Azok a startupok, amelyek nem állnak bele a földbe, egyre gyakrabban a felvásárlásokon, nem pedig a tőzsdei megjelenésen keresztül hajtanak hasznot a korai befektetőknek. Bár a szóban forgó felvásárlásokat jellemzően más, független vállalatok hajtják végre, folyamatosan növekszik azoknak a tranzakcióknak a száma is, amelyek magántőke-befektetői alapokhoz kapcsolódnak. Az ilyen alapokat hagyományosan a vízfenéken táplálkozó halakhoz hasonlítják, amennyiben a cash flow viszonyában olcsón felvásárolható akvizíciós célpontokat keresik, és nem foglalkoznak olyasmivel, mint a megszerzett cégek felfuttatása. Ez a trend azonban lassan megváltozik: a Business Insider egyik összeállítása éppen arra hívja fel a figyelmet, hogy a magántőke-társaságok egyre többször vágnak bele ambiciózusabb üzletekbe is.

Ez egyrészt azt jelenti, hogy a korábbi gyakorlatokkal szemben hajlandóak rendes árat fizetni a kiszemelt cégekért, és eleve azzal a szándékkal próbálják felvásárolni azokat, hogy segítsék növekedésüket, esetleg más startupokkal összevonva léptessék őket a következő szintre. A lap által idézett szakértők szerint a változás okát a tőkealapok aktuális pénzbőségében érdemes keresni, illetve abban a trendben, hogy egyre több feltörekvő startup kerüli el szándékosan a nyilvános értékpapír-piaci kibocsátásokat. Korábban általánosnak számított ugyanis, hogy az alapítóinak fő célja volt a vállalkozások tőzsdére vitele, és a nagyobb részük valószínűleg most is így gondolkodik, de a piac változásával sok esetben már reálisabb opcióvá vált a cégek eladása az adott terület jelentősebb szereplőinek.

A cikk szerint ma már harmadik lehetőségként jelenik meg a magántőke-alapok vagy a tulajdonukban lévő vállalatok általi felvásárlás, ami újabban az üzletek számát tekintve meg is haladta a tőzsdei bevezetéseket, és a PitchBook adatai alapján a tőkebefektetők már nagyjából minden ötödik esetben így szállnak ki startup-befektetéseikből az amerikai piacon. A PitchBook megszólaló szakértője szerint a szóban forgó cégek húsz évvel ezelőtt még egyenesen a tőzsdére mentek volna, mostanában azonban már túl kicsinek vagy korlátozott kilátásúnak tartanák őket; az ilyen vállalkozások számára pedig a magántőke-alapok érdeklődése egyre csábítóbb exit-lehetőségnek tűnik.

Több pénz és több választási lehetőség

Ugyancsak a PitchBook statisztikája szerint a 2010-es évben az amerikai központú tőkealapok valamivel több mint 59 millirád dollárnyi befektetést szereztek, ami 2019-re már 300 milliárd fölé emelkedett. Ennek az összegnek nyilván csak egy része irányul a technológiai területre, de a növekedés így is szembetűnő: míg 2010-ben az észak-amerikai és európai magántőke-befektetőktől együttesen is csak 3,7 milliárd dollár áramlott erre a területre, addig tavaly több mint 68 milliárdot forgattak a technológiai alapokba. A pénzbőség mellett persze fontos tényező, hogy a tech startupok befektetőinek is egyre csábítóbb alternatívát jelentenek ezek az üzletek, szemben a részvénykibocsátásokkal vagy a nagyobb társaságok felvásárlási ajánlataival.

A beszámoló alapján a tőkealapok sokszor már komoly szakértelemmel rendelkeznek az ilyen akvizíciókban, és kevésbé bürokratikusan működnek, mint a nagy techvállalatok M&A rendszerei. Ugyanakkor az ilyen befektetőknek több forrás áll a rendelkezésükre a potenciális felvásárlások elemzésére is, a jóváhagyási folyamatokat pedig nem akasztja meg a közgyűlési vagy igazgatótanácsi jóváhagyások szükségessége. Mindez azt jelenti, hogy a technológiai nagyvállalatokhoz képest sokkal gyorsabban képesek reagálni és tető alá hozni egy-egy megállapodást, és a startupok alapítói vagy korai befektetői is egyszerűbben jutnak a pénzükhöz. A részvénykibocsátások esetében ott vannak például azok a nem ritkán hathónapos tilalmi időszakok, amelyek során a tulajdonosok nem értékesthetik részvényeiket, de a vállalati felvásárlásoknál is tele vannak a szerződések olyan megkötésekkel, amelyek értelmében az alapítók és a korai befektetők csak lépcsőzetesen, esetleg feltételekhez kötve juthatnak hozzá a teljes ellenértékhez.

A cikkben ugyanakkor megemlítik az ilyen tranzakciók kockázatait is. A gyorsaság mások mellett azt jelenti, hogy a startupok tulajdonosainak nem jut elég idejük az ajánlatok értékelésére, mivel a tőkebefektetők mindig több vasat tartanak a tűzben, és ha nem kapnak gyors válaszokat, akkor megjelennek az ajánlatukat éppen mérlegelő cég versenytársainál. Emellett sokkal nagyobb tapasztalatuk van a vállalkozások pénzügyi mutatóinak elemzésében, mint bármi másban, így a technológiákban, szellemi tulajdonban vagy elképzelésekben lévő potenciált sem lövik be olyan pontosan, mint egy kialakult üzleti modell értékét. Ezt a BI által megszólaltatott egyik szakértő ahhoz hasonlította, hogy a magántőke-befektetők nem a szélvédőn át néznek előre, hanem csak a visszapillantót használják; emellett azonban a teljes ekoszisztémát tekintve jótékony hatásúnak tartja a tőkealapok fokozott szerepvállalását mind az alapítók, mind a korai befektetők, sőt még a startupok ügyfeleinek szempontjából is.