabályozás bizonytalanságai miatt. A legnagyobb arányú előrelépést India mutatta, ahol egyetlen esztendő alatt csaknem megduplázódott a megújuló energiához köthető munkahelyek száma.

A 11 milliós globális létszám legnagyobb része, 3,6 millió állás a napenergia hasznosításához kapcsolódik, ezt a folyékony bioüzemanyag és a vízenergia követi több mint 2-2 milliós foglalkoztatással. A bioüzemanyagok kapcsán a jelentés Románia, Lengyelország, Spanyolország és Franciaország mellett Magyarországot is nevesíti, mint az Európai Unió egyik fontos hozzájárulóját ebben az ágazatban – ez az ágazatban létrehozott munkahelyek és az uniós exporttevékenység tekintetében is megjelenik, bár az utóbbi nem feltétlenül esik egybe a helyben jegyzet foglalkoztatási számokkal.

Az Unió összességében második a listán

Az IRENA anyagából egyébként az is kiderül, hogy a megújulók felfutása általában összefügg az egyes gazdaságok növekvő energiaigényével, és így nem minden esetben jelenti az adott gazdaságok számottevő zöldülését. Az újonnan telepített szénerőművek megawattban jelzett kapacitását alapul véve például ugynacsak Kína volt messze a legnagyobb beruházó 2018 során, a második helyre pedig az előző listán negyedik India került. Japán, Dél-Korea vagy Dél-Afrika ugyancsak mindkét rangsorban ott szerepel az első tíz között.

Az összeállításban 1,2 milliós létszámmal szereplő Európai Uniót egyetlen blokknak tekintve elmondható, hogy a megújuló energia iparág legnagyobb foglalkoztatói Kína, Brazília, az Egyesült államok, India és az EU, miközben az összes munkahely 60 százaléka egyetlen kontinensre, Ázsiára koncentrálódik. A kutatás megállapítja, hogy bár 2018 egészére nézve folyamatos növekedést regisztráltak, ez részben annak is köszönhető, hogy a korábbinál fejlettebb és kifinomultabb metodológiával elemezték a rendelkezésre álló statisztikákat.

A tanulmány pdf formában ezen a hivatkozáson érhető el, benne az egyes országokra és piacokra lebontott adatokkal.