Általánosan használt koncepció szerint egy hiperkonvergens infrastruktúra (HCI) a storage, a szerverek és a hálózati erőforrások virtualizációjával jár. Ez utóbbi azonban bizonyos szempontból kakukktojás, mivel a virtualizációs folyamat nem olyan egyszerű, mint a másik két összetevő esetében. Ennek ellenére a tapasztalatok azt mutatják, hogy a hálózat virtualizációja egyre gyakoribbá válik a hiperkonvergens infrastruktúrában.

Fókuszba kerül a hálózat

Miért van relatíve könnyű dolgunk a szerverek és a tárolók esetében, és miért okoz nehézséget a networking beállításának elválasztása a fizikai eszközöktől? Az előbbi két komponensnél mára rutinszerűvé vált a virtuális gépek formájában nyújtott erőforráskiosztás végfelhasználói szinten. Ezekben az esetekben ugyanis csupán pár dolgot – processzorokat, memóriát – kell kiosztani, hogy biztosítható legyen a feladatvégzéshez aktuálisan szükséges számítási és adattárolási kapacitás.

Ezzel szemben a hiperkonvergens hálózat implementálása a fizikai formában jelen levő switch-ek és vezérlők virtualizációját jelenti. Vagyis meg kell osztani az általuk kínált sávszélességet, hozzáférést és egyéb funkciókat a virtuális gépek között. A végfelhasználó hálózati hozzáférésnek virtualizációja azonban közel sem egyenlő a hálózati erőforrások virtualizációjával.

Mivel a hálózat kulcsfontosságú az összes többi erőforrás számára, ezért vitathatatlanul ez a legfontosabb tényezője a HCI rendszernek. Nem megfelelő működése esetén a virtuális gépek felhasználói számos negatív következménnyel kell, hogy szembesüljenek. A hálózati adatforgalom lassulása még a jobb következmények közé tartozik, de akár a VM teljes elérhetetlensége is előfordulhat. Röviden: ha nincs hálózat, nincsen virtuális gép sem, amin dolgozni lehetne.

Miért nehezebb feltörni a network dióját?

A lehetséges módszerek egyikét a hálózati interfész kártya (network interface card, NIC) VM-eken való virtualizációja jelenti. A voltaképp leggyakrabban használt eljárás I/O virtualizáció néven is ismert, mert a VM be- és kimeneti hálózati forgalmát virtualizálja. A Microsoft Hyper-V hypervisor és a VMware ESX egyaránt támogatja; előbbi ráadásul már az NIC teaming funkciót is elérhetővé tette a Windows Server 2016-ban. Ennek révén a virtuális NIC-k egyetlen, kiosztható virtuális hálózati adapterré alakíthatók, amivel csökkenthető a csatlakozási és adatátviteli problémák száma.

Ahhoz, hogy a hiperkonvergens platform hálózati szinten valóban ugyanazt a szintű virtualizációt nyújtsa, amit a szerverek és a storage tekintetében, a HCI hálózatnak a fizikai hálózati eszközök funkcionalitását kell nyújtania. Olyan logikai erőforráskészletté kell tenni őket, amiből a kívánt mennyiséget bármikor hozzá lehet rendelni egy virtuális géphez. Ehhez a fizikai hálózat javát a HCI appliance-nek kell tartalmaznia vagy szoftveresen replikálni kell az eszközben.

Melyik vállalatok képviselik ezt az irányt? Például a VMware, melynek NSX-T megoldása már nem csak a saját HCI rendszerével képes együttműködni, hanem például az OpenStackkel is. A Nutanix a hálózat virtualizációját hiperkonvergens platformján saját Acropolis infrastruktúra stackjén keresztül biztosítja.

Szoftveralapú hálózatról (software-defined networking, SDN) beszélünk, ha a tipikus hálózati hardverelemek – switch-ek, tűzfalak, routerek – menedzsmentje virtuálisan történik. Egyik nagy előnye, hogy a hálózati adminisztrátor egyetlen központi felületről felügyelheti az adatforgalmat ahelyett, hogy az egyes eszközöket külön-külön kellene szemmel tartania. Az olyan nagy gyártók, mint a Cisco, a Dell EMC vagy a Hewlett Packard Enterprise részeként működő Aruba már SDN képességgel bíró hiperkonvergens hálózati termékeket kínálnak.

Mesterhármas

Az Enterprise Strategy Group tavalyi, több mint ötszáz résztvevővel folytatott felmérése szerint mára nagyjából kiegyenlítődött a HCI-t használók és az attól egyelőre tartózkodók tábora a célcsoportban (39 százalék és 43 százalék). Az érintettek közel ötöde (18 százalék) pedig éppen tervezi a hiperkonvergens világba való belépést.

A nagy kérdés az, hogy melyik forma népszerűbb? A hálózati erőforrásokat virtualizáló, a komplett HCI platformot egy helyre összpontosító vagy a szerverekre és storage-re fókuszáló, a networköt külön kezelő megoldások? A válasz mindig az adott szervezet lehetőségeitől függ. Azoknál a vállalatoknál, melyeknél elég nagy a hálózati szakember gárda, és megvan a szándék is a hálózat építésére és fenntartására, ott nagy eséllyel a hálózattól különválasztott HCI platform bevezetése mellett fognak dönteni. Ezzel megőrizhetik a meglevő hálózati rendszer használatának előnyét, vagy szabadon dönthetnek arról, melyik forgalmazó mellett teszik le a voksukat.

Ezzel szemben a szoftveralapú átalakulást favorizáló szervezeteknél inkább a három erőforrást egybefogó megoldás felé billen a mérleg nyelve. Ez nyilvánvalóan nagyobb változást hoz a korábbi infrastruktúrához képest, de több előnnyel – nagyobb rugalmassággal, alacsonyabb működési költségekkel, egyszerűsödő üzemeltetéssel – is kecsegtet.

Az IDC 2017-es tanulmányának megállapítása szerint a HCI-telepítések zöme adatközpontokban ment végbe. Ezek 75 százaléka a meglevő infrastruktúrát – beleértve a hálózatot is – cserélte le. Történt mindez azért, mert a transzformációval szembeni elvárások akkor jelentkeznek igazán, ha a hiperkonvergens infrastruktúra bevezetése megfelelően és mindenre kiterjedően történik. Emiatt maga a piackutató cég is arra figyelmeztet, hogy HCI implentációja során a hálózatot nem szabad másodlagos tényezőként kezelni, sőt kritikus fontosságúként kell figyelembe venni.

Minden út a hálózatba vezet

A hálózati erőforrások virtualizációjának fontosságát egyébként a közelmúltig a hiperkonvergens infrastruktúrában érdekelt gyártók zöme sem hangsúlyozta ki, elsősorban a hálózati megoldásaik terén való elmaradásaik miatt. Szerencsére ez a helyzet 2018-ban változott, a trend pedig idén is folytatódik.

Az egyértelműen látszik, hogy még a moduláris, hiperkonvergens világban is összetett feladatot jelent a hálózati erőforrások virtualizációja. Az egyre intelligensebbé és automatábbá váló rendszerekkel azonban ennek a komplexitásnak a java az absztrakciós rétegek alá rejthető. Habár a HCI területén még mindig nem beszélhetünk plug-and-play hálózati megoldásokról, rohamléptekkel közelítünk afelé, hogy ez az elképzelés ne csak amolyan IT sci-fi legyen, hanem valóra válva könnyítse meg a hiperkonvergens rendszereket használó vállalatok életét.