Szereti a nagy szavakat a 3D-nyomtatókat fejlesztő a Modix nevű izraeli startup alapítója, Shachar Gafni, aki úgy harangozta be cége új modelljét, hogy elérkezett a testre szabott ipari termelés új korszaka, amely véget vet a tömegtermelés optikai unalmának. A tel-avivi cég a frankfurti Formnext 3D-s szakkiállításon mutatja be minden eddiginél nagyobb tárgyak előállítását lehetővé tevő modelljét, a MAMA-t. (A név nem, vagy nem csak valamiféle vicces elnevezés, hanem a Modular Additive Manufacturing Assembler rövidítése.)

A méret már megvan

A MAMA-val a legkisebb nyomtatható tárgy 1×1×1 méter befoglaló méretű lehet, a maximum pedig 2×5×1 méter. Nem ez a világ legnagyobb nyomtatója, de konkurenseinél univerzálisabb. Az ausztrál Titomic tavaly bemutatott nyomtatószörnye, amivel akár 9 méteres alkatrészeket, például repülőgépszárnyakat is lehet gyártani, csak titánötvözettel dolgozik, míg a Los Angeles-i Relativity Space ennél is nagyobb Stargate-je csak célfeladatra, hordozórakéta-gyártásra készült.

A nagy méretű nyomtatót a Modix kifejezetten a járműipari igényekhez fejlesztette – írja a 3D Printing Industry. A hajó- és a repülőgépgyártók éppúgy használhatják akár alkatrészek, akár prototípusok építésére, mint az autóipar.

A nyomtatóhoz a nagy teljesítményű extrudereket és a fúvókákat szintén egy startup szállítja, a kanadai Dyze Desing.

A nyomtató egyik nagy előnye, hogy moduláris felépítésű. Szétszerelve szállítják, és a helyszínen a vevőnek vagy a viszonteladónak kell felállítania és üzembe helyeznie. Az egyes kulcsalkatrészeket (extruderek, fuvókák stb.) a vásárló tudja kiválasztani az igényeinek, valamint az anyaghasználatnak megfelelően.

Gafni egyébként azzal számol, hogy felgyorsul a 3D-s nyomtatást kiszolgáló anyagtudomány is, és a megjelenő új nyomtatási anyagokkal olyan változások várhatók a testre szabás területén, amelyek alapjaiban forgatják fel a tömeggyártást.

Vagy mégsem?

A 3D-s nyomtatás globális piacát 2018-ban 9 milliárd dollárosra becsülték. Az EY tanácsadó cég szerint azonban 5 év alatt háromszorosára bővül, 2023-ra meghaladhatja a 27 milliárd dollárt. A technológia a feldolgozóiparban egyre komolyabb szerephez jut: gépalkatrészeket és szerszámokat nyomtatnak, kis szériás termékek alkatrészellátásához vagy termékfejlesztésben használják prototípusok gyártásához stb. A személyre szabási lehetőség pedig ott van az orvostechnikai termékekben: protézistől a fogászati implantátumig sokféle egyedi darabot lehet vele készíteni.

De jelen van a tömeggyártásban is. A Volkswagen erősen támaszkodik a 3D-nyomtatásra az ID.3 elektromos modellek a műanyag alkatrészek előállításánál az egyedi vásárlói igények kiszolgálásához. A német EOS cég egy lépéssel továbbment: a Daimlerrel és az Aerotec repülőgépalkatrész-beszállítóval közösen kifejlesztett egy teljes gyártósort, amely 3D-s fémnyomtatásra épül.

Bár az additív gyártás előnyei nyilvánvalóak, különösen az olyan termékeknél, ahol a testre szabás lehetősége komoly értéket képvisel, mégsem mindenkinek jön be. Egy a német Handelsblattnak nyilatkozó iparági elemző szerint a technológia terjedésének egyelőre korlátot szab, hogy az ipari felhasználásra készült 3D-s nyomtatók és a speciális nyomtatási anyagok még mindig túl drágák. Az sem segít, hogy a 3D-s nyomtatást nehéz beleilleszteni a már működő termelési és beszállítói folyamatokba.

Jól példázza ezt az Adidas, amely 2015-ben Németországban és Amerikában is felépített egy hipermodern, magas fokú automatizálásra és 3D-s nyomtatásra épülő gyárat, nem kis részben azért, hogy megspórolja a szállítási költségeket. A közelmúltban azonban bejelentette, hogy mindkét üzemben beszünteti a gyártást. A gyártástechnológia egy részét átviszi Kínába és Vietnámba, és vissza is vesznek az automatizáltságból. Az egyedi modellek nyomtatással történő előállításáról azonban nem mondanak el teljesen, vannak olyan tervek, hogy egyes sportszerüzletekben alakítanának ki mini 3D-nyomtatós gyártósarkokat.