A nagy spórolás mindig visszaüt. A sikeres digitális átalakuláshoz három dolog kell: pénz, pénz és pénz, mondják az informatika Montecuccolijai. Merthogy kellenek új rendszerek, plusz kellenek új emberek is, akik azokat üzemeltetik. Sok vállalat azonban másra pazarolja az erőforrásait: megpróbálják toldozással-foldozással fenntartani elavult vagy hibás rendszereiket, ami zsákutca.

Csak az Egyesült Államokban évi 85 milliárd dollárt égetnek el így értelmetlenül az informatikai részlegek, állítja az InformationWeek a Harris Poll kutatócég elemzésére hivatkozva, amely a Stripe megbízásából készült. A kutatás szerint a fejlesztők átlagosan idejük 42 százalékát töltik azzal, hogy a technikai hiányosságokat, problémákat elhárítsák. Ennek az időráfordításnak a tetemes részét teszi ki a hibakeresés.

Azzal, hogy a hibás kódot vagy a rosszul megtervezett szoftvert javítgatják, a vállalatok csak adott pillanatban járnak jól, mert az ilyen alkalmazások hosszú távú fenntartása folyamatosan jelentős erőforrásokat köt le, írja az amerikai szaklap. Pedig ezeket az erőforrásokat (pénz, munkaididő) megfelelő szoftverek fejlesztésére/vásárlására is fordíthatnák.

Azért ez nem ilyen egyszerű...

Az ok lehet rossz vezetői döntés, de lehet erőforráshiány, azaz nincs pénz és/vagy szakember – ilyenkor viszont kényszerpályán mozog a vállalat, és próbál lavírozni a rossz és kevésbé rossz lehetőségek között.

Kétségtelen, hogy jó embert nehéz találni. Ehhez hozzájárulnak a képzési rendszer hiányosságai, de az is, hogy a kiégés miatt egyre gyakoribb a pályaelhagyás. Az USA-ban azzal számolnak, hogy 2026-re 1,2 millió szoftvermérnök hiányzik majd az amerikai iparból. Éppen ezért az erőforrásokkal való súlyos pazarlás, ha a meglévő állományt arra kényszerítik, hogy ilyen mérgező hatású örökölt rendszerek fenntartására fecséreljék az idejüket. A jelentés szerint ez a pazarlás a globális gazdaságban is komoly károkat okoz. Ha ugyanis okosan, jó célokra használnák a hiányszakmák tehetségeinek kapacitását, az a következő években 3000 milliárd dollárral növelhetné a globális GDP-t.

A rossz technológia egyébként mindenkit frusztrál. Az InformationWeek idéz egy másik kutatást, amely szerint 10 megkérdezett alkalmazottból 9-et frusztrál a rossz munkahelyi technológia, és felük emiatt munkahelyváltást is tervez. (Az már más kérdés, hogy az új helyen minden bizonnyal szintén ez lesz a helyzet.)

A megoldás az lenne, ha a vállalatok a rossz rendszereiket el tudnák engedni. Csakhogy nagyon könnyen belekerülhetnek egy ördögi körbe: minél többet költenek egy rendszer javítgatására, annál nehezebb az elengedéséről dönteni. Hiába látja be a vezető, hogy hosszú távon megtakarítást jelent egy ilyen beruházás, ha egyszerre nagyon sok pénzt kell kifizetnie valami olyan típsusú vállalati rendszerért, ami eddig is számolatlanul nyelte a pénzt.

Ráadásul a váltás sem megy gyorsan. Alaposan körül kell nézni a választási lehetőségek között. Egy magyar nagyvállalatnál dolgozó innovációs vezetőtől például azt hallottuk, hogy ők mindig igyekeznek ingyenes megoldásoktól indulni, hogy még pontosabb képet kapjanak a szükséges funkciókról, és több ilyen kis pilot után néznek körül a kereskedelmi ajánlatok között. Utóbbiak árcédulájára ugyanis jellemzően csúnyán nagy számokat írnak, amihez még hozzá kell számolni a tanácsadó csapat költségeit, amely segít a bevezetésben.

Azokkal kell tervezni, akik használják

A tervezésnél sok minden eldől. Abba viszont akkor is be kell vonni a belső szoftverfejlesztőket, üzemeltetőket, szoftvermérnököket, ha nem belső fejlesztés jelenti a megoldást. És be kell vonni a frontenden dolgozókat, mert minden rajtuk csapódik le. Így kisebb lesz a valószínűsége, hogy olyan rendszer kerül a vállalathoz, amitől mindenki szenved. Ez pedig hatékonyabb munkát és stabilabb állományt (kisebb fluktuációt) eredményez.

Arról nem is beszélve, hogy a fejlesztők értelmes feladatokra is fordíthatják az idejüket.