Az amerikai AAA Foundation for Traffic Safety és az University of Utah közös kutatása szerint négyből három sofőr biztonságosnak tartja az úgynevezett hands-free technológiákat, mint amilyenek a kihangosított és hangvezérelt autós telefonrendszerek. Az AAA közlekedésbiztonsági kutatóintézet ezzel szemben megállapítja, hogy az autógyártók körében is egyre népszerűbb megoldások jelenlegi formájukban sokszor keltenek a fizikaihoz hasonló veszélyességű kognitív disztrakciót, vagyis a kezeket felszabadítják ugyan, de elterelik a figyelmet a legfontosabb feladatról, a vezetésről.

A hangvezérlés sem feltétlenül segít

Nem új felismerés, hogy a vezetés közbeni telefonálás általánosságban is kockázatos: a beszélgetés könnyen válik prioritássá a jármű megfelelő irányításához képest, jelentősen növekszik a sofőr reakcióideje, és az is lényeges szempont, hogy a vonal túlsó végén senki sem lehet tisztában az aktuális közlekedési helyzettel, így például akkor is tovább szövegel, ha a másik oldalon hirtelen kialakul valamilyen veszélyhelyzet.

A kézben tartott telefon a kihangosítással szemben nyilván fizikailag is zavaró, de nem sokkal veszélyesebb a hands-free rendszereknél, ráadásul mindkettő erősebben ronthatja a reakcióidőt, mint mondjuk a gyorshajtás vagy akár az alkoholfogyasztás. Az AAA most azt is konstatálta, hogy a nem kellő körültekintéssel megtervezett hangvezérlés semmit sem javít a helyzeten, hiába küszöböli ki még a gombok nyomogatását is a kormányon vagy a konzolon.

"Azt eddig is tudtuk, hogy a hangtechnológiákat használó sofőrök hajlamosak elnézni a stoptáblákat, a gyalogosokat vagy a többi autót, mert nem az előttük futó útszakaszra koncentrálnak" – kommentálta a kutatást az AAA-t irányító Bob Darbelnet. "Most már azt is értjük, hogy az ilyen, biztonságnövelő céllal tervezett termékek akaratlanul is növelhetik a kognitív disztrakciót."

A dolog nem magától működik

Az AAA ötös skálán értékelte az egyes tevékenységek zavaró hatását. A kísérletek alapján a rádióhallgatást az egyes fokozatba sorolta (minimális kockázat), a kézből vagy kéz nélkül való telefonálást a kettesbe (mérsékelt kockázat), míg a speech-to-text beszédfelismerő használatát a hármasba (jelentős kockázat). Ehhez képest megdöbbentő lehet, hogy az iOS 7 alatt futó Siri ugyancsak kéztől vagy szemtől független alkalmazása (közösségi média, üzenetküldés, feladatütemező stb.) például már a négyes fokozatba került a kognitív disztrakció vonatkozásában – nem utolsósorban azért, mert különféle, esetenként hibás válaszokat ad a látszólag azonos parancsokra, sőt még szellemeskedik is.

A figyelem elterelődésének mértékét az adott tevékenység mellett az is befolyásolja, hogy a sofőr milyen rendszert használ. A két leggyakoribb feladatot, a rádiós csatornaváltást és a hanghívást vizsgálva a kölönböző autógyártók hangvezérelt megoldásai elég nagy szórást mutattak. A legjobb, de így is csak 1,7-es osztályzatot a Toyota Entune rendszere kapta, míg a Ford Sync (with MyFord Touch) 3-as, a Mercedes COMAND pedig 3,1-es osztályzatot kapott.

Az AAA szerint mind a rendszerek eredményének diverzitása, mind átlagos hatékonysága javítható lenne, ha a fejlesztők figyelembe vennének néhány alapvető tényezőt, mint amilyen a komplexitás, a pontosság vagy az egyes feladatokra fordított idő. A cél kézenfekvő módon az lenne, hogy a hands-free megoldások ne vonják el jobban a figyelmet, mint mondjuk egy hangoskönyv hallgatása. Az AAA ennek megfelelően egyeztetéseket tervez a gyártók, a szabályozó szervezetek és a közlekedésbiztonsági szakértők bevonásával.

Mindenki javítani akar

Nem meglepő, hogy a nagy gyártók szkeptikusan fogadták a kutatás megállapításait: még az eminens Toyota is hiányosnak nevezte a vizsgálatokat, illetve az abban felvázolt összefüggéseket, az Apple pedig a bejáratós CarPlay és Siri Eyes Free technológiákra hivatkozott, amelyek értelemszerűen kimaradtak az anyagból. Ezzel együtt látszólag mindenki támogatja a vezetés közben felmerülő feladatok kognitív erőforrás-igényének elemzését. Maga a kutatás is folyamatosan zajlik az AAA berkeiben, mivel a közlekedésbiztonsági kutatóintézet álláspontja szerint a figyelemzavaró tényezők közül nem azok a legnyugtalanítóbbak, amelyeket már kielemeztek, hanem azok, amelyekről esetleg még tudomásuk sincsen.