A Dentsu Aegis 2017 nyarán végezte el felmérését összesen 20 ezer válaszadó bevonásával az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, Németországban, Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban, Ausztráliában, Kínában, Japánban és Oroszországban. A Digital Society Index 2018 címen kiadott kutatás a kiválasztott országok helyzetét próbálja értékelni a digitális átalakulásban: ez vonatkozik a helyi ICT-szegmens helyzetére, az új technológiák hozzáférhetőségére és az emberek várakozásaira is.

A londoni székhelyű marketingkommunikációs vállalat három fő szempontot (dinamizmus, bevonódás, bizalom) határoz meg, amelyek meghatározzák az egészséges és fenntartható digitális gazdaság felépülését. A dinamizmus alatt a vonatkozó iparágak fejlődési ütemére kell gondolni; a bevonódás azt jelenti, hogy a növekedésnek érintenie kell a társadalom és a gazdaság minél szélesebb körét; végül ott a digitális gazdaság szereplőivel és folyamataival szembeni bizalom, az átláthatóság és a biztonság kérdése is.

A britek mindenben fontos területen dobogósok

A nemrég közzétett kutatásról részletesen itt lehet olvasni, a magunk részéről csak a fontosabb megállapításokon szaladunk végig. Ilyen a vizsgált államok rangsora, amelynek alapján összesítésben a britek állnak a legjobban. A többi jól teljesítő ország, mint az USA, Kína vagy Németország, egy-egy szempontból gyengébbnek számítanak: Amerikában a bizalom, Kínában a dinamizmus, Németországban pedig a digitális gazdaságba való széles körű bevonódás tekintetében vannak problémák.
 

forrás: Dentsu Aegis Digital Society Index 2018

A kutatás kiemeli, hogy az Egyesült Királyságban tavaly óta már létezik egy olyan átfogó, kormányzati szintű ütemterv, ami infrastrukturális, oktatási, kiberbiztonsági vagy üzleti szempontból is bevonná a társadalom minden egyes tagját a digitális gazdaság fejlesztésébe. A stratégia központi eleme az állami és az üzleti oldal együttműködése, különösen a digitális készségek fejlesztésének területén. Ebben a kormánynak már olyan partnerei vannak, mint a Google, a Lloyds vagy a Barclays, amelyek a következő években millióknak tartanának ingyenes tréningeket, és gyerekek tízezreit tanítanák programozni az iskolában.

A tanulmány szerint azok az országok, amelyek a terület dinamizmusát tekintve az élen végeztek, átlagosan egy százalékkal magasabb gazdasági növekedést produkáltak az elmúlt öt évben, mint a lista alján helyet foglalók. (Az egyetlen kivétel Kína, ahol egyéb okokból rakétázik a GDP.) Ezzel együtt a növekedést segítő, erős ICT szektor önmagában még nem biztosítja, hogy a társadalom pozitívan ítélje meg a digitális gazdaság folyamatait – ehhez az üzleti vezetőknek és a szabályozóknak is olyan környezet kell teremteniük, amely minél szélesebb rétegeket von be a digitális gazdaságba.

Érdekes, hogy azokban az országokban, ahol a technológiai szektor kevésbé dinamikus, az emberek nagyobb részben ítélik túl gyorsnak a technológiai fejlődést. Ez nyilvánvaló összefüggésben van azzal, hogy a gyengébb digitális készségekkel rendelkezők kevésbé érzik magukat felkészülve a digitalizált jövőre. A transzformáció sebességét és sikerét sem kizárólag az infrastrukturális fejlesztések határozzák meg, hanem az is, ahogy az emberek a technológiát használják.

Gyenge elköteleződés és rossz kommunikáció

A Dentsu Aegis a "digital engagement", vagyis kb. digitális elköteleződés kifejezést használja arra, hogy az emberek mennyire optimisták a digitális gazdaság saját magukra és a társadalomra gyakorolt hatásait illetően. Ezt százalékos arányra fordítva a kutatás úgy találta, hogy globálisan 45 százalék körül lehetnek az optimisták, ami nagyjából megfelel az olasz vagy a francia szintnek; Kínában viszont 73 százalékos a digitális elköteleződés, míg a csúcstechnológia fészkének ismert Japánban és Németországban rendre 32 és 38 százalékos.

Az aggályok elsősorban a munkaerőpiaci várakozásokra alapulnak: világszerte az emberek 29 százaléka gondolja, hogy a digitalizáció új munkahelyeket teremt majd (Kínában 65 százalék, Németországban és az Egyesült Királyságban mindössze 18 százalék). Azzal kapcsolatban már optimistábbak, hogy a technológia mennyiben járulhat hozzá a szociális kihívások kezeléséhez: a globális átlag itt 42 százalék, ezen belül viszont Kínában 71, Japánban pedig már csak 22 százalék. (Eközben Kínában és japánban is az átalgnál jóval többen, 76 és 72 százalékban tartják túl gyorsnak a technológiai fejlődést.)

Az emberek 43 százaléka úgy látja világszerte, hogy a digitalizáció segít a társadalmi egyenlőtlenségek kiegyengetésében, 55 százalék viszont nem biztos benne, hogy a technológiai vívmányokból mindenki ugyanolyan mértékben profitál. Ebben a tekintetben a Dentsu Aegis megállapítja, hogy generációk és nemek szerint is lényeges eltéréseket lehet mérni a lehetőségek megítélésében. A Kínaiak egyébként 68 százalékban gondolják azt, hogy a formális oktatásban megszereték vagy megszerezhetik azokat a digitális képességeket, amelyekre szükségük van, hogy lépést tartsanak a digitalizációval. A második legjobb eredményt jegyző amerikaiak már csak 39 százalékban látják így a dolgot, a lista végén a németek és a japánok pedig 25, illetve 17 százalékban tartják ilyen szempontból megfelelőnek az oktatást.
 

Ezeket az arányokat majdnem letükrözik a válaszok arra a kérdésre, hogy a felhasználók mennyire tartják transzparensnek a piaci szereplők gyakorlatát a személyes adatok kezelésében. Bár létznek a felvilgosítást segítő és a transzparenciát támogató céges megoldások, világos, hogy a digitális gazdaság fejlődésének harmadik pillére, a bizalom egyelőre elégtelen szinten van a maga 26 százalékos globális átlagával (lásd a fenti ábrán).

Ugyancsak hasonlóak az arányok annak megítélésében, hogy az átlagos vagy átlag fölötti digitális készségekkel bíró munkavállalók szerint a munkájuk során mennyire használják ki a szóban forgó képességeiket: Kínában a válaszadók közel kétharmada, világszerte egyharmada, a németeknél a negyede, a japánoknál pedig az ötöde érzi azt, hogy munkáltatójuk lehetőséget ad nekik a tudásuk gyakorlati kamatoztatására. A Dentsu Aegis szerint a Google 80/20-as szabályának mintájára fontos lenne széles körben megteremteni a munkahelyi innováció lehetőségét, ezen kívül hatékonyabb kommunikációra lenne szükség: nem lenne szabad csak a legfelsőbb szintekre projektálni a digitalizáció szabad szemmel nehezen látható gazdasági jelentőségét, hanem be kellene mutatni azokat a kézzel fogható előnyöket, amelyek értelmileg és érzelmileg is bekapcsolják a társadalom minél több tagját a digitális gazdaságba.

A Digital Society Index 2018 kutatásban szereplő fontosabb adatokat időközben a magyar nyelvű Visual Data Analytics blog is összegyűjtötte, a bejegyzés itt olvasható.