A vállalati adattárolás problémája a felhasználók előtt többnyire rejtve marad, ugyanakkor komoly szerepet játszik a közép- és nagyvállalati IT-fejlesztésben. Kölcsönös egymásra hatásról van szó: a felpörgött igények a technológia fejlődését is befolyásolják; egyre növekszik a flash-alapú és hibrid tömbök elfogadottsága, mindeközben a privát, nyilvános és hibrid felhőmegoldások minden eddiginél bővebb palettájából lehet választani.

Hatékonyság, maximumra járatva

A hardvereszközök egységnyi adatra vonatkozó árának folyamatos esése mellett mind kevésbé okoz problémát az információéhség – gondolhatnánk, de napjainkban még mindig komoly erőforrásokat kell az optimális adattárolás kialakítására fordítani. Számos lehetőség áll rendelkezésre, ezek egyike a tömörítés alkalmazása.

Magától értetődő előnye, hogy a redundánsan tárolt részek eltávolításával lecsökken az eredeti állomány mérete, amivel tárterületet lehet megtakarítani. A tömörített állományok olvasását eredeti állapotukba visszaállító algoritmusok végzik; ebből következően a megspórolt tárhelyért a számítási teljesítmény növekedésével kell fizetni. A tömörítés történhet file-rendszer vagy tárolótömb szinten, NAS tömörítő appliance révén, a backup szintjén, akár VTL-ek által.

Szintén hatékony módja az adatéhség csillapításának a deduplikáció. Azáltal, hogy egy állomány csak egyszer tárolódik, a duplikátumok pedig kiszűrésre kerülnek, mérsékelhető a tárhely-igény. Alkalmazásával ugyan látszólag továbbra is számos helyről elérhető a deduplikált file, ám ténylegesen egyetlen példány létezik belőle, a többi csupán hivatkozás az eredeti állományra. A forrásalapú deduplikáció kliensoldalon történik, míg a célalapú deduplikálásra a storage eszközökön, VTL-eken és NAS-tömbökön kerül sor.

Valós időben

Beágyazott (inline) tároló-optimalizációs technológiaként használt eljárás a valós idejű tömörítés, melyet többnyire külön eszközként telepítenek NAS környezetekbe. Logikailag a NAS előtt foglal helyet, az összes beérkező és kimenő adatot valós időben dolgozza fel. Ezzel az eszköz átlagosan minimum 50 százalékos kapacitás-megtakarítást érhet el a mögötte található storage-en, ami kumulálódik a további tárolási szinteken. Különálló eszközként saját számítási erőforrásaira támaszkodik, vagyis a teljesítményre minimális vagy egyenesen nulla hatást gyakorol.

Szintén a tárterület-igény visszafogását szolgálja a thin provisioning. Vékony-tárhelykiosztással tulajdonképpen virtualizálttá válik a storage; a teljes, fizikai valójában rendelkezésre álló háttértár-kapacitásnál nagyobb tárterület osztható ki. Ennek hátterében az áll, hogy számos különböző szolgáltatás üzemeltethető párhuzamosan, amelyek nem használják ki egyszerre a teljes, rendelkezésükre bocsátott kapacitást. Azaz nem a csúcsidőszakra kell méretezni az igényeiket kiszolgáló storage-et, ami értelemszerűen csökkenti a teljes kapacitás iránti igényt.

Tárhely-spórolás a backupon

Adatbiztonsági szempontból minden rendszeren kell valamilyen adatmentési feladatot futtatni, nagy adathalmaz esetén ennek elvégzése hosszú időt igényel. Mindeközben előfordulhat, hogy backup futása során keletkezik új adat, melynek mentése problémát okozhat. Ha például egy felhasználó elmozgat egy állományt egy másik, már mentett könyvtárba, akkor az az adatmentésből teljesen eltűnhet.

Erre jelent megoldást az élő adat backup közbeni írási hozzáférés-blokkolása, ám ez csak az alacsony rendelkezésre állást nyújtó rendszerek (asztali számítógépek vagy kisebb munkacsoport-szerverek) esetében használható eljárás. A 24/7-ben üzemelő IT-rendszerek nem tolerálják a szolgáltatás-felfüggesztést, esetükben snapshotból, vagyis egy bizonyos időpontban befagyasztott adathalmazból kell biztonsági mentést készíteni.

Inkrementális módon készül a snapshotok egy része (copy-on-write, CoW), vagyis az első példány létrehozását követően már csak az eredeti adathalmaz változásait kell menteni. Ennek révén jelentősen csökken a pillanatnyi képek tárolási igénye (elkészítési idejükkel egyetemben) a teljes rendszert lefedő backuphoz képest. Hátránya ugyanakkor, hogy helyreállításkor az összes korábbi snapshotnak rendelkezésre kell állnia.

Több tárhelyet és hosszabb mentési időt igényel a split-mirror snapshot készítése, melynek során az adott kötet(ek)en tárolt összes adat tükrözésre kerül. Ennek köszönhetően az összes adat offline elérhetővé válik, amellett, hogy a helyreállítási, duplikálási vagy archiválási feladatok egyszerűsödnek.

Akad még tartalék bőven

A hatékony storage-menedzselést folytató cégek esetében a rendelkezésre álló tárterület átlagosan 80 százalékát használják ki, állítja egy McKinsley felmérés. A vállalatok többségében azonban ez az érték csak 40-50 százalék körüli, sőt, néhány különálló tárolórendszer esetében akár mindössze 10-20 százalékos is lehet a kihasználtsági arány.

Noha mindig jól jön, ha az IT-rendszer rendelkezik némi tartalékkal, ekkora méretű pazarlás nagy költségterhet róhat a vállalatokra. Különösen a fent felsorolt, tárolási hatékonyságot fokozó lehetőségek tükrében érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon újabb diszkekre, tárolóeszközökre van-e szükség, vagy a storage stratégia alapvető újragondolására.