A 2003-ban alapított Android Inc. eredeti célja szerint kamerákhoz fejlesztett volna nyílt forrású rendszert, kihasználva mindazt a potenciált, amit a felhasználói preferenciákat vagy a lokációs adatokat is kezelő szoftverekben látott. Hamar kiderült azonban, hogy ez a piac nem kínál elég mozgásteret az okos mobil funkciók felfuttatására, így nem sokkal később az Android Inc. már a telefonok felé fordult, célba véve az akkor uralkodó Symbian és Windows Mobile rendszereket.

A kezdeti nehézségek ellenére nemsokára beütött a siker is: a Google 50 millió dollárért felvásárolta a vállalkozást, ameynek vezetői a továbbiakban az új tulajdonos mobil platformjának fejlesztését irányították. A Linux kernelre alapuló rendszer 2006-ban már egy billentyűzettel felszerelt koncepciómodellen is felbukkant, amikor az iPhone 2007. januári bemutatkozása felborított minden korábbi elképzelést, és jöhetett az androidos eszközök kényszerű újragondolása – először egy hibrid, később már a tisztán érintőképernyős koncepció mentén.

A Google még ugyanebben az évben összerántotta az Open Handset Alliance konzorciumot, amelynek keretei között a vállalat készülék- és chipgyártókkal, illetve mobil operátorokkal együtt kezdte el kialakítani a "valóban nyílt és átfogó mobil platformot". A legelső androidos okostelefon, a HTC Dream 2008. szeptember 23-án jelent meg. A rendszer és a rá épülő ökoszisztéma azóta nem csak az open source versenytársakat (Symbian Foundation, LiMo Foundation stb.) tette hidegre, de a világ legnépszerűbb mobil platformja lett belőle.

Ezt a háborút megnyerték, de máris jön a következő

Az Androidon és az iOS-en kívül ma már nem létezik említésre érdemes szereplő az okostelefon-piacon: a Gartner adatai szerint az előző évben már több mint 1,3 milliárd androidos eszközt adtak el világszerte, ami a teljes forgalom 85,9 százaléka volt. Ha ehhez hozzáadjuk az iOS 14 százalékos részesedését, akkor kiderül, hogy a szállítások volumenét tekintve az "egyéb" kategória mindössze 0,1 százalékkal szerepel a globális statisztikában. Az Android a Newzoo becslése szerint egyébként már 2017 végén is 2,3 milliárdos telepített bázissal rendelkezett.

A Google rendszere egyes piacokat egészen elképesztő mértékben tarolt le, a StatCounter például augsztusban 92 fölötti mobilpiaci részesedést mért az Androidnak Indiában, ami még magasabb az új eladásokat tekintve. Ennél is sokkal látványosabb dolog, hogy az Android már nem csak a mobil operációs rendszerek között vezet: tavaly novemberben az asztali gépeket és a tableteket is magában foglaló összesítésben is az élre állt, idén nyár végén pedig több mint 5,5 százalékponttal előzte a második helyezett Windowst (szintén a StatCounter mérései szerint).

Az Android 2014 óta már okos órákra és testen hordott eszközökre (wearables) fejlesztett kiadásban is jelen van, nem beszélve az okos televíziókról, streaming boxokról vagy akár a netre kapcsolódó háztartási eszközökről, sőt legújabban az Android Auto rendszeren keresztül a járművekről. Az elképesztő karriernek csak formailag vethet véget a Google új operációs rendszere, a Fuchsia, amit egyszerre lehet majd az Android és a Chrome OS utódja, ám erre a társaság tervei szerint legalábbis éveket kell még várnunk.

Az Android első évtizede számtalan, korábban elképzelhetetlennek tűnő változást hozott: ezek között, a fentieken túl, az tűnik a legfontosabbnak, hogy a Google rendszerének ma már nem egy rivális okostelefon-gyártót kell legyőznie. A mesterséges intelligencia konzumerizációjával és a mindenre kiterjedő smart koncepció megvalósulásával sokak szerint az Amazonból lett a Google legnagyobb ellenfele. Az Android sikere ma már nagyban a Google Assistant és más MI-implementációk sikeréhez van kötve, legyen szó a digitális asszisztensről, a kiterjesztett valóságról vagy más, közvetett módon kapcsolódó alkalmazásokról, mint amilyen a Chat vagy az Android One.