Kissé lassan és döcögősen jelent meg a Galaxy Note táblagépes változata, hiszen a februárban, Barcelonában bejelentett eszköz tavaszi startja elmaradt. Végső soron azonban a vevők nyertek a csúszáson, mivel a tabletet a Samsung felső vezetése küldte vissza a tervezőkhöz azzal az ukázzal, hogy faragják még erősebbre és szebbre. Augusztusban mutatkozott be az újjávarázsolt Note 10.1, amely sok tekintetben ráígér a februári első változatra: a Note II óriástelefon bejelentésekor magunkhoz is vettünk egyet az új tabletek közül, és megnéztük, mit teljesít a valóságban.

Itt az erő, itt az izom ■ Amikor a sok tabletet fogdosó tesztember először vesz kézbe Note 10.1-et, eltart egy ideig felismernie a több téren is hasonló Galaxy Tab 10.1-hez képest alkalmazott dizájnbeli különbségeket. Persze egymás mellé téve a két készüléket máris nyilvánvaló több fontos változás, például a 9 milliméter alá csökkent vastagság, és persze az érintőtoll, amely diszkréten bújik meg a vízszintesre fektetett tablet jobb alsó sarkában. A 600 grammos tömeg ellenére az eszközt könnyű kézben tartani, vékonysága miatt egyáltalán nem tűnik monstrumnak, és a hátlap szálcsiszolt felülete is csak szemre tűnik simának, még a kora őszi tenyérizzadástól sem kell tartani. Mivel nem valamilyen kínai utánzatról van szó, az összeszerelés minőségére sem lehet panasz, minden alkatrész szorosan áll a helyén, nyikorgás, pattogás nélkül.



A Note 10.1 két színben kerül a boltokba, mi az általánosabb grafitszürke helyett a némileg divatosabb fehéret választottuk ki tesztalanynak - aki allergiás az ujjlenyomatokat gyűjtő hátlapokra, szintén maradjon ennél a színnél, itt ez a probléma szinte láthatatlan. A tablet rövidebb élei stílusosan elvékonyított, lekerekített formát kaptak, ezért itt nem is találunk semmilyen csatlakozót vagy kezelőszervet. A töltésre és adatkommunikációra szolgáló slot az alsó hosszanti élen kapott helyet - sajnos ez továbbra is saját szabványú, ezért ha elveszítjük a dobozban érkező kábelt, nem cserélhetjük le bármilyen utángyártott USB-s drótra. Felül a bekapcsoló gomb és a kétállású hangerőgomb mellett a kipattintható ajtó mögé rejtett microSD-csatlakozó, a fülhallgató jack található valamint a mobil eszközök többségéről régóta hiányzó infrakapu. Ez utóbbi már alapvetően nem hagyományos adatkommunikációra szolgál, mint az ezredfordulós telefonok esetében, hanem egyéb extrákra, például tévétávirányítót faraghatunk a tabletből a Smart Remote app segítségével.



A kijelző két oldalán egy-egy merev, lyuggatott fémlap mögött találjuk a kifejezetten tiszta és tablethez képest erős hangot produkáló hangszórókat. A gépház jobb alsó sarkából, a hátlap irányából pattintható ki a továbbra is kínosan elnevezett S-Pen (próbáljuk csak angolul kiejteni, nem is beszélve arról, hogy a toll helye ezek szerint egy S-hole). A vicctől eltekintve a toll ergonómiája teljesen rendben van, a kissé szögletes profil miatt nem csúszik ki az ujjak közül, ráadásul a tartójából kihúzva két ponton is kattan egyet, óvatosan visszafogva a stylust - megnyugtató, hogy magától kiesni így biztosan nem fog. A toll kihúzásakor egyébként automatikusan megjelenik egy kis menüoszlop a kijelző jobb oldalán, amelyben olyan alkalmazásokat találunk, amik "az érintőtollra lettek kihegyezve".



Tabletet tolláról ■ Az 1,15 centi hosszú tollra sokféle feladatot bízhatunk a Samsung által kifejezetten erre a célra átalakított kezelőfelületen és alkalmazásokban. Hardveresen is erősen rádolgoztak a Note óriástelefon óta a felhasználói élmény javítására, 256-ról 1024-re nőtt a nyomásszint-érzékelés szintjeinek száma, ráadásul most már akkor is megjelenik egy előzetes célzást segítő kurzor, ha csupán a kijelző fölött pár milliméterrel mozgatjuk a stylust. Így elkerülhető a Note-nál még sokszor előkerülő rajzolási probléma a pontatlan vonalkezeléssel és az egyes vonalak véletlenszerű csatlakoztatásával. A toll nyomógombjával kombinálva különféle gesztusokat is elvégezhetünk, amelyek a számítógépes billentyűzeten megismert gyorsparancsoknak megfelelő funkciókat indítanak el, például helyi menüt jeleníthetünk meg, visszaléphetünk egy szintet a böngészőben és a fájlkezelőben, vagy egy jegyzetekkel ellátható képernyőmentést készíthetünk.

A sokrétű felhasználást bombabiztos hardveres alap támogatja: a négymagos, 1,4 gigahertzes processzor, Mali 400MP grafikus vezérlő, valamint a 2 gigabájtra hízott rendszermemória mellett kiépítéstől függően 16, 32 vagy 64 megabájtos flash háttértár jár. Villámgyors, kétsávos a/g/b/n WiFi kontrollert, negyedik generációs Bluetooth-t, GPS-t is igénybe vehetünk, bár a manapság divatossá váló NFC chip valamiért kimaradt a kínálatból.

A legújabb iPad hívei elsőre legyinthetnek a Retina Displaytől elmaradó, 149 ppi-s pixelsűrűségre, ám a 10,1 hüvelykes átlójú, 1280x800 képpontos felbontású kijelző valójában egy felsőkategóriás notebook szintjét hozza: több képernyő-alapbeállítást használhatunk a testreszabáshoz, a megjelenő tartalmak élesek, kontrasztosak, és a fényerő is jónak mondható.



S-modell ■ A tesztelt példány még az Ice Cream Sandwichre épül, pontosabban az Android 4.0.4-es változatát futtatja, ám a gyártó ígérete szerint "nagyon hamar" érkezik a Jelly Bean frissítés. A rendszerre a Samsung saját felhasználói felülete TouchWiz UX von kifejezetten szemrevaló és jól kezelhető réteget: az alapszíneket és egyes motívumokat a Galaxy S III-ból már ismerhetjük, de az ottani interfészt praktikusan faragták nagyobb kijelzőre.

A felületet minden más gyártó megoldásánál részletesebben szabhatjuk testre: a Live Panel segítségével szabadon méretezhetjük át a képernyőre helyezett widgeteket, nincs szükség többé a helyfoglalás függvényében kényelmetlen legózásra. Kapunk egy kis alsó "tálcát" is, amelyre gyorsgombként több ikont is kitűzhetünk, közöttük pedig görgetéssel navigálhatunk. Ennek speciális változata a már említett, oldalsó sávon megjelenő toll-specifikus menüsor. Ügyes megoldás a telefontól eltérő kijelzőt maximálisan kiaknázó osztott módok megjelenése. Kettéoszthatjuk a billentyűzetet, amely hasznos, ha az eszközt a két sarkánál fogva a hüvelykujjainkkal gépelünk, de egyes appok esetében azt is megtehetjük, hogy az egész kijelzőt kettéosztjuk, így egymás mellett futtatva az alkalmazásokat.



Az Android saját alkalmazásai mellett előtelepítve érkezik egy teljes verziós Polaris Office 4.0 csomag, amellyel kifejezetten jó hatékonysággal és pontossággal nyithatunk meg és szerkeszthetünk MS Office dokumentumokat, valamint a Photoshop érintős változata. A Samsung által fejlesztett "S-appok" szépek és jól használhatóak, a naptár például képes lekezelni a több beágyazott fiókkal működő, bonyolult nézeteket is, az S-note pedig az alapszintű jegyzetelés mellett (magyarul is hatékony) kézírás-felismeréssel, és többek között egy ötletes egyenlet-megoldóval áll rendelkezésünkre. Munka közben is jól használható a kép a képben funkció, amelyet szintén felturbóztak a Galaxy S III óta: most már a képernyő valamelyik sarkába húzott, folyamatosan lejátszott videó "élőben" méretezhető is multitouch gesztusokkal.

Összességében egy kifejezetten erős tabletet eredményezett a kétszeri nekifutás. Az erős hardver, a tökéletesen finomhangolt (és finomhangolható) felhasználói felület és a továbbfejlesztett "tollas tudás" miatt egyenrangú, sőt bizonyos tekintetben felsőbbrendű félként helyezhető oda a nagy ellenfél Apple legújabb táblagépe mellé is. Igaz, az árát is Apple-szintűre szabták, hiszen a WiFi-s modell 150, a 3G-s pedig 180 ezer forintos árszinten indul. Akinek viszont van ennyi a tárcájában táblagépre, jelen pillanatban nem vehet ennél jobbat.