A brit és amerikai titkosszolgálatok könnyedén lekapcsolták a repülőn mobilozókat, ráadásul mindezt gyakorlatilag onnantól csinálták, hogy az első ilyen szolgáltatást beindították a légitársaságok. Ez azokból a titkos(nak szánt) anyagokból derült ki, amelyeket a 2013 nyarán kitálaló egykori titkosszolgálati alkalmazott, Edward Snowden szivárogtatott.

Repüljetek, madárkák!

A francia Le Monde által nyilvánosságra hozott dokumentumok szerint az USA és az Egyesült Királyság titkosszolgálatért felelős szervezetei (NSA, GCHQ) hamar felismerték a technológiai fejlődéssel együtt járó lehetőséget. A szervezetek madarakhoz kötődő kódnevek alatt (postagalamb, tolvaj szarka) futtaták a különböző projekteket, amelyek a repülőkön történő mobiltelefonálást igyekeztek információbányává alakítani.

A brit anyagokból előkerült egy 2012-es prezentáció, amely részletesen beszámol a polgári személyszállító gépeken zajló lehallgatási módszerekről. Az ügynökök telefonbeszélgetéseket és adatforgalmat egyaránt képesek voltak megszerezni, gyakorlatilag valós időben. A GCHQ azonban akkoriban még csak Európát, a Közel-Keletet és Afrikát tudta így monitorozni, de a dokumentum előrevetíti a globális "lefedettség" mihamarabbi elérését is.

Úgy tűnik, a mobil tulajdonosának azonosításához még csak aktív közreműködésre sem volt szükség. A bekapcsolt állapotban lévő telefon ugyanis automatikusan "becsekkolt" a repülő mobil bázisállomására. Ez az információ egyéb forrásokból származó adatokkal kiegészítve pedig bőségesen elég volt a beazonosításhoz. Érdekes adalék, hogy az ősidőktől a biztonságos hivószóval kínált kanadai BlackBerry készülékek PIN-jét és a tulajdonos mailcímét is simán megszerezhették a titkosszolgálat munkatársai.

Amerikai úttörők

A tengerentúlon sem lehet naplopással vádolni az illetékes ügynökséget. 2010-ben naponta átlagosan másfél tucat célszemély telefonját fülelte a repülőkön, pedig akkor még a mainál lényegesen szűkebb körben volt elérhető a szolgáltatás. Maga a lehallgatási tevékenység pedig már 2008-ban elkezdődött, gyakorlatilag egy időben az első ilyen járat indításával. Az NSA gyakorlatába az is belefért, hogy a megfigyelt személy mellett a többi készüléket is beazonosítsák, mert ettől vártak további titkosszolgálati muníciót.

A technológia használata egyébként nem korlátozódott a repülőkre, mert az amerikai ügynökök ugyanilyen módszerrel követni tudtak mobilokat bizonyos hajójáratokon is, amelyeken a repülőkön használatos OnAir szolgáltatással biztosították a mobil lefedettséget.