A mesterséges intelligencia apró nyomokban már megjelent a mindennapi életünkben: gondoljunk például a Siri, a Cortana, a kép- és arcfelismerő algoritmusok, a miniatűr számítógépek, a drónok vagy a háztartási robotok újszerű felhasználási élményére. A felsorolt megoldások közös jellemzője azonban, hogy - bár mindegyik mögött ott állnak az AI-kutatások eredményei - egyik sem okoz semmiféle katarzist, az ember nem látja meg bennük a saját tükörképét, és az elvárásaink szerint is intelligens gépek semmivel sem tűnnek kevésébé távolinak, mint korábban.

Vannak bizonyos akadályok

A drámai változásokat természetesen több körülmény is késlelteti, amelyek közül a legfontosabb, hogy a korábbi ipari forradalmakkal ellentétben most nagyon hamar szakemberhiányt tapasztalunk: ezúttal nem farmerek vagy gyári munkások, hanem adattudósok, neurális hálózati specialisták, kiberbiztonsági szakértők vagy a gépi tanulásra szakosodott kutatók nagy tömegére lenne szükség ahhoz, hogy új szintre emeljék a mesterséges intelligencia felhasználásának lehetőségeit.

Egyelőre meggyőző haszálati esetek sem állnak rendelkezésre túlságosan nagy számban, amelyek kézzelfogható megtérülést ígérnének az AI fejlesztésekre szánt befektetéseknek. (A játékok, virtuális asszisztensek és hasonló látványosságok semmiképpen sem ilyenek.) Az úttörő iparágak között talán mindenkinek az egészségügy jut először az eszébe, ahol mostanában már túlléptek a romatikus robotdoktoros ötleteken, és sokkal gyakorlatiasabban állnak a kérdéshez: a mesterséges intelligenciát arra próbálják meg felhasználni, hogy a pontosabb diagnózisok és hatékonyabb kezelések érdekében feldolgozzák és szintetizálják az emberi teljesítőképességet már jócskán meghaladó tudás- és információtömeget.

Mindehhez vegyük hozzá, hogy még az ATM-ek, később pedig az online bankolás gyakorlatát sem volt egyszerű elterjeszteni, akkor mi lehet a helyzet a mesterséges intelligenciával, ahol eddig soha nem látott etikai vagy társadalmi kérdésekre kell megnyugtató válaszokat adni, mielőtt az egyes megoldások komolyan elterjedhetnének. Az ilyen változások persze sosem lineáris jellegűek, de annyi biztosnak látszik, hogy az első, valóban számottevő felhasználások még nem lesznek különösebben epikusak.

Nagyjából ezekről lesz szó

A Tractica piackutató 2025-ig szóló előrejelzése a várható kumulatív forgalom alapján rangsorolja azokat a területeket, amelyeken a mesterséges intelligencia a leginkább szóhoz jut. Ennek alapján a statikus képi adatok felismerése, feldolgozása és indexelése lesz az a felhasználási ág, amelynek piaca világszerte átlépheti a 8 milliárd dolláros értéket, ettől pedig nem sokkal lemaradva, 7,5 milliárd körül várható a kereskedelmi stratégiák hatékonyságának algoritmus alapú növelése és az egészségügyi adatok hatékony, skálázható feldolgozása.

Mindezektől jóval elmaradva, de még mindig a több milliárd doláros nagyságrendben mozog majd a prediktív karbantarás, az objektumok térinformatikai felvételekre alapuló észlelése, azonosítása vagy nyomon követése, a szövegfelismerés és a geofizikai jellemzők automatizált érzékelése. A tízes listára odafért még a tartalmak közösségimédia-disztribúciója, az objektumok navigációs vagy elkerülési célú érzékelése, végül pedig a kiberbiztonsági prevenció nem egész 2,5 milliárd dollárja, amit a magunk részéről előkelőbb helyre vártunk volna.

Az AI technológiák teljes globális piaca a Tractica szerint tíz éven belül az idei 640 millió dollárról 36-37 milliárd dollárosra növekszik, és összesen 27 iparág jelenik meg benne számottevő felhasználási területként. Ezek közül a konzumer termékek, az üzleti szolgáltatások, a reklám, a pénzügyi és befektetési szektor, a média, illetve a hadiipar viszik majd a prímet a szoftveres implementációkat tekintve, de a fejlesztések hatása az összes többi ágazatban is komolyan érzékelhető lesz.