Hogyan ítélik meg a multinacionális és a hazai nagyvállalatok, a kis- és középvállalkozások, illetve a start-upok felső vezetői magánszemélyként, illetve vállalatvezetőként saját és munkatársaik online tevékenységét? Milyen hálózatokat használnak, és van-e digitális identitás stratégiájuk? Ezekre a kérdésekre kereste a választ a dr. Fehér Katalin, a Budapesti Gazdasági Főiskola (BGF) Kutatóközpontjának tudományos főmunkatársa, vezette kutatócsoport a BGF és a KÜRT Akadémia közös kutatási projektjében.

A digitális identitás ma már stratégiai kérdés

A cégvezetők szinte szektorfüggetlenül úgy vélik, hogy a digitális identitás kiépítése és fenntartása már stratégiai kérdés. Az IT-, energia-, bank-, ingatlan- és telekommunikációs cégek vezetői kivétel nélkül úgy nyilatkoztak, hogy a neten történő kommunikáció és megjelenés ugyanolyan fontos, mint a személyes benyomás vagy a referencia.

A cégvezetők jellemzően a LinkedIn-t használják. Ott alakítják ki saját szakmai, digitális profiljukat, de emellett használják például a konkurencia megfigyelésére, kapcsolatai feltérképezésére is ezt használják. Meglehetősen tudatos nethasznált rajzolódott ki a válaszokból: többségük törekszik arra, hogy a kapcsolati hálójukból csak annyi látszódjon, amennyi erősíti a presztízsüket és a cégükbe vetett bizalmat, de még nem teszi túl transzparenssé a partnerkapcsolatokat. A Facebookot a döntéshozók többsége családi, baráti kapcsolatok fenntartására használja.

Minden kolléga potenciális veszélyforrás?

Ugyanakkor tisztában vannak a közösségi oldalak kockázataival is – már a mi a dolgozóik nethasználatát illeti. Többségük ugyanis azt tekinti az egyik legfőbb kockázatnak, hogy a munkavállalók tevékenysége ezeken az oldalakon egyfajta információs rés lehet a vállalat netes jelenlétében. És nem is kicsi rés, hiszen sokan úgy vélték, akár a vállalat hírneve és biztonsága is elbukhat egyetlen munkavállaló helytelen online viselkedésén. Ehhez képest az már nem újdonság, hogy a közösségi oldalakon keresztüli adatszivárgás súlyos gazdasági károkat is okozhat. Több hazai cég ezeknek a veszélyeknek az ismeretében ajánlásokat is megfogalmazott arra vonatkozóan, hogy dolgozóival szemben mi az elvárás az online jelenlétüket illetően.

A vezetők fő csatornája a LinkedIn: nem sokat elárulni a cégről, de eleget

Bár a válaszadók többsége szerint alapvető, hogy megbízzanak a kollégáikban, ezzel együtt szinte minden szektorban kezd felépülni egy többszintű biztonsági ellenőrző szisztéma. Egyes vállalatoknál például csak az állásra jelentkezőknek néznek utána minden elérhető forrásból, de van olyan munkahely is, ahol a nagyobb kockázattal járó pozíciókat betöltő alkalmazottakat rendszeresen ellenőrzik. A kutatásban rész vevő vállalatok között volt olyan is, ahol a kilépés utáni nyomon követést is alkalmazzák, csökkentendő az adatszivárgás és a presztízsrombolás veszélyét.

Tanulni, tanulni, tanulni

Az online világ rohamos fejlődésével nehéz lépést tartani. Ami tegnap még nem létezett a neten, az ma egy pár évvel fiatalabb generációnak természetes közeg. Erre vezethető vissza, hogy a cégvezetők saját bevallásuk szerint folyamatosan képzik magukat az online világgal kapcsolatban, és ezt munkatársaiknál is szorgalmazzák.

Érdekes ugyanakkor biztonsági kérdésekben mégsem elég óvatosak. És bár ennek tudatában is vannak, mégis gyakran használnak például egyszerű jelszavakat, és nem mindig van idejük meggyőződni arról, hogy az érzékeny adataikat megfelelően titkosítják-e. Személyes adataikat álnevekkel, regisztrációk elkerülésével vagy delegálásával, külön tárhelyekkel vagy e-mail címekkel próbálják védeni.

A megkérdezett vezetők többsége jó lehetőségeket lát az új média kínálta eszközökben, bár azt is többen kiemelték, hogy cégük netes megjelenését gyakran tudatosabban kell ellenőrizniük és irányítaniuk, mint a nem netes felületeiket. A multinacionális vállalatoknál törekednek arra, hogy a már bevált online kommunikációs eszközöket adaptálják saját vállalati környezetükre. Például volt olyan cég, amelynél például a Facebookhoz hasonló saját rendszert fejlesztettek a kollégák belső kommunikációjához, de olyan is, ahol regionális blogot hoztak létre, hogy serkentsék a külső és belső kommunikációt. A kutatásról kiadott közlemény azonban nem tér ki arra, hogy ezek a kísérletek milyen hatékonysággal működnek.