VibWrite-nak nevezték el a Rutgers Egyetemen kutatói azt a rendszert, amely a biomkterikus azonosítás egy egészen új útját követi. Az azonosításhoz ugyanis a rezgéseket használják fel. Az azonosítandó személynek rá kell helyeznie az ujját egy (fém, műanyag, üveg stb.) lapra, amelyen egy vibramotor kelt rezgéseket. Az ujj mindenkinél egyedi és azonosítható módon befolyásolja a rezgések fizikai paramétereit, azaz egyedi, és az adott személyre jellemző interferenciák és visszaverődések keletkeznek. A rendszer érzékelői ezeket figyelik, és azonosítják is a személyt.

A módszer egyelőre pontatlan. Főleg akkor nagy a tévesztés esélye, ha az azonosítandó személy nem tartja elég hosszan az ujját az érzékelő felületen, valamint ha annak csak egy kis területét érinti meg. Ez a hibaforrás egyébként nagyon könnyen kivédhető, például úgy, hogy valami mintázatot kell lerajzolni az érzékelő felületen. Ez amúgy meg is adja az egyik felhasználási módot: kézenfekvő lenne ezzel a módszerrel megerősíteni az érintőképernyőknél (tablet, okostelefon) használt mintázatra alapuló védelmet.

Sokkal olcsóbb és rugalmasabb, mint más módszerek

És hogy mekkora az a nem megfelelő pontosság? A kutatók eddig 95 százalékos pontosságúra tudták tökéletesíteni az eljárást. jelenleg Az eddigi mérések szerint az új módszer 95 százalékos pontossággal működik. De talán ennél is fontosabb adat, hogy az azonosítás folyamata az esetek 3 százalékban fals pozitív eredménnyel zárult.

Ráadásul ezek az eredmények laboratóriumi körülmények között születtek. Valós körülmények valószínűleg sokkal gyengébb eredmények születnének, hiszen sokkal változatosabb viszonyok között kellene helytállnia a módszernek. Hogy csak a legkézenfekvőbbeket említsük: nagyon sok múlhat a hőmérsékleten, a felületen és a kéz szennyeződésének mértékén stb. – ezek mind komoly hatást gyakorolhatnak a pontosságra. Mindezzel együtt a kutatók szerint egy, de legrosszabb esetben is legfeljebb két évre lesz szükségük ahhoz, hogy az eljárásra apauló eszközök sorozatgyártása megkezdődhessen.

Persze joggal merülhet fel a kérdés, hogy minek kell még egy újabb, sokadik biometrikus azonosítást kidolgozni. Az ok az egyszerűség és az ár. Mind az ujjlenyomat-azonosító, mind a retinaszkenner meglehetősen drága. Hozzájuk képest a VibWrite filléres eszköz lenne, miközben azokkal közel azonos szintű védelmet biztosítana. Az is az eljárás mellett szól, hogy nagyon kicsi a rendszer energiaigénye, egyszerű sztenderd elemekből építhető, és a karbantartása sem ördöngösség.

Az is fontos tényező, hogy a rendszer nem érzékeny a felület anyagára: akár egy fa ajtóra is elhelyezhető úgy, hogy azon nincs érintőpanel, de mlég speciális anyag vagy bevonat sem, hanem csak az azonosítás pontosságát segítő minta kirajzolásához szükséges segédpontok.