Már alkalmazzák a nemzetközí űrállomáson (ISS) azt az új átviteli technológiát, amely a NASA által használt hagyományos megoldásnál lényegesen gyorsabb adatkommunikációt tesz lehetővé. A késleltetés- vagy megszakítástűrő hálózatok (Delay/Disruption Tolerant Networking – DTN) azokban az esetekben kínálnak megoldást, amikor az adatok továbbítása során nem biztosítható folyamatosan a végponttól végpontig terjedő útvonal, vagy a kapcsolatok rendszeresen megszakadnak amiatt, hogy túl nagy az adatcsomagok célba juttatása és a válasz visszaérkezése közötti idő, esetleg a csomagvesztések annyira gyakoriak, hogy azok már komolyan befolyásolják az adatátvitel minőségét.

Egyszer úgyis minden megérkezik

Bár a fenti problémák nem meghatározók az ISS és a NASA közti kapcsolatban, a technológia mindenképpen hasznos lesz majd a jövőben, amikor nagy számú szonda utazik majd keresztbe-kasul a naprendszerünkben, vagy a jelenleginél sokkal nagyobb távolságra küldenek űrhajókat. Ezzel a DTN az eredeti célja szerint egyfajta bolygóközi internetet alapoz meg, de elvileg minden olyan környezetben működhet, ahol a klasszikus internetes szállítási protokollok (TCP stb.) elbuknak az alacsony megbízhatóság, a magas késleltetés és a teljes kommunikációs útvonal integritásának fenntarthatatlansága miatt.

A technológia legfontosabb jellemzője ugyanis az, hogy a késleltetést és az adattárolást is lehetővé teszi a kommunikáció során. A DTN-csomópontok rendelkeznek valamilyen háttértárolóval (mondjuk flash-memóriával), így el tudják tárolni a kötegeknek (bundle) nevezett üzeneteket, ha a szükséges adatkapcsolatok éppen nem elérhetők.
 

Azt az adott DTN architektúra határozza meg, hogy az adatokat mikor, milyen kapcsolatokon keresztül érdemes küldeni, a kötegek pedig akár szabálytalan időközönként és rossz sorrendben is érkezhetnek, az üzenetet a fogadó ettől még hibátlanul összeállíthatja. Nem mellékes, hogy a folyamat függetleníthető az olyan tényezőktől is, mint például a hagyományos földi hálózatok aktuális sebessége.

A földi mobilhálózatokban is megjelenhet

A DNT elméleti alapjait már szűk másfél évtizeddel ezelőtt lefektették, így a mostani bejelentés újdonsága nem maga a technológia, hanem annak gyakorlati telepítése az űrállomáson. Az "internet atyjaként" emlegetett Vinton Cerf szerint a DTN-nel kapcsolatos űrbéli tapasztalatoknak nagy hasznát vehetik majd a földi felhasználásban is, ahol a megszakítástűrő hálózatoknak elsősorban a mobil kommunikációban kaphatnak szerepet. A Google alelnökeként tevékenykedő tudós úgy látja, hogy a DTN-nel a hálózatok kiszámíthatatlanságával vagy a merülő akkumulátorokkal kapcsolatos jelenlegi problémák jó része kiküszöbölhető lenne.

Ugyanakkor a NASA tervei szerint a DTN hálózatot idővel az egész naprendszerre ki fogják terjeszteni, ahol az űrállomások, műholdak vagy szondák mind átjátszó állomásként működhetnek majd – minde eszköz, ami a DTN hálózatot használja, potenciális csomópontnak számít.

A kommunikációs szabványok széles körű adaptációját elvileg az is segíti, hogy a DTN jórészt nyílt forrású kódokra épül, így a szoftverfejlesztők és a hardvergyártók szabadon használhatják és alakíthatják azokat. Ahogy a NASA fenti videójából is kiderül, a DTN nem csak megbízhatóbbá teszi a csomópontok közötti forgalmazást, de fel is gyorsítja azt; a ScienceAlert beszámolója ezzel kapcsolatban annak a reményének ad hangot, hogy ezzel majd a Marsot kolonizáló emberek is ugyanúgy nézegethetik munkaidőben a macskás videókat, mint a többiek a Földön.