Eddig csak ihletet merítettek a kutatók az agy szerkezetéből, működéséből a mesterségesintelligencia-algoritmusok, neurális hálózatok, áramkörök fejlesztéséhez. Neu-ChiP projekt azonban ezen messze túlmenne.

Egy nemzetközi kutatócsapat három év alatt mintegy 3,5 millió euróból kutathatja, hogyan lehetne integrálni az ember agyi őssejtjét MI-célú mikrocsipekkel, írja a programról a kutatást vezető birminghami Aston Egyetem honlapja. A kutatásban részt vesz a brit Loughborough Egyetem, a Barcelonai Egyetemen, a francia Centre National de la Recherche Scientifique, az izraeli Technion Israel Institute of Technology-ban és a svájci 3Brain AG (Svájc) is, a pénzt pedig az Európai Unió Horizont 2020 k+f alapja adja.

Ha sikerülne megoldani a félvezetők és az idegsejtek integrációját, azzal minden eddiginél jobban közelíteni lehetne a mesterséges intelligencia és a gépi intelligencia működését (kérdés persze, hogy mennyire nevezhető gépinek egy emberi sejtekre is épülő valami...). Ezzel lényegesen ki lehetne tolni a mesterséges intelligencia képességeinek határát is.

A célokról az Aston Egyetemen matematika professzora, David Saad azt mondta, hogy szeretnék kiaknázni az emberi agy páratlan számítási erejét, hogy javítsák a számítógépek komplex problémák megoldásához szükséges képességeit. Saad professzor szerint a NeuChiP projekt új paradigmát hoz a gépi tanulás fejlesztésében. Ha a program sikeres lesz, úgy lehet majd drasztikusan növelni a feldolgozási kapacitásokat, hogy közben nagymértékben csökkentjük az ahhoz szükséges energiafelhasználást. Az emberi agysejteknek ugyanis rendkívül alacsony az energiaigényük, működésükhöz csupán egy kis tápanyagban gazdag oldat kell.

Most már az elektronika jelenti a korlátot

Az ún. neuromorf rendszerek ötlete nem brit tudósok agyából pattant ki. Jó ideje dolgoznak azon számítógéptudósok, hogy valamiféleképpen túllépjenek a Neumann-architektúrán. Az Intel közel négy éve mutatta be első neuromorf csipjét, a Yale-n még abban az évben szintén építettek egy olyan lapkát, ami az emberi tudatot utánozta. (A téma annyira népszerű, hogy a brit IOP Publishing tudományos szakkiadó idén önálló folyóiratot indított a témában Neuromorphic Computing and Engineering címmel.) Ennek egyik módja, hogy olyan csipeket építenek, melyek valamilyen módon leképezik az agy szerkezetét. Ez azonban közel sem egyszerű. Európában is több olyan alapkutatási program fut (például ígéretes egy drezdai kutatóintézet tavaly publikált eredménye, melyek eredményeit felhasználva talán lehet ilyen csipeket építeni.

Ebbe a sorba illeszkedik a Neu-ChiP projekt is, ami azért úttörő kísérlet, mert ha eredményes lesz, végre túl lehet lépni a gépi tanulási rendszerek elektronikus megközelítésének korlátain. A hagyományos elektronikán alapuló rendszerek működtetéséhez ugyanis egyre nagyobb számítási kapacitást kell bevetni, ami egy határon túl egyszerűen nem fenntartható.     

Az Aston Egyetem projektjében éppen ezért megfordították a logikát: nem olyan áramköröket hoznak létre, melyek jobban-rosszabbul imitálják az agy, az idegsejtek szerkezetét és működését, hanem magát a biológiai sejteket, konkrétan agyi őssejteket építenének a csipbe. Ettől várják, hogy olyan rendszert lehessen építeni, amivel nem egyértelmű számításokat is meg lehet oldani, de az ember-gép interfész kialakításának egy forradalmian új kialakítását is lehetővé teheti.

A projekt igazi interdiszciplináris kísérlet: a csapatban dolgozik többek között elméleti matematikus, fizikus, őssejtbiológus, farmakológus és elektromérnök is. Három év múlva talán az is kiderül, mire jutottak együtt. De ha sikerrel zárulnak a kutatások, jön az újabb feladat: hogyan lehet majd az ilyen rendszereket etikusan működtetni. Christof Koch nemzetközi hírű agykutató szerint érdemes lenne még azelőtt felkészülni a neuromorf rendszerekkel érkező új etikai problémákra, mielőtt maguk az eszközök megérkeznek, és öntudatra ébresztik a mesterséges intelligenciát.