A Nemzetközi Távközlési Egyesület (ITU) december közepén adta ki az elektronikai hulladékkal kapcsolatos, az előző évet feldolgozó tanulmányát. Az ENSZ mellett működő szervezet The Global E-Waste Monitor 2017 című tanulmánya a saját teleppel vagy elektromos csatlakozóval rendelkező eszközök, röviden az e-hulladék okozta globális problémára hívja fel a figyelmet, ami tavaly már 44,7 millió tonna ilyen típusú, újonnan termelt szemetet jelentett viláégszerte, és aminek mennyisége jóval gyorsabban növekszik az újrahasznosítás arányánál.

Ahogy arról december elején mi is beszámoltunk, az ITU adatai alapján ennek kevesebb mint 20 százalékát sikerült újrahasznosítani - a maradék 80 százalék útja értelemszerűen nincs megfelelően dokumentálva, tehát nem feltétlenül tárolják biztonságosan, de sokszor egyszerűen csak elégetik valahol. A legnagyobb hulladéktermelők egyébként nem feltétlenül a legnagyobb szennyezők, mivel az újrahasznosítás aránya országonként szélsőségesen változik, és az egy főre jutó kibocsátás sem feltétlenül arányos az adott államok összes szennyezésével.

Lelkesen dobáljuk ki az értékes fémeket

Az ITU kutatásának egy másik érdekes része az újrahasznosítás lehetséges gazdasági előnyeit tárgyalja, amelyből az is kiderül, hogy a tavaly termelt elektronikai szemétből összesen 55 milliárd euró értékben lehetett volna kinyerni különféle hasznos és értékes anyagokat. Az ilyen nyersanyagok közül messze a legértékesebb az arany, amelyből mindössze 500 tonna található a majdnem 45 millió tonnányi e-hulladékben, mégis 18,8 milliárd eurónyi értéket képvisel.

Az elektronikai szemét legnagyobb részét ha tömegre nem is, de térfogatra mindenképpen a különféle műanyagok teszik ki. Ezekből 12,2 millió tonna került a szemétre az előző évben, az újrahasznosítás becsült értéke az ITU szerint 15 milliárd euró körül lehet. A dokumentum összesen 60 féle nyersanyagot listáz, köztük az ezüstöt, a palládiumot vagy a rezet is - a teljes lista a jelentés kilencedik fejezetében olvasható.

Nem jó irány, hogy minden a szemetesben végzi

2016-ban egyedül a mobiltelefonokból 435 ezer tonnányit hajított a szemétre az emberiség, ami önmagában is 9,4 milliárd eurónyi (elvileg visszanyerhető és ismét felhasználható) nyersanyagnak felelne meg. Egy átlagosnak tekinthető, 90 grammos eszköz ilyen tekintetben nagyjából 2 euró értéket képvisel. Az ITU szerint a rendszer hiányosságait mutatja, hogy az új telefonok 200 eurós és a használt telefonok 118 eurós átlagos ára mennyivel fölötte van ennek a 2 eurónak.

A készülékek költségeit persze nem lehet tisztán anyagárban mérni, de a Nemzetközi Távközlési Egyesület úgy látja, hogy az érték alapú újrahasznosítási modellek (ide értve a javítást és többszöri forgalomba hozatalt is) nagyban közelíthetné ennek az ollónak az ágait, ami érezhető hatással lehetne nem csak a keletkező hulladék mennyiségére, de az energiaszükségletre, a nyersanyagigényre, a zöld munkahelyek létesítésére és még számos, gazdaságilag is értelmezhető területre.