A finn gazdasági és munkaügyi minisztérium még 2017 végén tette közzé azt a stratégiai koncepciót, amely Finnországot a mesterséges intelligencia alkalmazásának globális éllovasai közé emelné. Ez arra a felismerésre épült, hogy az MI-technológiák rövid időn belül ugyanúgy a mindennapi élet részévé válnak, mint az elektromosság, erre a trendre pedig az államnak nem csak felkészülnie kell, de lehetőség szerint biztosítani kell az ország pozícióját is az MI fejlesztésében élen járó államok sorában.

A helyzet értékelése és a felelősségi körök leosztása mellett célként határozták meg az állami és a magánszektor együttműködését az MI-alapú innováció elősegítésére, beleértve az állami adatvagyon optimális kiaknázását is az adatvezérelt üzleti folyamatok támogatásában. Szó volt a mesterséges intelligencia személyes és társadalmi hatásairól, a munkakörnyezet változásáról és az állami szektor feladatairól is, az oktatás és a szakképzés átalakításától egészen az implementásiós modellek kidolgozásáig.

A dokumentumban már akkor azó volt egy robotizált állami ügyfélszolgálati rendszerről is, amely kevesebb mint egy év múlva, tavaly szeptemberben már a tesztidőszakba lépett, és amely a tervek szerint 2022-re teljes körű alkalmazásba áll a közszolgáltatásokban. A kísérleti időszakban három speciális ügycsoportra koncentráltak, a fejlesztéseket pedig a február végén záruló próbaüzem és a tapasztalatokról áprilisig összeállított jelentések függvényében folytatják.

Egymillió szakemberre van szükségük

Az Aurora nevű MI-asszisztens tulajdonképpen egy olyan digitális plaform, amely kormányzati és kapcsolódó piaci szolgáltatások személyre szabott kínálatát biztosítja minden egyes felhasználónak, igazodva azok szükségleteihez és aktuális élethelyzetéhez. A tanulásra képes szoftver legnagyobb részt anonimizált adatok alapjn hoz létre felhasználói csoportokat, és az egyes polgárok saját választásai és jóváhagyásai nyomán hozza létre a digitális ikreket is.

Ennyiben tehát nem a felhasználók Kínában alkalmazott virtuális lenyomatairól van szó, amely a társadalmi kreditrendszer fejlesztése során követi és a populáció egészéhez képest osztályozza az embereket. Itt ugynais mindenki maga választja ki, hogy milyen alkalamzásokat és szolgáltatásokat kíván igénybe venni, és ezek közül melyikkel milyen adatokat kíván megosztani – a jelenlegi tesztüzemben például a lakhatási, oktatási és családügyi vonalon kiválasztott szolgáltatásokhoz.

Mivel a rendszerhez valamilyen módon kapcsolódó szolgáltatók (amelyek ugyanúgy rendelkeznek majd digitális ikrekkel) nyilvánvaló módon versenyben lesznek egymással, felmerül a lehetséges visszaélések kockázata is. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozzák, hogy a felelősségi köröket egészen pontosan megállapítják, mert nem a Vadnyugat virtuális modelljét kívánják felépíteni. A fenntartások a finn jóléti államot tekintve abban a tekintetben is felmerülnek, hogy a rendszer a különböző szociális vagy egészségügyi szolgáltatások piacosításának vagy prvatizációjának előszobája lehet – erről szólva a szakértők a választás lehetőségéről beszélnek, hangsúlyozva, hogy a hálózat legbiztonságosabb és leginkább átlátható ágaiban minden bizonnyal az állami szereplők is jelen lesznek, és a legtöbb felhasználó valószínűleg ezek mentén gyűlik majd össze.

Mindezzel egyébként Finnország a legelső uniós tagállam, amely tényleges MI-stratégiával állt elő, ebben a tekintetben megelőzve a digitális szolgáltatásokra már szinte teljes egészében átállt Észtországot is. A beszámolók szerint a finnek pillanatnyilag a kész megoldások alkalmazásában és az oktatás felpörgetésében hisznek, amelynek erdményeképpen a lakosság 1 százalékát (mintegy 55 ezer embert) késztenének fel a gépi tanuló technológiákkal való munkára. Hosszabb távon viszont nem kevesebb mint egymillió iparági szakember kinevelsét irányozták elő, ennek nyomán pedig úgy látják, hogy az Egyesült Államokkal vagy Kínával szemben is versenyképessé válhatnak.