A tokiói Henn na Hotel több mint három évvel ezelőtt nyílt meg, és a világ legelső olyan szállodájaként hirdette magát, amelyben a hagyományos személyzet minden egyes tagját robotok helyettesítik. Ez elvileg azt jelentette, hogy az akkor éjszakánként 60-150 dollárba kerülő szobákban a vendégek úgy tölthették el az idejüket, hogy ott-tartózkodásuk alatt élő alkalmazottakkal egyáltalán nem kerültek kapcsolatba.

Az ötcsillagos szálloda nagyon ráhajtott a bizarr dolgokra (állítólag a neve is erre utal, és eleve egy vidámpark mellett működik): az ügyfeleknek már a belépéskor egy gynoid robottal vagy egy beszélő dinoszaurusszal kell egyezkedniük, a csomagokat is robotok viszik a szobájukba, ahol egy meghatározhatatlan, tulipánra emlkeztető figura, Tuly ücsörög az éjjeliszekrényen, hogy a vendégek személyes asszisztense legyen.

A vendégek agyára mennek a gépek

A Henn na Hotel az üzemeltető szerint az innovatív megoldások promóciójáról szól, amit a Japánban aprópénznek számító áraival is megtámogat. A befektető korábbi tervei még arról szóltak, hogy belátható időn belül ezer hasonló szállodát nyit majd világszerte – ehhez persze a tengerentúli közönség fokozott érdeklődésére lett volna szükség, miután a japán fogyasztók meglehetősen langyosan fogadták a robotizált hotelt.

Az intézmény mellesleg valóban felvonultat néhány érdekes megoldást, mint amilyenek például a vendégek testhőmérsékletét figyelő szenzorok és a klíma ennek alapján történő, automatikus beállítása, az arcfelismerő rendszerrel nyíló szobaajtók, vagy a ruhatár és csomagmegőrző, ahol egy óriási robotkar pakolássza ide-oda a leadott csomagokat. Úgy tűnik azonban, hogy a szolgáltatások összességében inkább idegesítik, mint szórakoztatják a vendégeket.

A legújabb hírek szerint lapátra tették a szobákba telepített asszisztenseket és a hordárokat is, miután a vendégek folyamatosan panaszkodtak rájuk. A The Wall Street Journal beszámolója alapján Tuly hangvezérlése a horkolást is parancsnak értékelte, amit azonban nem tudott értelmezni, ezért egyfolytában felkeltette a vendégeket, amikor az utasítások megismétlését kérte.

A robot londinerek sem alkottak maradandót. A szálloda több mint száz szobája közül jó, ha két tucatot voltak képesek minden probléma nélkül elérni, mivel csak teljesen sík felületen működnek üzembiztosan, és az is megborította őket, ha nedvességgel érintkeztek a külső épületszárnyakba vezető úton. Emellett hangosak és lassúak voltak, nem beszélve arról, amikor összeütköztek, és képtelenek voltak kikerülni egymást.

A dolog pompásan rávilágít a mesterséges intelligenciára épülő automatizálás (itt éppen a szállodai robotok) problémáira, ami a csúcstechnológiának kikiáltott megoldások gyakorlati implementációját illeti a hétköznapi felhasználásban. Bár az ipari robotok egészen elképesztő hatékonysággl működnek, a konzumer megoldásokról ez egyáltalán nem mondható el, sőt a forradalminak nevezett újítások időnként látványosan csődöt mondanak.

Ennek így nem volt sok értelme

A sietve piacosított, amúgy tényleg sok mindenre képes megoldásokról sorban kiderül, hogy nem piacérettek, és nyilvánvalóvá válik, hogy inkább a menedzsment problémáit célozzák (ami lehet a munkaerőhiány, az adatgyűjtés vagy bármi más), mintsem a valós felhasználói igényeket. Már csak azért is, mert az ilyen megoldások nem feltétlenül javítják az ügyfélélményt, hanem simán csak idegesítőek (főleg, ha valamibe beépítenek egy szenzort, és kapásból "okos" eszköznek nevezik).

Ezt a Henn na Hotel vezetője maga is elismerte: a beszámolók szerint az üzemetetőknek rá kellett jönniük, hogy bizonyos helyeken és feladatoknál nincs szükség robotokra, vagy ha szükség lehetne rájuk, akkor is felbosszantják velük a vendégeket. A Henn na Hotelben több száz ilyen automata működött, amelyek jó részét a meghibásodásokat vagy a szűk kompetenciát is figyelembe véve egyszerűen nem éri meg fenntartani – különösen, hogy képességeik sokszor elmaradnak az egyszerű okostelefonokon is elérhető MI-asszisztensektől.

A megbízhatóság mellett rendszeresen szó esik az ember-gép interakció olyan kihívásairól is, amelyek nem csak a gépi algoritmusok fejlődéséről, hanem az azokat használó emberek viselkedéséről szólnak. Ilyesmiről az ipari robotikában nyilvánvalóan nincs szó, de az eladások ciklikus fellendülése ott sem csak az MI-technológiákról, hanem mondjuk a komponensek árának csökkenéséről szól: egyszerűen kiszámolják, hogy mikor éri meg a humán alkalmazottakat robotokkal helyettesíteni.

A Henn na Hotelben egyébként a recepciósok egyelőre maradnak, bár ezek működése is elég véleményes. A gynoid robot csak a japánul, a mellette ülő a dinoszaurusz csak a más nyelven (praktikusan angolul) kommunikáló vendégeket tudja kiszolgálni, de őket sem maradéktalanul: az útlevelek lemásolásához például már a háttérben figyelő emberi személyzet beavatkozására van szüksége.