1987 novemberében született meg a Microsoft táblázatkezelője, melyről mára már viszonylag kevesen tudják, hogy noha a redmondi cég szárnyai alatt jött létre, először mégsem Windowson debütált. Az Excel első platformja ugyanis a Mac volt; csupán később portolták Windows 2.x-re. Ekkor egységesítette fejlesztője 2.0-s verzióra a programot, vagyis az Excel 1.0 sosem futott Windows-környezetben.

Fekete Hétfő és a korai riválisok

A számok oszlopokba szervezésénél sokkal többet tud a Microsoft táblázatkezelő alkalmazása. Képes mi-lenne-ha üzleti modellezésre, adatábrázolásra, adatgyűjtésre, de akár élő kereskedésre is használható.

Érdekes, hogy utóbbi szempontból nézve talán a lehető legrosszabbkor került piacra, hiszen megjelenése napja Fekete Hétfő névvel került  történelemkönyvekbe. Ez volt ugyanis az a nap, amikor a nemzetközi tőzsdepiacok bedőltek; a Hong Kongból induló "fertőzés" gyorsan végig söpört Nyugat-Európán és az Egyesült Államokon is, a Dow Jones Ipari Átlag (DJIA) közel negyedét tüntetve el szinte pillanatok alatt.

Visszatérve a táblázatkezelőkre: nem az Excel volt az első, amelyik megpróbálta meghódítani a korai számítástechnika révén az üzleti szférát. A VisiCalc már 1979-ben rendelkezésre állt Apple II-n, az IBM PC-s port pedig 1981-ben 300 ezres eladást produkált, ami abban az időben nagyon szép eredménynek számított. Szintén ebben az évben jelent meg a Microsoft Multiplan nevű alkalmazása, ami a VisiCalc-nál valamivel jobb felhasználói élményt kínált, az előd sikerét azonban nem tudta meglovagolni. A piacot a 80-as években aztán a Lotus 1-2-3 uralta, ezzel a dominanciával szemben indította útnak saját táblázatkezelőjét a Microsoft.

Össze is akasztotta a bajszát a két vállalat, a Lotus állítása szerint az Excel hasonló külsővel és képességekkel rendelkezett, mint saját terméke. Végül aztán szerencséje lett a Microsoftnak: jogi döntés született arról, hogy az alkalmazások vezérlésére szolgáló menüstruktúra nem védhető le.

.xls, a kvázi standard

Mostanáig 14 fő verzió jelent meg a redmondi táblázatkezelőből, melyek 2-3 éves távolságból követték egymást. A verziószám 1995-ben váltott át a megjelenési évre; szerencsés véletlen, hogy az utolsó stabil kiadás, a Microsoft Excel 2016 egyben a tizenhatodik változata a szoftvernek (a Microsoft verziószámozási sémájában).

Minden korábbi és későbbi konkurenciája ellenére népszerű maradt az alkalmazás, nem tudták legyőzni az olyan ingyenes alternatívák, mint a LibreOffice vagy a felhőből elérhető Google Sheets. Ehhez nyilván szükség volt az Excel fejlődésére is, de ne legyenek kétségeink, a Microsoft üzletpolitikai húzásai legalább annyira hozzájárultak a táblázatkezelő sikeréhez, mint a fejlett képességek. Ennek egyik látványos megnyilvánulása, hogy szinte minden rivális kezeli a Microsoft saját táblázatformátumát, ami annak ellenére kvázi standardnak számít ezen a téren, hogy az egyébként széles körű iparági támogatást magáénak tudó nyílt forrású változat (ODF) már több mint tíz éve rendelkezésre áll.

Az Excel a Microsoft Office részeként szinte minden, manapság népszerű platformra elérhető. Nemrég jelentette be a Google, hogy az Android változat immár letölthető a Chromebooks laptopokra is. Korábban, noha az MS Office for Android már jelen volt a Google Plays Store-ban, az amerikai keresőóriás laptopjai nem támogatták a Microsoft táblázatkezelőjének letöltését és telepítését.

Megállíthatatlan?

Az elmúlt 30 évben az Excel bebizonyította, hogy elválaszthatatlan része az IT-nek. Ennek ellenére egy dologban biztosak lehetünk vele kapcsolatban: hiába lett egyre jobban használható, mind több tudással felvértezett, a felhasználók zöme az általa kínált lehetőségek töredékét használja csupán. Ez ugyanakkor nem szegte kedvét a Microsoftnak, mely valószínűleg szívesen látna még (legalább) 30 évnyi értékesítési lehetőséget az Excelben (és az Office-ban).