Két fő oka van az adatmentésnek: adatvesztés esetén helyre kell tudni állítani a köddé vált információt, illetve bizonyos adatoknál – jellemzően dokumentumoknál – nem csak egy (a legutolsó), hanem a korábbi változatokra is szükség van. Egyáltalán nem mindegy azonban, hogy milyen gyakran kell hozzáférni ezekhez az információkhoz.

Vannak olyan adatok, amik gyakorlatilag folyamatosan használatban vannak, a fent említett verzióváltás esetén adott információ korábbi állapotaira időnként van csupán szükség, a harmadik csoportot pedig a „valószínűleg nem fog kelleni, de jó, hogy megvan“ típusú adatok képezik – ez az archívum.

1. Milyen gyakran mentsünk?

A fentiekből adódóan nem mindegy, milyen gyakran kell menteni az információt. Az első csoportba tartozó, „forró“ adatokról gyakorlatilag folyamatosan, azaz valós időben kell backupot készíteni. Ilyenek például a felhőben tárolt, de kliensoldalon szerkesztett dokumentumok. Ezek esetében azonnal, a bevitelt követően sor kerül a mentésre. Ugyanebbe a csoportba tartoznak a pénzügyi, tranzakciós adatok is, ahol adatvesztés esetén a helyreállításnak a legeslegutolsó állapotot kell életre keltenie.

Az archívumba viszont olyan állományok kerülnek, melyekhez valószínűleg elavulásukig nem kell majd hozzányúlni, ennek megfelelően tárolásuknál nem a helyreállíthatóság gyorsasága, hanem a tárolás költségeinek minimalizálása az elsődleges szempont.

2. Teljes vagy inkrementális backup?

Ha adott adatra vonatkozóan már rendelkezünk a mentési gyakoriság ismeretével, azt kell meghatározni, hogy milyen backup készüljön. Egy működő kliens visszaállításához teljes mentésre van szükség – először. Ennek során az összes információ tárolásra kerül (remélhetőleg tömörített, deduplikált formában), ám idővel, a kliensoldali változásokat követően ez a mentés elavulttá válik.

Ebben az esetben nincsen szükség újra teljes backup készítésére, elegendő csupán a változást, a korábbi állapothoz képest eltérő információt rögzíteni. Azaz inkrementális mentést kell végrehajtani. A módszer előnyei közé tartozik, hogy jóval kevesebb idő alatt végrehajtható, ráadásul nagyságrendekkel kisebb tárigénnyel rendelkezik, mint egy teljes backup. Ugyanakkor utóbbi nélkül használhatatlan adathalmaz csupán, hiszen a teljes mentésre épül.

Az inkrementális backup testvére a differenciális adatmentés, amely szintén egy teljes backup meglétére épül. Ez azonban csak az ahhoz viszonyított legutolsó állapotot tartalmazza, a köztes időkből származó információkat nem. Ennek megfelelően még kevesebb helyet foglal, ugyanakkor tovább tart a futása, mivel minden alkalommal a teljes backuphoz képest változott információkat menti el.

3. Mentési intelligencia

Természetesen mint az IT minden területén, úgy a backup esetében is alapvető szempont a költséghatékonyság a teljesítmény maximalizálása mellett. Ez tulajdonképpen az RPO (Recovery Point Objective) és az RTO (Recovery Time Objective) értékek lehető legkisebbre szorítását jelenti, a lehető legkevesebb beruházási és operatív költségek mellett (ezekről bővebben előző cikkünkben  http://bitport.hu/egy-backup-nem-backup-pillanatkep-adatainkrol) .

Adatmentés esetében a legjobb teljesítményt a tárolópiacról egyre nagyobb szeletet kihasító SSD-k kínálják. Ám ezt még mindig a merevlemezekhez képest egy nagyságrendi árkülönbséggel (egységnyi tárterületre vetítve). Kiépíthetők azonban olyan rendszerek, melyek SSD-közeli teljesítményt kínálnak szinte merevlemezes tárterület áráért.

A hibrid megoldások lényege, hogy az adatok megfelelő szervezésével – erre vannak különféle eljárások, például a QNAP Blocked-based Migration – viszonylag kevés solid state drive-ra van szükség, a storage java merevlemezekből állhat.

A gyakran használt információ az egy nagyságrenddel gyorsabb SSD-n tárolódik, ahonnan átkerül az egy nagyságrenddel nagyobb méretű merevlemez-tárterületre, ha visszaesik a felhasználása iránti igény.

Egy tisztán SSD-alapú és egy tisztán merevlemez-alapú tárolóeszközhöz képest a Qtier SD/HDD TVS-EC1580MU ötvözi mindkét rendszer előnyét. A merevlemezes megoldás 96 terabájt maximális tárterülete így 77 terabájtra csökken, és költsége valamivel több mint másfélszerese lesz. Ugyanakkor egy tisztán SSD-rendszer csupán 19 terabájt tárterületet kínál a merevlemezes rendszerhez képest közel tízszeres beruházási költség mellett.