Betartotta egyik választási ígéretét a jelenlegi francia elnök, Emmanuel Macron: a francia oktatási miniszter, Jean-Michel Blanquer jelentette be a napokban, hogy a 2018 szeptemberében kezdődő iskolai évtől a diákoknak tilos lesz az iskolákban a mobiltelefon használata. A döntés azért érdekes, mert a francia közoktatásban eddig is tilos volt a mobilokat bevinni órára (a szabály megsértéséért szigorú büntetés is járt), ám most tovább szigorítják mobilozást: az iskola területén a szünetekben is tilos használni.

A miniszter ezt azzal indokolta, hogy oktatási szempontból is problémát okoz, ha a diákok a szünetekben a mobiljukkal foglalkoznak, nem beszélve arról, hogy beszűkül az egymás közötti kommunikáció. (Tegyük hozzá, a francia iskolákban a szünetek amúgy sem alkalmasak komolyabb csevejekre, ugyanis az 55 perces tanórák között mindössze 5 percük van a diákoknak arra, hogy kifújják magukat.)

A miniszter szerint egyébként nem is egészséges, ha a gyerekek túl sok időt töltenek a képernyő előtt, és az intézkedéssel a családok figyelmét is fel akarják hívni erre. Azt ugyan Blanquer is elismerte, hogy bizonyos helyzetekben szükség lehet a mobilra, de szerinte a használatát szigorúan ellenőrizni kell.

Senki sem érti, mire jó ez

Csakhogy az intézkedéssel – és a rá adott kormányzati magyarázatokkal is – több probléma van.

Először is nem értik a tanárok, akik a leggyakrabban – és a legélesebben – találkoznak a diákok mobilhasználati szokásaival összefüggő problémákkal. Az egyik tanárszakszervezet vezetője azt nyilatkozta a The Guardiannek, hogy a miniszter bejelentése arról tanúskodik, nem igazán érti, mi a valós probléma, és a tanárok a bejelentésben nem sok logikát és pragmatizmust látnak.

Nem értik a diákok. Különösen azért nem, mert eddig is tilos volt használni a tanórákon. A The Guardiannek az egyik diák arról beszélt, hogy magát a kivitelezést is nehéz elképzelni. Ha elkapják a vécében vagy az ebédlőben, hogy telefont használ, elkobozzák a készüléket?

És persze nem értik a szülők sem: szerintük ma már biztonsági és logisztikai problémákat is felvet egy ilyen döntés.

Összességében azonban nincs még lefutva ez az ügy, mivel a francia oktatási kormányzatnak arra még nincs terve, hogyan lehetne hatékonyan érvényre juttatni a mobilok totális tiltását.

Nem tiltani, hanem felhasználni...

Az oktatásban radikális változások zajlanak, nem kis részben amiatt, mert a technológiai eszközök, főleg az okostelefonok általánosan elérhetővé váltak, és egyre több információ és szolgáltatás érhető el rajtuk keresztül. A mai legfiatalabb generáció jelentős része már az iskolába lépéskor rendelkezik mobillal, 8-9 éves kortól pedig a tablethasználat is egyre gyakoribb.

Bár Magyarországon az oktatásban inkább jellemző a mostani francia hozzáállás, mint például a technológiát sokkal szabadabban kezelő skandináv területeken, itthon is vannak olyan követendő példák, melyek hasznos segédeszközként tekintenek digitális eszközökre, köztük a mobilra. Ezek a kezdeményezések elfogadják azt a tényt, hogy a ma iskolába kerülő diákok életének szerves része a digitális világ, akár a videojátékokon, akár a különböző eszközökön keresztül, és ennek következtében az okostelefonnak is sokkal szerteágazóbb a funkciója, mint az idősebb generációnál. A Tanárblog két szerzője Nádori Gergely és Prievara Tibor számos jól hasznosítható példát hoz erre.

Priavera egy interjúban arról beszélt a 24.hu-nak, hogy nagyon fontos lenne a gyereknek forráskritikát tanítani. Mivel a diákok információforrásainak többsége ma már a neten található, melyet ráadásul mobilról érnek el a tanulók, nehéz lenne elképzelni a kritikus szemlélet elsajátítását a legfontosabb információszerző eszköz nélkül.