A 9. Európai Információs Architektúra Konferencia (EuroIA 2013) érdekes tapasztalatokkal szolgálhatott a felhasználói élmény kutatóinak. Az előadások többséges azaz foglalkozott, hogy milyen módon válhatnak egyszerűbbé és/vagy hatékonyabbá a kezünkben levő okos eszközök és az azokat körbeölelő kommunikációs megoldások. A szeptember 26-28. között, a skóciai Edinburgh-ben megtartott rendezvény három napján rengeteg részletkérdést érintett a 20 különböző országból érkezett több mint 30 előadó.

Az ötlet amerikai, a megvalósítás európai, a téma nemzetközi

Az amerikai IA Summit kistestvérét, az EuroIA konferenciát 2005 óta évente rendezik meg. Érdekesség, hogy a szervezésben már évek óta aktív szerepet vállal egy magyar szakember, Pónya Judit, aki az Eric Reiss alapította FatDUX munkatársa. A rendezvények nyomán létrejött szakmai közösség Európa szerte tízezreket ér el nemzeti és nemzetközi szinten. Noha számos elismert szakember vesz részt a konferenciákon, elsősorban nem a név, a szakmai múlt, hanem a hozott ötlet frissessége számít az előadók kiválasztásakor, árulták el a szervezők.

Jól jelzi a konferencia rangját, hogy a nyitóelőadást az a Lisa Welchman tartotta, aki ugyanazon a héten a kétezres részvevőszámú prágai DrupalCont is megnyitotta. Az emberközpontú designnal foglalkozó belga Namahnt képviselő Koen Peters arról cserélt eszmét a hallgatósággal, hogy miként lehet designmegoldásokat készíteni csoportmunkában, Alex Baxevanis a vizuális információ architektúrájáról tartott előadást, az eBay-től érkezett amerikai Carrie Buckingham és Erica Decker pedig az egységes vállalati designszabályok létrehozását taglalta.

A hangzatos című, és többségében a való életből hozott példákon alapuló előadásokban (melyek java nyomon követhető Martin Belam blogjában gyakran hangzottak el olyan jól ismert fogalmak, mint a big data vagy a csoportmunka. Az előadók azonban nem azzal foglalkoztak, hogy miként működnek az unalomig ismételt metódusok, sokkal inkább arra világítottak rá, hogyan lehet azokat felhasználni, milyen irányba fejlődnek majd azáltal, hogy a velük kiszolgált felhasználói igények merre haladnak.

A nagy ötlet mögött sokszor új nézőpont áll

Eric Reiss, a nemzetközi FatDUX ügynökség alapítója és az EuroIA elnöke, történelmi példával demonstrálta, mennyire is függ a big data által adott eredmény attól az elvárástól, amit felhasználói támasztanak vele szemben. A téma egyébként előkerült Ben Holliday user experience tervező Small Moments in Big Data című előadásában is, aki szintén arról beszélt, hogy hiába is elemezünk nagy tömegű adatokat, a kontextus ismerete nélkül teljesen téves következtetésekre juthatunk.

Eric Reiss: a fontos kérdés a miért? és nem a mit?

Eric Reiss rávilágított: gyakran a technikai lehetőségekre koncentrálunk ahelyett, hogy azokat alárendelnénk a kihívások megoldásának. Előadása után beszélgettünk Eric Reiss-szel. A szakember úgy látja, hogy túl sok adatunk van ahhoz, hogy egyszerűen kitaláljuk, melyik a releváns. Ezért sokszor rossz kérdést teszünk fel. Szerint nem azt kellene kérdeznünk, hogy mit akarunk, hanem azt kellene pontosan megfogalmaznunk, miért akarjuk.

Példaként a User Intelligence holland kutatási igazgatójának, Martje van der Lindének a szintén a konferencián elhangzott előadását idézte. Van der Linde egy olyan németalföldi egészségügyi felmérést mutatott be, mely összefüggést talált az öngyilkosságok száma és a gyermekélelmezés elégtelensége között. A kutatók kimutatták, hogy nemcsak olcsóbb iskolai táplálkozási programokat indítani, de hatékonyabb is, mint közvetlenül az öngyilkosjelölteket elérni és eltéríteni szándékuktól.

De Reiss szerint egyébként az iPodok kereskedelmi sikerének is az a titka, hogy az Apple a kereskedelmi kapányában a miért?-re koncentrált a mit? helyett. Az iPodok megjelenésekor a konkurensek zöme technikai információval – jellemzően a tárterület gigabyte-ban megadott méretével – próbálta megnyerni a vásárlókat. Steve Jobsék ezzel szemben egy sokkal közérthetőbb adattal előzték meg konkurenciájukat: az eltárolható dalok számával népszerűsítették a lejátszójukat. Az eremény közismert.

Néha 5 perc is elég

Kétségtelenül a Villámelőadások (Lightning talks) volt a konferencia legkönnyebben befogadható része, ahol egy órába sűrítve 7 előadó, fejenként 5-6 percben fejthette ki saját témáját. Ennyi idő persze inkább csak gondolatébresztőnek volt elegendő. Viszont egészen meglepő témák is előkerültek. Az izlandi egyetem tanára, Sigurjón Ólafsson például azt foglalta össze öt percben, hogyan fejlesztheti a buddhizmus a felhasználói élményt (előadás prezentációja megtekinthető az alábbi oldalon). A chicagói központú Thoughtworks angol irodájának munkatársa, Stuart Curran pedig azt mutatta be, hogy mit árul el az "információrégészet" a vállalati szoftverfejlesztésről, vagy hogy miként legyünk gonosz lángelmék.

Mint általában a tudományos konferenciákon, volt poszter szekció is. Ennek a szekciónak az olasz, szaúd-arábiai, amerikai előadók mellett volt magyar résztvevője is. Herendy Csilla, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója, többek között a hazai és nemzetközi (ön)kormányzati weblapok használhatóságát elemezte. Látványos posztert mutatott be James Christie, a Mad*Pow tervezője, aki a weboldalak széndioxid-lábnyomának csökkentési lehetőségeit ábrázolta, Boon Yew Chew, a globális SapientNitro ügynökség londoni irodájának munkatársa, pedig a tipográfia információs architektúrában betöltött szerepét elemezte.

A konferencia jövő évi helyszíne Brüsszel lesz, amelyen várhatóan magyar előadó is lesz.