Elhangzott az a három mondat a Portfolio egy helyszínen, párhuzamosan rendezett két konferenciáján, a Clean Energy & Disruptive Trends Summiten és a Smart Cityn, amely pontosan leírja, hogy az energiaszolgáltatások és az ún. okos városok építői előtt milyen kihívások állnak.

Koncz Péter Ákos, az NKM Nemzeti Közművek Zrt. digitális ügyfélélmény igazgatója, így határozta meg a Clean Energy egyik panelbeszélgetésében, hogy honnan is indultak a közműszolgáltató cégek a digitális versenyben: a közműszolgáltatók számára régen az volt a jó ügyfél, aki nem akar kommunikálni a szolgáltatóval, és akivel nem kell kommunikálnia a szolgáltatónak.

A másik kulcsmondat az MV portfólióigazgatójának, Molnár Imrének a hozzászólásában hangzott el ugyanott az adatok és az adatelemzés fontossága kapcsán. Molnár, aki azon a vélemény volt, hogy az energetikai ipar nagyon le van maradva digitalizációs téren más iparágakhoz képest, arra hívta fel a figyelmet, hogy bár előszeretettel dobálózunk azzal, hogy ma az adat az érték. A kérdés azonban az, hogy mit kezdünk az adattal. Az adat ugyanis önmagában nem információ, de ha nyerünk is ki belőle információt, az nem egyenlő a tudással. Pedig épp ez utóbbi, az ügyfelekkel kapcsolatos tudás az, ami valóban érték.

A harmadik kulcsmondatot pedig a párhuzamosan zajló Smart City konferencián Vitézy Dávid, a Közlekedési Múzeum főigazgatója mondta ki: a digitalizáció már trivialitás, nincs olyan városüzemeltetési kérdés, amit a digitalizáció ne szőne át, mindent digitálisan csinálunk. Már egyáltalán nem az a kérdés, hogy hogyan veszünk még egy digitális eszközt, hanem az, hogy mire és hogyan használjuk fel.

Korszakváltásban vagyunk

Vitézy arról beszélt, hogy egy nagy korszak végén vagyunk. Az autók köré épült világnak lassan vége szakad. Most már látszik, hogy autókkal nem lehet megoldani a városok közlekedését. Fontos lenne előtérbe helyezni a tömegközlekedést, valamint a gyalogos és kerékpáros közlekedést. Ez a gondolta mára polgárjogot nyert, és az EU hivatalos közlekedési stratégiája is ez – hívta fel a figyelmet a közlekedési szakember. A közlekedési eszközök megosztásának képessége a városról való gondolkodást is gyökeresen átalakítja majd. Feleslegessé válik a parkolóhelyek többsége, ami például a távlati ingatlanfejlesztési koncepcióra is kihat. Értelmetlen lesz például óriási mélygarázsokat építeni, mert már a beruházás megtérülése előtt lényegében fölöslegessé válhatnak a technológiai változások miatt.

Ezekre a változásokra az energetikai cégeknek is reagálniuk kell a digitalizációs folyamatok fejlesztésével – mondta Mező Csaba, a Deloitte partnere. A digitalizációs trendek három elemét emelte ki, melyek szerint jól mutatják azokat a problémákat, melyek a digitális transzformációt szegélyezik: a digitális eszközmenedzsmentet, a blockchain technológiát és az okosotthont.

Jelenleg az energetikai iparágban az eszközmenedzsment 25-60 éves életciklussal számol a tervezéstől a leselejtezésig. Ugyanakkor a változás olyannyira felgyorsult, hogy képtelenség megjósolni, mi lesz néhány évtized múlva. Jó példa erre az elosztott energiatermelés. Minél többen biztosítják saját naperőművel vagy szélerőművel az elektromosenergia-szükségletüket, annál jobban csökken az elektromos gerinchálózat igénybevétele. De itt felvetődik, hogy mi lesz az elöregedő hálózatokkal? Ha csökken a fogyasztás, ki finanszírozza azok megújítását, és egyáltalán: milyen logika mentén újítsák meg azokat?

A blockchain elsősorban az elosztott hálózatok, smart gridek felépítésénél kaphatnak szerepet. Például automatizálható lesz vele a smart gridekhez csatlakozók bonyolult tulajdonviszonyának a kezelése.

A harmadik terület az okosotthon. Itt az eszközök olcsósága gyorsítja a piacot. Ma már ezek szinte bárki számára elérhetők. Kialakult egy jól működő értéklánc. Vannak szép számmal eszközgyártók (különböző vezérlő és biztonsági rendszerek stb.), kialakult az a kör, amely ezeket beszereli, üzemelteti, vannak tartalomszolgáltatók (például meghibásodás-előrejelzés és biztosítás összekapcsolása), és vannak azok a vállalatok, melyek az elemek teljes integrációját meg tudják valósítani. Ezek jellemzően nagy informatikai cégek (Amazon, Apple stb.).

A felső vezetés már érzi a változás szelét

A Mező Csaba előadást követő panelbeszélgetés témája is a fenti három fő elem körül forgott. Bár a résztvevők pozíciójából adódóan – mindannyian az energiaiparból érkeztek – főleg iparági példákat hoztak, a megfogalmazott problémák messze túlmutattak a szektoron.

Abban a részvevők egyetértettek, hogy a felső vezetők általában tisztában vannak azzal, hogy szükség van a változásra. A szervezetek egészében azonban sokszor megcsontosodott a régi szemlélet és gyakorlat. Éppen ezért nagyon szerepe van a menedzsmentnek abban, hogy elfogadtassa a változás szükségességét az egész szervezettel. Ha ugyanis erőszakkal akarja átvinni, az nagy valószínűséggel kudarchoz vezet.

A beszélgetés végkicsengése az volt, hogy a szektor hagyományos szereplői számára ma az IT-vállalatok jelentik a legnagyobb kihívást. Egyrészt az bIT-cégek tudnak a legtöbbet a felhasználóikról, másrészt fejlesztéseik alapjaiban határozzák meg a fogyasztási szokásokat. Ez utóbbira hozta példaként Fazekas Imre, az Upwards Motion társalapítója, hogy ma például a felhasználók többsége számára a mobilizáció a legfontosabb élmény, mindent mobilról akarnak elérni. Ennek megfelelően az az elvárásuk, hogy mindent meg tudjanak oldani egy csetprogram bonyolultságú felületen.

Mindkét konferencián szóba került a GDPR, illetve a személyes adatok felhasználhatóságának kérdése. Az általános vélemény az volt, hogy a GDPR nem befolyásolja lényegesen az innvoatív szolgáltatásokat, legfeljebb egy jobban ellenőrizhető mederbe tereli.

Többek szerint az adattgyűtéshez való viszony generációs kérdés is. Most csupán annyi történik, hogy az adatok gyűjtése transzparens. Emiatt sokan félnek attól, hogy adatokat gyűjtenek róluk a különböző online szolgáltatások, de ugyanakkor szeretik az így elérhető előnyöket, például a személyre szabott ajánlatokat. Egymástól függetlenül mindkét konferencián több megszólaló is párhuzamot vont a visszatérő vendégek szokásait megjegyző pincér és az adatgyűjtésre építve személyre szabott kiszolgálást biztosító digitalizációs szolgáltatások között – ám arról jótékonyan elfeledkeztek, hogy a pincér legfeljebb akkor tud személyre szabott ajánlatot adni a vendégnek, ha az betér a vendéglőjébe, míg a digitális szolgáltatások sok esetben akkor is elérnek valakit, ha soha nem is jártak például egy adott oldalon.