Nem a rossz termék az elsődleges oka a startupok kudarcának. Ez derül ki a CBInsights elemzéséből, melyben összegyűjtötték a tizenkét legfontosabb problémát, ami az elmúlt években a startupok bezárásához vezetett. A lista összeállításhoz 2018-tól 111 elbukott startup történetét elemezték ki.

Addig lehet kísérletezni, amíg nem lépsz piacra

Mindössze a stratupok 8 százalékának bukását okozta az, hogy gyenge volt a terméke, és csak minden tizedik zárt be amiatt, mert túl korán vagy rossz időzítéssel jelent meg valamivel a piacon. Ha tehát a termék legalább ígéretes, a koncepció jó, az üzleti modell működőnek tűnik, lehet szerezni újabb forrásokat a fejlesztésre, csiszolásra.

A CBInsights tizenkettes listáját egyébként a kiégés zárja (5 százalék). Ez a startupléttel kapcsolatban gyakran emlegetett probléma, és mintha elvárás lenne a startupperekkel szemben, hogy túlhajszolják magukat. A világjárvány a technológiai iparban dolgozókat még az átlagnál is jobban leterhelte pszichésen. Egy felmérés szerint az alkalmazottak több mint kétharmada panaszkodott kiégés jellegű tünetekről.

Szintén alacsony arányban (6 százalék) okozta a bukást az, hogy a vezetés rosszul határozza meg a startup üzleti céljait.

Nézzük meg a lista másik végét, azaz azokat az okokat, melyek leggyakrabban vezetnek a startupok bukásához!

A piac sohasem hazudik

Minden ötödik startup azért zár be, mert elveszti a versenyképességét. Bár azt szokták mondani ökölszabályként, hogy a startupnak nem a piaci versenyre kell koncentrálnia, ez a valóságban nem mindig járható. Ha az a terület, amivel az adott startup foglalkozik, időközben népszerű lesz, és a piac is validálja, hirtelen sokan jelennek meg ugyanabban a szegmensben. És ha valaki erősebb, több forrása van, meglévő ügyfeleinek is el tudja sózni, még ha esetleg gyengébb minőségű is, könnyen kiszoríthat a piacról egy olyan induló vállalkozást, amely még csak a prototípusából szeretne piaci terméket csinálni.
 

A bukás két leggyakoribb oka messze gyakoribb a másik tíznél. A startupok 35 százalékáról menet közben kiderül, hogy amit fejlesztenek, arra voltaképpen nincs is piaci igény. Lehet, hogy olyan problémára ad megoldást, amit érdekes lenne (sőt talán fontos is) megoldani, csak épp nincs, aki fizessen érte. Ilyen volt a tavaly év egyik legnagyobb bukása, a Quibi nevű streamingszolgáltatás. Kifejezetten mobilra akartak videótartalmat kínálni előfizetéses formában, de a kutyát sem érdekelte, hiába költöttek állítólag 6 millió dollárt minden egyes órányi streamelt tartalomra.

A leggyakoribb ok azonban a pénz: mármint hogy elfogy. Pénz pedig a stratupoknál általában akkor fogy el, ha nem találnak új befektetőt. A vizsgált esetek 38 százalékában ez volt a bezárás végső oka. (Persze hogy az előző 11 okból melyek voltak azok, melyek a befektetőket elijesztették, nem lehet tudni.)

Általában igaz, hogy minél több tőkét volt képes bevonni egy cég, annál valószínűbb, hogy kap újabb pénzt (lásd Uber) – feltéve, hogy van realitása egy pozitív exitnek. De még ez sem jelent mindig garanciát. Ha megváltoznak a piaci viszonyok, a befektetők nagyobb pénzeket is hajlandók veszni hagyni (veszteségminimalizálás). 2019 egyik nagy bukása volt a Daqri nevű cég bezárása. Tíz évvel korábban, a VR/AR-hájp hatására indult a vállalkozás, hogy ipari környezetekhez fejlesszen AR headsetet. Hiába gyűjtött azonban 250 millió dollárnyi tőkét, ahogy a hájp lecsengett, a befektetők finanszírozási kedve is vészesen alábbhagyott.