Érdekes, egyben távlatilag kicsit nyugtalanító kísérletek folynak az Egyesült Államokban található Marylandi Egyetem kutatóközpontjában. Ottani szakemberek egy csoportja ugyanis azon dolgozik, hogy a szemünkben megjelenő visszatükröződésekből kiindulva 3D-s képeket kreáljanak az alany környezetéről.

A csapat által nemrégiben publikált, igen költői nevet (kb. A szemeden keresztül látni a világot) viselő tanulmány [PDF] szerint az eljárás nagyban épít a Neural Radiance Fields (NeRF) nevű mesterségesintelligencia-technológiára, amely hagyományos fotókból képest három dimenzióban rekonstruálni egy helyszínt. Az ehhez a folyamathoz szükséges alapanyagokat pedig a szemek felületén rögzíthető fényvisszaverődések dekódolásával érik el.

Valami van, de nem az igazi még

A laboratóriumi kísérletek során rögzített kameraállásból készítettek több nagy felbontású felvételt a lencsébe néző, de adott utasítások szerint mozgó alanyokról. Az ezeken elkülöníthető tükröződéseket aztán különböző algoritmusos trükkök bevetésével igyekeztek megtisztítani a nem kívánt "zajtól". Ilyennek minősülnek például a szaruhártya pozíciójából és az írisz textúrájából adódó zavaró elemek. A kapott eredmények ugyan nem kerülhetnének be mondjuk egy videójáték helyszínei közé, de alapvetően kivehető módon sikerült reprodukálni az alanyok elé tett (és gondosan megvilágított) tárgyakat.

Sokkal jobb képeket sikerült alkotni egy mesterségesen kreált szem és az általa virtuálisan látható környezet relációjában. Az ezekből készített felvételek egyfajta ködös álomvilágot idéznek, de lényegesen jobban kirajzolódik rajtuk a kiindulási helyszín és az ott található tárgyak.

Példa a mesterséges szem képére és az abból kreált környezetre 

Az eredményeket egyébként nemcsak tudományos értékezésükben mutatták meg a készítők, hanem egy külön oldalt is szenteltek a projektnek, ahol számos kísérleti felállás végső produktumát lehet mozgóképes formában megtekinteni. Ebből az is kiderül, hogy a technológia nem kontrollált körülmények között egyelőre egyáltalán nem képes elfogadható eredményre. Miley Cirus és Lady Gaga videóklipjével például nem sokat tudott kezdeni az algoritmus, és legjobb indulattal is maximum egy LED-rácsot és egy kameraállványt lehet sejteni a felvételkor a művésznők előtt lévő környezetből.

Előre a fényes jövőbe!

Az eddigi munkát és annak állását ennek ellenére rendkívül bíztatónak tartják a kutatók. A csapat mérföldkőként értékelte saját eredményét, amelyre a jövőben mások is támaszkodhatnak a technológia továbbfejlesztésekor. Más kérdés, hogy az emberek többsége valószínűleg még sokáig nagyon jól meglenne úgy is, hogy nem lehet a szobáját feltérképezni egy videós telefonhívás alapján.