A 3D nyomtatás kapcsán a legtöbb szó a bonyolult alkatrészekről és a gyártási folyamatok felgyorsításáról vagy olcsóbbá tételéről esik, ehhez képest sorban bukkannak fel az elsőre meglepő, de érdekes lehetőségeket rejtő alkalmazások is. Ilyen a FoodFab nevű rendszer is, amely amerikai, japán és brit egyetemek kutatóinak közös projektje nyomán az élelmiszerek előállításába hozna változást: a technológia az étel belső szerkezetének változtatásával segítene csökkenteni az étvágyat, ezáltal pedig az aktuális kalóriabevitelt is.

Belső szerkezet alatt ezúttal nem valamilyen molekuláris kotyvasztásra kell gondolni, hanem olyasmire, mint a kenyértészta szerkezete, ami lehet tömöttebb vagy lyukacsos, és ezen belül is sokféle mintát adhat. A különböző struktúrák vizsgálatával a kutatók megállapították, hogy az elfogyasztott mennyiséget vagy a teltségérzést nagyban befolyásolja, miként tekint a fogyasztó az ételre: ugyanolyan alapanyagokból el lehet készíteni ugyanazt az ételt olyan módon, hogy kevesebbet együnk belőle, mégis jóllakottabbnak érezzük magunkat.

Tök ugyanaz másképp

Ez egyrészt jelentheti magát a tálalást, amivel egyébként a séfek ősidők óta operálnak. A publikációhoz mellékelt ábrák egyike azonos mennyiségű sonkát mutat be két edényben, ahol a szeletelés módja önmagában is azt az érzetet kelti, hogy az egyik adag sokkal kiadósabb a másiknál:
 

forrás: MIT CSAIL HCI Engineering Group

Egy másik képen azt szemléltetik, hogy mekkora különbség lehet három, egyenként 100 kalóriát tartalmazó sütemény között. A tészta szerkezetének változtatásával majdnem kétszeresére növelhető a rágás ideje, amire az étel kényelmes elfogyasztásához szükségünk van, a rutinos fogyókúrázók pedig régóta tisztában vannak vele, hogy hosszabb ideig rágott falatokban a kisebb adagokkal is ugyanannyira jól lehet lakni, mint a nagyobb, de sebtiben belapátolt porciókkal. Itt azonban nem egy nyers répát állítanak szembe pizzaszelettel, hanem ugyanazt a tésztát sütik meg másféleképpen:
 

forrás: MIT CSAIL HCI Engineering Group

A 3D nyomtatás mindezek után úgy kerül bele a képletbe, hogy egy megfelelő fejjel ellátott ipari nyomtató a kívánatos minták szerint rétegezheti a nyers tésztát, tulajdonképpen ugyanazon az elven, mint ahogy a hagyományos felhasználásban a felhevített műanyagot rétegezi. Ezzel az eljárással előre meghatározható a kész étel sűrűsége és szerkezete, az eredményeket pedig vissza is lehet mérni. A FoodFab kísérletei során 30 fős kóstolókat tartottak, az alanyok arcára pedig elektromiográfiai (EMG) szenzorokat helyeztek, hogy végig ellenőrizzék a rágás időtartamát és intenzitását.

Nem csak fogyózóknak

Az egyes tételek elfogyasztása után egy önbevallásos teszt is következett azzal kapcsolatban, hogy melyik tételt mennyire találták laktatónak. A tesztek eredményei azt igazolták, hogy a tészták szerkezetének, sűrűségének és méretének tudatos változtatása érdemi hatással van rá, hogy a fogyasztó evés után mennyire érzi magát jóllakottnak. A tudósok által kidolgozott számítási modell ebben az összefüggésben azt alapozná meg, hogy az end-to-end rendszerként elképzelt FoodFab személyre szabott módon segíthessen az ételek elkészítésében az egyes felhasználók ízléséhez vagy szükségleteihez igazodva.

A legelső dolog, ami erről eszünkbe juthat, az nyilván a fogyókúra, de a rendszer a tervezők szándéka szerint más területeken is hasznos lenne. Erre példának az olyan eseteket hozzák fel, amikor valakinek a betegsége vagy a fogyatékossága miatt nehezére esik a hagyományos ételek fogyasztása, a FoodFab viszont lehetőséget ad a kisebb méretű és sűrűbb adagok elkészítésére, hogy nekik is megkönnyítse a megfelelő kalória-bevitelt. Az persze nem holnapra derül ki, hogy az ötlet mennyire lesz piacosítható, de addig is itt egy rövid videó, amely bemutatja az eddigi fejlesztéseket: