A világháló atyjaként emlegetett Vinton Cerf az amerikai versenyhivazal (FTC) kedden rendezett, nyilvános workshopjának keynote előadásában a modern korban született, és nem feltétlenül szabályozható dologként írta le a magánszféra védelmének problémáját. Az immár kilencedik éve a Google alelnökeként és internet-evangelistájaként dolgozó tudós az Internet of Things – Privacy and Security in a Connected World címet viselő eseményen a moderátor kérdésére válaszolva úgy fogalmazott: egyelőre túlzás volna a magánélet megszűnéséről beszélni, de a személyes adatok védelmére érdemes egyfajta anomáliaként tekinteni.

Óvatosan a piramisokkal

Cerf párhuzama szerint abban a pár ezres német kisvárosban, ahol a hatvanas évek elején ő is hónapokat töltött, pontosan tudták a postán, hogy ki kinek ír és kitől kap levelet. Mivel telefon is csak a postán volt, a postamesterhez kellett fordulni egy-egy kimenő hívás kezdeményezéséért, de a lakosok minden viselt dolga amúgy is közszájon forgott. A technológiai forradalom és a vele járó városiasodás teremtette meg az anonimitás érzését, amelyből a magánélet védelmének jelenlegi igénye fakad.

A példa felszínességét maga Cerf is már a következő mondatban elismerte, a lényeg azonban változatlan marad: a napjainkban használt technológia jóval megelőzi a társadalmi szokások fejlődését. Ennek lényege pedig nem a közvéleményt lázban tartó amerikai lehallgatási ügy és a hozzá hasonló, irányított akciók, hanem az önmagukban sokszor ártatlan tevékenységek sorozata.

Bárki készíthet egy fényképet a piramisokról, hogy feltöltse azt a világhálóra; egy másik felhasználó, aki a piramisokról keres képeket, felfedezheti a felvételen egy ismerősét, akiről a fotós azt se tudta, hogy a világon van; ezután miért is ne jelölné meg őt a fotón; egy negyedik internetező éppen a megjelölt személy nevére indít keresést, így belefut az egyiptomi képbe; a megjelölt személynek ez elég kínos, ha korábban másoknak azt mesélte, hogy a kérdéses időpontban Londonban tartózkodott.

Ki fizeti a tanulópénzt?

Cerf mindezek alapján úgy véli, hogy a megoldás az olyan új társadalmi szabályok elterjedése lehet, amelyek nagyobb tekintettel lesznek a mai értelemben vett személyiségi jogokra. A tárgyak internetének eljövendő világában a hatósági szabályozást igen bonyolult dolognak látja, ami nem válthatja ki a tapasztalatszerzés időszakát, amelyre szükség lesz a problémák valódi természetének feltárásához. Ezt a periódust óhatatlanul a kényelmetlen helyzetbe kerülő, börtönbe vonuló és más problémákkal szembesülő felhasználók sora szegélyezi majd, amit Cerf véleménye szerint át kell vészelni, mert irányítani nem igazán lehetséges. Bár a szabályozás semmiképpen sem haszontalan, a legtöbb adatvédelmi probléma abból fakad, hogy a többség nincs tisztában az egyes online tevékenységek következményeivel.

Ha az online tevékenységnél tartunk, akkor érdemes átböngészni az előadásról megjelenő beszámolókat, amelyek a hozzászólások és vélemények miatt legalább olyan érdekesek, mint az előadó megállapításai. Bár Vinton Cerf értékelését sokan találják pontosnak vagy elgondolkodtatónak, mások arra is rámutatnak, hogy az efféle történelmi párhuzamok számtalan sebből véreznek, és olyan ferdítésről beszélnek, amely kényelmesen megágyaz a Google ambiciózus üzleti terveinek. Az előadás ettől függetlenül kifejezetten érdekes, a szóban forgó részlet 39:15-nél kezdődik.