Szinte még el sem indult, máris újra kell bootolni a dolgok internetét (IoT) – jelentette ki Rob van den Dam, az IBM távközlési ágazatért felelős vezetője, egy ázsiai szakmai fórumon. Hiába jósolnak jelentős növekedést a hálózatba kötött eszközöknek, az számos okból nem következik be – állítja a szakember.
Fontos szempont a hálózatos eszközök időtállósága
Maguk a piackutatók sem tudnak közös álláspontra helyezkedni, hogy ténylegesen mekkora potenciál van a piacban. Az erre a témára szakosodott Machina Research becslése szerint 2023-ra 26 milliárd hálózatba kapcsolt eszköz lesz a világon, szemben a tavalyi 4 milliárddal. A Gartner ugyanakkor már 2020-ra valószínűsít ugyanennyi eszközt, míg az IDC az évtized végére már 28,1 milliárd IoT eszközt jósol.
Rob van den Dam szerint viszont még a legkevésbé optimista várakozások is túlzóak lehetnek. Ő a magas költségeket, a magánszféra megsértése körüli problémákat említi a legfőbb okként. Emellett úgy véli, hogy a technológia egyelőre nem elég időtálló, és az arra épülő üzleti modellek már meg is buktak.
Az egyes potenciális hálózati eszközök életciklusa jelentősen eltér egymástól. Jól példa erre, hogy míg azt elfogadjuk, hogy a táblagépünket másfél-három évenként lecseréljük, az autónknál ugyanakkor ez az idő elérheti a 10 évet, repülőgépeknél akár a 40 évet, egy lakóháznál pedig még ennél is hosszabb időtávra kell "jövőállónak" lennie az IoT technológiának. "Az ajtógombot sem cseréli le az ember háromévente" – mondja van den Dam.
Kutassuk fel a valódi felhasználói igényeket!
Még ennél is kritikusabb az IBM szakértője a technológiának a felhasználó számára nyújtott funkcionális értékével kapcsolatban. Szerinte ugyanis ez egyelőre hiányzik. Ki az, aki csak azért venne hálózatba kötött kenyérpirítójához éves előfizetést is – teszi fel a kérdést van den Dam –, hogy azáltal folyamatosan frissíthesse az eszközbe beépített szoftvereket. Vagy ki akarna a kenyérpirítóval kéretlen reklámokat vásárolni a reggelije mellé? Úgy véli, az egyik legnagyobb kihívás a megfelelő és hosszabb távon is fenntartható üzleti modellek kialakítása, amelyek valódi szükségleteket teremtenek a felhasználóknak.
Mint korábban írtunk róla az IoT közkeletű felhasználására már most is számos példát találhatunk: ilyenek a Google által felvásárolt Nest okos termosztátjai, az energiamegtakarítást is elősegítő okos közvilágítás. A Gartner szerint már csak évek kérdése az okostelefonok távirányítóvá alakulása, hogy a hűtőszekrénytől a a mosógépen át a lámpákig ezzel az eszközzel kapcsolgassuk és programozzuk az otthoni elektronikai eszközöket.

Rob van den Dam: ki akarna a kenyérpirítóval kéretlen reklámokat vásárolni a reggelije mellé?
Az új trend soha nem látott biztonsági kockázatokat is hordoz magában. A tervezők ugyanis sokszor a legalapvetőbb biztonsági szempontokat sem veszik figyelembe, a felhasználók gondatlansága pedig közhelynek számít, így a hálózatra kapcsolódó használati tárgyak tömeges terjedése óriási biztonsági kockázatokat hordoz. Példaként említhető az intelligens mérőórák hálózata, amelyből hozzáértők remek támadásokat indíthatnak a közművek ellen.
A mai megoldások még nem polcról levehető termékek
Az IBM vezetőhöz hasonlóan nem túl optimista Szentiványi Gábor, az ULX Kft. ügyvezető igazgatója sem, aki a Bitportnak írt szakértői cikkében fejtette ki ezzel kapcsolatos véleményét.
Szerinte a jelenlegi okos termosztát, okos világítás fejlesztések még nincsenek abban a fázisban, hogy polcról levehető termékként jelenjenek meg a piacon. Az igazi smart home rendszerek kifejezetten drágák, beépítésükhöz speciális épületgépészeti és automatizálási szakemberre van szükség, és arra is, hogy az intelligens rendszerek zökkenőmentesen tudjanak együttműködni a hagyományos rendszerekkel. Így nem kerülhetünk abba a csapdába, hogy, ha a távirányítóként is működő mobiltelefonunk lemerült, feltöltéséig sötétben kelljen a lakásban botorkálnunk, hanem fényt tudunk varázsolni a hagyományos falba épített kapcsolókkal is.
2026-ban a vállalkozások minden eddiginél több adatot generálnak és használnak. Az előrelátó vállalatok ezért újraértékelik a megközelítésüket: mi lenne, ha a tárolás, a biztonsági mentés és az együttműködés egyetlen rendszerben kezelhető lenne?
Projektek O-gyűrűje. Mit tanulhat egy projektvezető a Challenger tragédiájából?